Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-08-09 / 32. szám
32. szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. aug- 9. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ...........8 K. Fé l évre.................4„ Ne gyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Fomanhatárs: BORTNYIK GYÖRGY----------------ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS Ingyenes jogvédelem. A szegénység nem zárja ki azt, hogy a mostoha életrend és viszonyok között élő ember ne legyen legalább is épp oly derék, jellemes és hasznos tagja a társadalomnak, mint a milliókkal rendelkező bankár, földbirtokos, sőt azt sem zárja ki, hogy a kis egzisztentia ne legyen lángész, aki hatalmas tehetségével nagy szolgálatokat tudna tenni az emberiség közös ügyének a haladásnak, a tökéletesedésnek, mely felé állandóan útban van. Nem érdektelen tehát annak a fejtegetése, hogy a polgároknak az állam beavatkozására szoruló jogviszonyai berendezésénél fogva jelenleg mennyiben uralkodik a jogegyenlőség és mi volna a teendő arra nézve, hogy az e téren uralkodó visszásságok eltűnjenek vagy kevésbedjenek ? Ismeretes dolog, hogy az életviszonyok mai mozgalmas és fejlődő állapotában a törvények, rendeletek és egyéb szabályok oly számosak és bonyolultak, hogy azokban a szakember is nehezen igazodik el. Éppen ezért megbecsülhetetlen a hivatalos egyének abbeli szolgálata, amelyet ezek a közönség, a felek érdekeinek megvédésében hatóságok előtt gyakorolnak. Mert nincs az a bírói függetlenség és pártatlanság, amely mindkét fél érdekeit egyaránt megóvná, különösen a jogviták folyamán s igy rendesen a járatlanok, a kevésbbé közlékenyebbek, legtöbbször tehát a gyengébb felek húzzák a rövidebbet. A jogegyenlőség szempontjából szükséges tehát, hogy a szakszerű jogvédelem minden ügyben és minden egyénre egyaránt kiterjesztessék. Ennek lehetőségét elvben minden jogállam — hazánk törvényhozása is — elismeri, de a gyakorlatban való alkalmazást a jogügyek nagy csoportjára éppen a legkisebb ügyekre és a jogkereső egyének jelentékeny részére éppen a legszükségesebbekre nézve megnehezíti, sőt — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. legtöbbször lehetetlenné teszi a szakszerű jogvédelem drágasága. Hogy tehát maga az elv ne legyen puszta szó, a szakszerű jogvédelmet mindenkire és mindenügyre nézve hozzáférhetővé kell tenni. Aki tudja azt, hogy a szegény embernek néha pár ga- rasnyi követelése van olyan fontos, mint a gazdagoknak százakra és ezresekre menő peres vagyona; aki tapasztalta, mennyi herce-hur- cával, költséggel, időveszteséggel a munkaidejét mulasztó embernél a perlekedés: az belátja nézetünk helyességét, A szegényvédők rendszere, melyet törvényünk elfogadott, nem elégíthet ki minket, mert egyrészt nagyon sok és lealázó formasággal jár, másrészt pedig csak a teljes vagyontalanokra terjed ki. Aztán, ha már ráfanyalodik is a kispolgár erre a keserves útra, cseberből-vederbe esett, mert idejét a bíróságok helyett a községi elöljáróságoknál kell el- töltenie, ahol jól össze is szidják, hogy húsz különféle, egy-két köpal i_b á c s i A »Fehérgyarmati Hírlap* tárcája. (Folytatás.) Dühöngött is emiatt Bálint s nem hagyta volna békességben a szelíd legényt, minduntalan belekötött. Csakhogy egyszer azután a türelmes lengyel is megsokkalta a dolgot és olyan busásan találta neki visszafizetni az adósságot, hogy két hétig nyomta utána az ágyat. Pedig Bálint a legerősebb suhanc hírében állott eddig. Ettől fogva már messziről kitért az utjából és csak háta mögött vicsorgatta a fogát. Megálj Muszka 1 Más fegyverhez nyúlt ezután. Ha valahol előfoghatta Majoros uramat, telebeszélte a fejét, hogy minő ellenséget tart a házában, meglopja az a sehonnai jobbról is, balról is. Az öreg molnár eleinte rá se hallgatott a rágalmakra s hol a biró előhozakodott ezzel vagy azzal a csúnya pletykával, megvédelmezte a legényt. Hanem csak egyszer másról is kezdtek beszélni a vén asszonyok a faluba; Hej, Majoros uram, kutya van a kertben; az a legény nem a lisztedet lopja, hanem a leányod ajkáról rabolja a csókot. Erre már megvadult a jó öreg ós szörnyű haraggal támadt rá az ő drága, egyetlen lányára: Mi igaz ebből a sok beszédből? Valid meg. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. És a leánya még csak nem is tagadta. Szereti biz’ ő azt a legényt s nem is lesz ő soha más felesége, csak azé a vándoré. Sohasem látta még a falu olyan kikelt ábrázattal járni Majoros uramat, mint ezen a napon. Szinte toporzékolt dühében. Hiába sirt-ritt a leánya, kiadta az útját a legénynek, Ha nem tetszik — rivalt rá a sirdogáló leányra — mehetsz utána te is. Le is ut fel is ut. Elég szégyent hoztál már ősz fejemre. Egy ilyen rongy, ágról szakadt koldussal szűrni össze a levet, szégyeld magad, te hitvány ... Ne szidja jó, uram — vágott közbe a legény — ártatlan ő mindenben. Én vagyok az egésznek az oka. Könnyebb szívvel megyek el, ha tudom, hogy megbocsájt neki s hogy nem bűnhődik ő is miattam . . . Egy kicsit le is csillapodott erre Majoros uram, mert hát lágy szive volt az öregnek s látván, mint fut alá hirtelen egy köny a Palkó szeméből, odaszólt hozzá: No nem muszáj épen most indulnod! Nem akarom, hogy a falu kibeszéljen, hogy úgy dobtalak ki, mint a gazdátlan kutyát. Maradj itt, amíg kitelik a hónapod s azután menj Isten hírével. Szép csomó pénzeczkéd is volna már nálam. Majd kihozom holnap a takarékból a aztán majd valahol kezdhetsz valamit. Hanem te, — fordult a leáuyhoz, — te nem maradsz idehaza. Holnap beviszlek a nónédhez a városba, ott maradsz ameddig ki megy a fejedből ez a bolondság, ügy lett minden, ahogy mondotta. A leányt elvitte a nénjé- hez, még csak búcsút se vehetett szive választottjától, csak egy lopva vetett pillantással váltak meg, a legény meg ott maradt s dolgozott napkeltétől napnyugtáig, mintha semmi sem történt volna. Dolgozott, dolgozott és várta komoran a napot, mikor tovább viheti innen a lelke terhét s kisírhatja magát valahol a határban, ahol senki sem látja, vagy ha látja senki sem ismeri. Hanem másként történt, mint a hogy gondolta. Alig egy pár nap múlva az öreg plébános furcsa prédicatiót tartott. Azt mondta, hogy veszélyben a haza, akinek .ép a keze és a lába, siessen a táborba, mert siet ám az ellenség is, hogy legázolja szabadságunkat. Majoros uramban felpezsdült a vér. Hej, ha ő most fiatal lenne, ha nem reszketne úgy a keze, lába, hogy menne ő is azzal a rajjal, mely már ott gyülekezik a községháza táján. Délfelé beállított hozzá a lengyel legény: Mester uram, engedje el azt a pár napot, ami még hátra van, hadd menjek én is a hazáért, szabadságért küzdeni. Ember vagy
