Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-07-26 / 30. szám
2 oldal FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912 julius 26 hogy e gyermekek még rá érnek tanulni akkor is, ha onnan elmennek. Ez a 2-ik eset. Igazán megsajnáltam szegény asszonyt, eszembe jutott, mit nehány évvel ezelőtt, midőn innen elköltöztek, férjének mondtam: Gábor fiam jól nézd meg azt a két darab marhát, nem jös*z te avval Kátára vissza, Imitt egy csoport legény. Ezek meg a városban dolgoznak egy év óta. Azon reményben mentek el, hogy vagyont gyűjtenek, szüleiket a bajból kiaegitik s maguk is egy kis pénz maghoz jutnak. Ott a városi gyárakban óraszámra fizetik őket s igy sokat kereshetnek. Reményükben csalatkoztak. Szakmunkásoknak képzelték magukat, pedig csak egyszerű fegyelmezetlen napszámosok voltak, kik 1—2 hét múltán kikerültek a gyárból, majd munka nélkül kóvályogtak, mig ismét valami gyenge keresethez jutottak. Haza kerültek ők is, de többé nem az egyszerű falusi, vallásos gondolkozásu fiatal emberek voltak, hanem léha gondolkozásnak lettek. Anyagi haszon semmi; erkölcsi veszteség óriási. Mégis csak haza kerültek. Itthon is meg kell élni, de kevesebb igényekkel és kettőzött szorgalommal. B. GY. (Folytatása következik.) Kölcsön zsák. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan mennyiségben zsákokat adunk kölcsön. Fehérgyarmati Hitelintézet R.-t. áruosztálya. Még többet mondok. E kedves a műveltség és tudomány tárháza. Boldog vagyok, és leszek körében. Csak most tudom, hogy tulajdonképen mivel tartozom neki. Meg lehet győződve, hogy e kedves képes lesz vigasztalni azon esetre, ha ön engem kegyetlen szeszélyeivel s magaviseletével jónak látná tovább is kínozni. Zoltán“. — Hogy meg fog ijedni, tudom, hogy többé nem lesz szeszélyes és kacér! mondogatja magában Zoltán űr. A mint Klárika e sorokat megkapta, egy édes mosoly vonult kis ajkán át. Leült és válaszolt a levélre. Mikor készen volt, igy monologizált: — No szegény Zoltánom, hogy fog erre a levélre ide rohanni. Zoltán reszkető mohósággal bontja föl a levelet. Olvassa: „Jó Zoltán! Őszinteségét őszinteséggel óhajtom viszonozni, Ön vétkes, de én is az vagyok. Vallók: Egyszer egy bizonyos órában behatolt egy „jó barát“ oda, hova mint hitte, egyedül Ön lehetett és átkarolta azon kedves Klárikát, kit Ön oly nagyon szeretett. E barátom kezdetben csak az utcán enyelgett velem, ha esetleg Ko jVfWríW. — A7s Hófehérke, feleljen rája: ügy-e, nem itt a maga hazája ? ügy-e, véletlen tévedt csak ide. S megint eltűnik majd a semmibe ?! Mosolygó arcát amikor látom: Ugy-e, csak ábránd, ugy-e, csak [álom ? Tudom, nem is kell felelni rája: Tündérország a maga hazája! A pillantása, mikor rám nevet: Tavaszi napfény őszi táj felett. Vele szét foszlik álmom is lassan. .. — Tudom: azért jött, hogy csak [sirassam! Sz. L. HÍREK. Bírói kinevezések. A király Szabó József erdődi járásbirósági álbirót járásbiró- vá és Riedel Gyula szatmárnémeti törvény- széki albirót törvényszéki biróvá nevezte ki. Megrugta a csikó. Szombat délben a Szarka Dániel kisari lakos udvarán árpát nyomattak. Az egyik nyomató lónak a csikója az ott ácsorgó Barta Elek nevű gyereket az arcán úgy megrugta, hogy az orrcsontja eltöröttt. A gyerek agyrázkódást szenvedett. Életben maradásához kevés a remény. Verekedő cigányok. Lakatos Gyula és Lukács Ádám panyolai czigánylegények a napokban Fischer Farkas korcsmájában összevesztek. A veszekedés hevében Lakatos felkapott egy sörös üveget s azzal Lukácsot úgy vágta fejbe, hogy menten összeseit. Lukácsot haldokolva szállították be a helybeli közkórházba, a verekedő czi- gánylegény ellen a csendőrség megindította az eljárást. találkoztuunk. Később meglátogatott és oly kedves, oly fénylő tulajdonsága volt . . . . Bevallom, hogy szeretem. E barátom önnek régi ismerőse. Ön oly sokszor dicsérte őt hévvel. Szép, szőke ifjú, édes mosolyával egészen elvarázsol. Hogy játszadozik fölbomlott fürteimmel, mily édesen lágyan érinti ajkamat, nyakamat. Éljen hát boldogul „drága kedvesével“ én is nagyon boldog leszek az én „jó barátommal“. Klárika.“ Midőn Zoltán e sorokat átfutotta, rohant egyenesen Klárikához. Klárika a pam- lagon ül. Nagy lelki harcot viv. Hiszen az irt neki, olyan levelet, kit úgy szeret, de úgy .... jogbban mint önmagát. Zoltán egyenesen Klárika lábaihoz borul s szomorú hangon szavalja: Ah, Klárika! ne tegyen őrültté, legyen szánalommal fájdalmaim iránt. Ugye levele csak koholmány? Lábaihoz borulva esdek szóért. Szólj! beszélj! — Uram, foglaljon helyet és beszéljünk komolyan. A mit Írtam az oly igaz, mint az ön levele, mellyel elszomorított. Hisz önnek is van egy kedvese, mint nekem. így rendben vagyunk. Férj a feleség ellen. Jakab Ignác kocsordi lakos feljelentést tett a szatmári királyi ügyészségen a felesége és Balog József tunyogi lakos ellen. A feljelentés szerint Balog tiltott műtétet hajtott végre Jakabnén. Az ügyészség az iratokat áttette a kocsordi csendőrséghe* azzal, hogy folytassa lé a nyomozást. Ismét Róth László. A múlt hóban történt, kogy a bíróság lefoglalta, majd elárvereztette Róth László csaholci malomtulajdonos malomberendezését. A malomberendezés egyrészét az árverésen Birger Farkas dányádi lakos vette meg. Pénteken Berger megjelent Róthnál s elakarta vinni a megvett géprészeket. A malomtulajdonos mikor látta, hogy Berger el akarja hordani a géprészeket, megtámadta Bergert és véresre verte. Berger a verekedő malomtulajdonost feljelentette a szatmári királyi ügyészségen, ahol megindították ellene az eljárást. 4 Gyújtogatás bosszúból. Vasárnap délután gróf Károlyi Gyula Krasznabélteki erdejében hirtelen tűz támadt. A cselédségnek sikerült a tüzet hamarosan eloltani. A tűzről jelentést tettek a csendőrségen, ahol rögtön megindították a nyomozást, amelynek folyamán megállapították, hogy az erdőt Búd György és Szilágyi András alsóborbá- gyi legények gyújtották fel. A csendőrség a gyújtogató legények ellen megindította az eljárást. A napszámosnő bűne. A szatmári csendőrség letartóztatta és beszállította a szatmári királyi ügyészség fogházába Erdélyi Lajosné nagyszekeresi napszámosnőt azért, mert az Kroó Hugó földbirtokostól több száz korona értékű libatollat ellopott. A csendőrség a tolvaj napszámosnőt éppen akkor tartóztatta le, amikor a lopott holmikat egy szatmári kereskedőnek el akarta adni. Revolver a férj kezében. Magú Ián Péter mózesfalusi lakos a napokban összeveszett a feleségével. Magulán a veszekedés hevében revolvert rántott s a revolverrel kétszer feleségére lőtt s azt súlyosan megsebesítette. A súlyosan sérült asszonyt haldokolva szállították a közkórházba, a lövöldöző férj ellen a esendőrség megindította az eljárást. — Nekem kedvesem ? Ah, igen . . . . el is feledtem! Hisz csak tréfa volt az égési. E kedves — susogja Zoltán, átölelve Klárika karcsú derekát, — e kedves a — könyvtáram. — Mily kegyetlenség engem igy megbántani. — De beszélj, Klárikám, csaknem i . . . igaz, amit írtál ? Ez lehetetlen! — Igen, ez valóság — mondja Klárika lehajtott fővel. — Valóság ?! — kiállt fel Zoltán magánkívül. — Igen. — Esküdjél, Klárikám, esküdjél 1 Zoltán olyan halovány, mint a fal. Klárika megszánja. Megfogja a kezét, oda vonja magához és halkan suttogja: — Zoltánom, holnap reggel jöjj el és látni fogod őt bejönni .... — Hogyan ? — kérdi Zoltán majdnem őrülten. — Igen, e kedvesem a napsugár. T. A. V.
