Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-07-19 / 29. szám
29. szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. július 19. m Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .........8 K. I Negyed évre.... 2 K. Fél évre...............4 „ | Egyes szám ára 20 fill Főmonhatáps: BORTNYIK GYÖRGY ...... ;■ ■ ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Kisiparosok önálló szervezkedése. A nenzetállam öncélja: önmagáért és polgáraiért élni. Ezen öncél keretében az egyes tagoknak, szerveknek megvan ugyan a saját határ és munkakörük, de eme feladatkört nem végezhetik csak amúgy, cél és terv nélkül, hanem az egyik szervnek akként kell berendezni és teljesiteni a reá osztályrészül jutott missiót, hogy az — miként a gép kerekeinek egymásba illő fogai — belevágják, mintegy kiegészitőleg a másiknak munkakörébe. Ily körülmények között minden egyes polgár vagy osztály fizikailag véve ugyan más és más tagozata az államnak, de erkölcsileg véve mindegyik egy és ugyanaz, mert mindegyikben egyformán kell élni és működni a nemzetállam öntudatának. A nemzet irányitó szellemének kell vezetnie az iparosságot is szervezkedési küzdelmében. Abban, hogy erős közszellem hassa át és vezérelje az iparosságot, szükség van oly összekötő kapocsra., mely ne csupán az erők összehúzásában, hanem ösz- szetartásában és fejlesztésében is nyilvánuljon. Ipari nemzetállamban ugyan a nemzet teljes egészében ott van a parlamentben. Nem fizikailag, mely esetet elképzelni is lehetetlen. És még jogilag sem, mert a nemzetállamban nincs képviseleti, illetve jogviszony megbizott és megbizó között. Itt csak egy mindent betöltő absolutum alany van, ez a nemzet. Ha pedig csak egy alany van, hát nincs senki akit megbízhasson, miért is a maga teljes egészében vesz részt parlamentben, még pedig erkölcsileg. Az ethikai részvételt pedig úgynevezett emberi jogok biztosítják, különösen pedig sajtó-, család- és társulási jog. A sajtó maga az élő organikus nemzet. És ki tagadná a család nagy befolyását a nemzetre és annak parlamentjére? A család a nemzet vára. A harmadik fent emlitett emberjog a társulási, amely a legélesebb kifejezője a nemzet közvéleményének. Ki ne tudná, bogy a társulási jog alakulatai: egyesületek, körök, nép- gyülések mily irányitó hatást gyakorolnak ? De ha mind a tétel fenn is áll, azért a nemzetállam eszméje megszabja, ki legyen mégis fizikailag jelien a parlamentben. A szakember és tulajdonképpeni néporganum. Hogyan van ez a magyar parlamentben? Relative,— amennyiben politikai körökben korlátolt nép választ parlamenti tagokat — meg van az elem: a néporganum. A szakember hiányzik, aki pedig a néporganum segélyére volna. Ipari szakorganum nincs a magyar parlamentben. E sajnálatos tény csakis a még fennálló, s az iparosokra nézve felette terhes választói jognak szomorú következménye. Ha egy rövid pillantást vetünk a magyar iparúiét múlt századába, mikor a céhrendszer volt formája az iparosság testületi szervezetének, látni fogjuk, hogy az iparosság mintegy élő eleme volt a nemzetállamnak. És korántse E(5y BORZALMAS PILLANAT. A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. (Folytatás.) Bumsz, egy golyó süvített át a levegőn, az örült lőtt. — Lássa itt a gondolata, rögtön lelőttem. És szigorúan tette hozzá: Ilyet ne gondoljon soha többé ! — Ön a repülésről beszélt — mertem közbe szólni. — Ah de boldog lennék, ha ilyen szépet láthatnék! Milyen csodás találmány, oh be szeretném önt repülni látni! És telve csodálattal összekulcsoltam kezeimet. Az őrült egy lelkesült pillantással mért végig: — Őszintén akarja, egész szivéből és minden körülmények között? A hangjából ünnepélyesség áradt és misztikus buzgalom élénkítette az arcát. — Lássa, nézzen ide. — Lehajolt, megfogva az ajtó kilincsét, úgy tett mintha nekidülne, meggondolta magát és bizalmatlanul mondta: — Orvos ön? a——in imniBsaa—panm-annm — Az arcomon oly buta, ijedt borzalommal vegyes kétségbeesés tükröződhetett, hogy megsajnált. — Nem, igazsgátalan vagyok önhöz. Ön nem orvos, látom, ön elmebeteg! Nos, ha én repülni tanultam, ezt csak az őrültek javára tettem, hogy kiszabadulhassanak a celláikból, a szegények megkönnyebíilésére, hogy a munkások fáradság nélkül mehessenek a munkába. Az én találmányom az emberiség javára történt. Én a levegőbe emelkedem, ön rögtön megláthatja, végig- repülők a vonat mellet és ön előtt érek Montereauba! Sajnálatot éreztem. A szemeiből hit és könyürületesség sugárzott, hegyes arca extázisbán ragyogott. — Várjon! — mondtam. — Én hiszek önnek, bízom önben, de a többiek, a tömeg. Nemsokára egy pályaudvarra érkezünk . . Az őrült kihúzta az óróját és azt felelte: — 11 perc múlva! — Nemsokára egy pályaudvarra érünk — folytattam. Ott repüljön. Ön felemelkedik a magasba, imádatban fognak letérdelni ön előtt, az állomásőnök, az ön tiszteletére leemeli aranysujtásos sapkáját és én teljes erőmmel „Éljen Ö“ kiáltok! — Igen, igaz — kiáltotta a beteg, — az állomásfőnök. — Brávót, éljent fognak kiabálni! Lelkesedésében lehúzta a cipőit és kidobta őket az ablakon, a nadrágját és az alsó ruháját is. — Ne nézze a lábszáraimat — mondta és eldugta őket az inge alá. A férfi pillantása tisztátalan! Boldogan tette hozzá: Különben szépek a lábaim. A vonat fütyölt és lassította menetét. — Most itt a pillanat — mondta. Oh mekkora tömeg. Látom az állomásfőnököt. Vigyázz! Elrepölök 1 Kirohant és két ápolónak és egy orvosnak karjai közzé esett, akik észrevették szökését és itt várakoztak reá, hogy átvehessék újra. Dühösen kapálódzött meztelen lábával, de lefogták, elcipelték Ekkor — fejezte be beszédét Révol — ekkor eljöttek be fülkémbe azok a kövér emberek a sok, nagy csomagjaikkal. Boldogan korestem ki a legjobb helyet a dadának, megsimogattam a kutyát, amelynek jóságos, emberi szemei megnyugtatóan hatottak felkorbácsolt idegeimre. (Végre.)
