Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-01-19 / 3. szám

2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. január 19. Fodor Károly nagyon hosszú idő óta lan­kadatlan odaadással teljesítette városunkban a postamesteri teendők ellátását. E hosszú mű­ködése alatt, mindig kiváló gondja volt arra, hogy a nagyközönségnek minden egyes tagja a legnagyobb megelégedésben részel­tessék, az igazi úri előzékenység jellemezte őt, mint hivatalnokot, a közönség minden rétegének mindig rendelkezésére állott, s< ha senkit el nem utasított hivatalából, még a hivatalos órákon kívül is rendelkezésére állt városunk közönségének. E túlterhelt nagyobb forgalmú postamesteri hivatalnál a maga jámbor puritán egyszerűségével mindig azon volt, hogy senki ne panaszkodhasson és a forgalomnak kisebb-nagyobb kellemetlensé­geit előzékeny odaadásával, miként oldja meg Sokat vesztettünk vele, hisz annyira megszoktuk őt s annyira szerettük, hogy ha láttuk az utóbbi időben gyengélkedését, a legnagyobb aggódás fogta el lelkünket nemes, buzgó, odaadó életéért. A halál egyenesen a dolgozó asztalától ragadta el. Utolsó percéig dolgozott s a munka mindig gyönyörűséget hozott neki. Mint értesülünk, városunkban az a nemes mozgalom indult n.eg, hogy árván maradt családja, szimpatikus s igazán jó lelkű, müveit feleségének, özvegy Fodor Károlyné, Prinner Ilonának kineveztetése által továbbra is megtarthassa a postamesteri állást, amely­nek megtartásáért az egész család oly sokat küzdött és fáradozott s amelynek megtar­tására a család oly igazán érdemes. Hisszük, hogy az illetékes körök nem is zárkóznak el e nemes óhaj teljesítése előtt. A család a következő gyászjelentést adta ki : Alulirottak mély fájdalommal tudatják, a forrón szeretett, felejthetetlen jó férj, atya, testvér, és rokonnak magyaróvári Fodor Károly m. kir. postamesternek 1912. január hó 17-én éjjeli 11 órakor, életének 66-ik, házasságának 17-ik és postamesteri működésének 42-ik évében rövid szen­vedés után történt elhunytát. A szeretett halott földi maradványai folyó hó 19-én délután 1 órakor fognak a ref. egyház gyászszertartása után a fehér- gyarmati ref. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke lengjen kihűlt porai felett ! Fehérgyarmat, 1912 januái 18-án, Özv. Fodor Károlyné szül. Prinner Ilona mint neje. Fodor Szerén ka, Fodor Zoltán Károly mint gyermekei. Fodor György mint testvére. Özv. dr. Bácsy Lajosné szül. Prinner Mariska sógornője. Prinner Károly, Prinner Béla, V/erner Oszkár mint sógorai, Elsőrendű vetőmag úgy búza, mint rozs jutányos áron beszerezhető a Fehérgyarmati Hitelintézet Részvt. termóny-áruoszályában Mindennemű terményt veszünk egy mázsától feljebb a legmaga­sabb napi árban. Törlesztéses jelzálog kölcsönök 15—65 évre 4 V2— o/9 kamatra. Betétekre 5 % kamatot fizetünk. Állandó betétek külön jutalékban ré­szesülnek. ! r HÍREK. Kinevezés. Dr. magyarádi Boross Lajos ügyvéd, lapunk felelős szerkesztőjét a Magyar Földhitelintézet kerületi bizottsági tagjává, a Qazdasági és Kereskedelmi Hitel- intézet R.-t. Kisvárdán pedig jelenlegi lak, illetve ügyvédi székhelyén Szatmár megyei ügyészévé nevezte ki. Uj ügyvéd. Dr. Török Árpád, Török Miklós nyugalmazott törvényszéki bíró fia, a marosvásárhelyi ügyvéd vizsgáló bizott­ság előtt ügyvédi oklevelet nyert. elsajátításával, hanem a nevelésnek valláserkölesi alapon való el­fogulatlan fejlesztésével. Amint Tompa Mihály költőnk is mondja : „a tudás nem áldás, a tudomány [hideg. kútfejénél szomjú lelked, szomj öli [meg: Ezzel nem akarta mondani a költő, mintha a tudás és tudo­mány felesleges volna, de bizo­nyára azt, hogy erkölcsi alapon kell a népet, s az egész társadal­mat fejleszteni. Kire vár a nagy feladat a nép helyes s jóirányu nevelésénél Első sorban a taní­tókra s mindjárt közvetlen a lel­készekre. Mikor az 1870-iki fran­cia-porosz háború után, melyben az utóbbiak lettek győztesek, megkérdezték a hatalmas vaskan- ozellárt, Bismarkot, hogyan tudták legyőzni a fényes francia hadse­reget, büszkén mondta ; „jó tanító­im verték le az ellenséget: Igaza volt, A porosz altisztek a jó né­met iskolákban annyit tanullak jó tanítóiktól, hogy bárhová állí­tották őket őrszemre, rögtön fel­tudták fogni helyzetüket s tájé­kozottabbak voltak a földrészben, a terep ismsretben, mint más had­seregben ahadnagyok-kapitányok. No de jött ehez még más is; fel­buzdulás a német nemzeti egység­ért, lángoló honszeretet. Bi­zony a katonát ez is tudja lelke­síteni. Itt is az alapot osak a jó tanító tudja a czéltudatos neve­léssel megadni. B. Gy. (Folytatása követkelik.) [fÖÖÖrW^ Magyaróvári Fodor Károly, városunk postamestere ma szerdán éjjel 11 órakor hirtelen elhunyt. — Tegnap este is az Évike szerepét olyan élethűen adta elő, hogy szinte maga előtt látta az ember a valóságot. Hej nagy, tehetség ez, cimborák! Igazán mondom magam is kedvet kaptam a színészetre. Megölelni egy-egy szép leányt, ott a szín­padon, százak szeme láttára! Különösen Évikét, az igazgatónőt, hej fiúk, nincs ennél felségesebb a világon! — Igazad van pajtás. De a latin, a görög, hát még a fizika! ha ezekre gondo? lók, minden ábrándozásom semmivé lesz. Már is hallom a „Klappi“ lépteit (igy nevezték maguk közt a latin professzort,) most pedig javítani is kell, mert közeledik a félévi konferencia s ha most megbukom, jaj nekem! — Ugyan-ugyan, mi egy nyolcadikosának egy szekunda, pláne félévkor! Hisz’ enólkül nem is lennék J . . . . i diákok. Hidd el fráter többet ér ennél az igazgatónő! Már t. i. Évike a Sz. . . . felesége. Minden pénzem elfogyott ugyan, de azért akárhogy is elmegyek a színházba. — Ad kölcsön a néniké s édesapám pedig majd megküldi neki. Holnapután meg még inkább, akkor van a jutalomjátéka. — No már ott mi sem fogunk hiányozni. Vágták közbe a többiek. — De tudjátok e mit fiúk ? Egy gon­dolatom támadt, — Mégis csak illő dolog volna tőlünk, ha valamivel meglepnőnk az gazgatónét. Teszem azt, egy szép virág­csokorral s ez alkalommal testületileg ven­nénk részt az előadáson. — Éljen! Brávó! Helyes, megtesszük! Mindjárt óra után leszalad vagy három négy Nelkerhez, a kertészhez, hogy holnaputáma egy szép csokrot készítsen. Persze nagyon drága ne legyen, mert fogyatékán vagyunk a pénznek igy hónap közepén. Különben tudja már ő azt, ismer ő minket diákokat. Azután megmondjuk neki, hogy az > igazga- tónénak adja. Hirtelenében minden megtörtént. Kije­lölték Latinákat, Bartalt, Bátkit és Gyar- mathyt a négyes bizottságba, akik elintézik az ügyet a kertésszel. A csokor ára kike­rült vagy a megmaradt fillérekből, vagy a zálogházból, hiszen az már mindegy a VHI. osztályban! Szóval nagy esemény és nagy megr lepetés! Alig várták a csütörtök estét, hogy diadalt üljenek szép sikerükön. A páholyok egy része magas galléros, tarka nyakkendös és sötés ruhás diákokkal telt meg. Nyolcan- tizen egy páholyban, ahogy fértek test­alkatuk szerint, lesték a boldog pillanatot, amikor az igazgatóné előjön a kulisszák mögül s repül az ő csokorjuk feléje A har- modik csengetést nem is várták be, hanerii taktusra kezdtek tapsolni, hogy ezáltal is sietessék a kezdetet. Hogyne tapsolnának, hiszen az övék lesz máma a dicsőség, holnap pedig az egész város a VIII osztályról fog beszélni. A várva-vált pillanat elérkezett! A kortina felhuzódott s tapsvihar közepette előjött az ünnepelt .... az igazgatónő. Éljen! Éljen! Csitt, csatt, csitt, csatt! hang­zik a taps egyre erősebben. De a kertősz csak nem látszik sehol. Csitt, csatt, csitt, csitt! tapsolnak újra az izgatottságtól gyön­gyöző homlokok tulajdonosai, de a kertész csak nincs sehol, pedig Latinakék megmond­ták neki, hogy csütörtökön este az igazga- tónénak fogja átadni a csokrot A közönség soraiból kellemetlen moraj hangzott fel a szokatlan tapsra s mivel látták a VIII.- kosok, hogy kárbaveszett munka minden erőlködésük, felhagytak a tapssal és a „Vivát“-okkal s türelmesen várták (az az ha várták volna mindnyájan) a darab végét. Még az előadás alatt futott Bátki a kertészhez, Nelkerhez, de mintha csak a balszerencse szegődött volna társának, Nelkert nem találta otthon. — Mo rnegálj gazember! így megcsalni a szegény diák legényeket! Éz piusuqara szemtelenség! Mit volt mit tenni, szegény Bátkinnk, mint haza menni s elővenni a könyvet és készülni a holnapi napra. Már a színdarab ra sem volt kiváncsi szegény, a többiek pedig hevesen tárgyalták a szünetek alatt Nelker szemtelenségét. Valósággal halálra ítélték a szegény kertészt. Színház után meleg kézszemasoi.k: 1 vettek búcsút egymástól .... * * * Másnap a legelső órájuk számtan volt Későn gyűltek össze, levertcn, szomorúan, szinte leritt az arcukról a tegnap esti fel­sülés és kutarc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom