Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-01-05 / 1. szám

1 szám — VI évfolyam. cC' \ \J /\s Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. január 6. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre ..........8 K. Fé l évre.............. 4 „ Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Műm otiWS és laptulajdoHOs: Dr. Magyarádi BORÖSS LAJOS ===== Nyiittér soronként 30 fillér. == A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Az év kezdetén. Meghatottan állunk az uj év kezdetén. A múltat eltemettük annyi szenvedései és örömeivel, előttünk áll a jövő, melyet sürü ködfátyol borit. Mit érünk meg ez évben, mire jutunk mi, min fog általmenni az emberiség s közelebbről édes hazánk?! bizony mi azt nem tudjuk. Nem kell-e vezekelni, de sőt szenvedni a múltnak bűneiért s jelen gyáva­ságunk s meghuny ász kodásunk­ért?! ki tudná ezt megmondani. Á reménység táplál és éleszt; a fohász, mely az év kezdetén, aj­kunkról önkénytelenül isellebben, felemel, bátorit és mégis a múltból táplálkozva, uj örömre, újabb tevé­kenységre buzdit. Sok érzés és gondolat tömörül itt össze ez uj évnek kezdetén. A szeretet nagy ünnepe, a karácsony, meghatott s boldoggá tett; a ó évi esti gondolatok, amidőn számot adtunk egy évi sáfárkodásunkról, — mégis annyira lehangoltak, hogy uj erőre s uj bizalomra van szükségünk. A közelmúltban is az ünne­pek fényében népek és családok úsztak a szeretet és öröm mámo­rában. De ez nem tett boldoggá, mert mit látunk, mit hallunk?! Kelet vórtengerbe úszik. A keresz- tyénsóg üzent a szeretet jegye alatt — talán még az Üdvözítőt is odafestve zászlójára — a sze­gény elhagyott töröknek (a moha­medánoknak) irtózatos háborút. Hát ez a szeretet vallása?! hogy a gyenge nemzedéktől országokat raboljunk el ? ! Nem ! ez nem lehet. A karácsonyi evangy éli um, a sze­retet evangyéliuma minket másra tanít. Azokat a nemieteket, a kik a legnehezebb harcban segítsé­günkre voltak, kik a legnagyobb függetlenségi hazafiainkat igaz szeretettel befogadták, nekünk tá­mogatnunk s erősítenünk kell! Ez a msgytí** szim;>áfh?n, ez az őszinte, elmoshatatlan magyar ba­rátság és szeretet. Es mi még igy elmélkedünk® vájjon nem hoz e ránk az uj év magyar nemzeti gondjaink mellett is újabb veszedelmet! Hisz tudjuk, hogy csak hajszálon múlt, hogy a hatalmas két ország Angol és Porosz (Németország) élet-halál harcra nem kelt. Oroszország és Perzsia máris óriási ellentétben van egymással. Ez is nem békét, de bonyodalmat jelent. Elborongó lélekkel állok meg az uj év elején, ködfátyol boritja nemzeti láthatóiunkát. Nehéz a jelen, de nehezebb lesz a jövő. „De biztat a remény“, amit a költő igy fejez ki, én is hozzá fűzöm érzelmeimet és gondolatai­mat : „De neked élni kell ó hon! Örökre, mint tavasz virulni Ah /, mert omladékidon, reszketve [fognék szétomlani.“ Hazám ! Hazám! Kölese, 1912. január 1. Bortnyik György. „tlsi ás világ. A „Fehérgyarmati Hírlap“ érde­mes szerkesztője szives felszólítása folytán, örömmel szegődöm e Lap hűséges munkatársai sorába. Időnként — lehetőleg hetenként „Élet és világ„ cimen közlöm le soraimat: egy hosz- szabb élet megfigyelő tapasztalatait. Egész életemet minden önzés és érdek- hajhászás nélkül a közjóra szenteltem. Emberi jóllét, a hazának: édes magyar Kedves olvasóinkhoz! Irta: Móricz László, Kömörő. Felderült az uj év, nem kell tovább várni, Csak az ajtói, kaput kell néki kitárni, lm berobbant, itt van nálunk, Boldog uj évet kívánunk. Hogy mit hozott, azt ne kérdjük, A mi titok, azt nem értjük. Majd elhozza, csak mi várjunk. Boldog uj évet kívánunk. Búza legyen elegendő, Illő áron elkelendő. Nyavalyát még ne. is lássunk. Boldog uj évet kívánunk. A szőlőhegy sok bort adjon, Üres hordó ne maradjon, Tele legyen csebrünk, kádunk, Boldog uj évet kívánunk. Béke legyen az országban, Egyetértés a hazában. Teljesedjen e forró vágyunk, Boldog uj évet kívánunk. NÉMETUJVÁR. — Irta: Dr. Kubowich Zoltán. —-S—§~ (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) h a n Mikor megérkeztem, este volt. Reggel oly nagy köd borongott, hogy alig láttam valamit a városból. Mikor kitisztult az idő, egy középkori kis ónémet városban találtam magam, mintha a 14—15 század óta semmi sem történt volna a világon. Pedig azóta sojk minden történt; inkább rossz mint jó .... Dehát kezdjük az elején .... Budapesten este ültem vonatra, reggel úgy 9 óra tájon Szombathelyre értem. A vonatom délben fél egykor indul tovább. Legalább van időm megnézni a várost. Bementem. A város nagyon szép, rendezett utcákkal, szép épületekkel. Javában várták az uj püspök megérkezését. A püspöki palota egyszerű épület, ha nem volna rajta a püspöki cimer nem is tudná az ember, hogy egy egyház fejedelem residentiája előtt áll. A püspökség nem régi, Mária Terézia idejéből való, mint annyi más. A kathedrális olyan, mint egy hosszú falusi templom. Hírből sincs olyan impozáns, mint a szatmári, bár ennek is két tornya van. Lakossága kevesebb, mint Szat- márnak s bár java részt német, mégis ki merem mondani, hogy hazafiasabb, a nem­zeti érzést jobban ápoló. Három nagy fiának emelt szobrot és pedig szép, nagy művészi szobrot, a város közönsége. Az egyik, az első püspöké, Szily Jánosé. A második Berzsenyi Dánielé, a harmadik Horváth Boldizsár miniszteré. Azt hiszem felesleges fejtegetnem, hogy ezek kik voltak, csak annyit mondok, hogy szobraik vannak. — Ha ezeket a szobrokat látom, szinte szégyen- kezem egész Szatmár megye helyett, hogy a megye nagy fiának, a Hymnus szerzőjének, olyan mindenféle művészetet arcul csapó szobor figurát állított, mint a mely — hogy úgy mondjam — ott disztelenkodik a szat­mári ref. főgymnásiutn előtt. És ez a szo­bor még az én diák koromban ott állott a Deák téren! Szombathelyről Körmendig lehetett csak menni; ott Zoltánunk megint vársz 3 órát. No nem baj! hamar túl teszem magam az ilyen apró kellemetlenségeken, s vigasztaltam magam a régi leckével: legalább megnézed a várost! Nota bene én mindig úgy teszek, hogyha bemegyek vagy ott tartózkodom valamely falu .... pardon városban, hát minden valamire való nagyközségecskét városnak titulálok, csak ha aztán elkerültem belőle, akkor sóhajtok fel . . . Hál’ Istennek baj nélkül megjártuk a falut! Hát Körmend keözséggel is igy vagyok. Mit szólsz hozzá Eff-gyarmat keöz- ség? ? Körmend is elég rendezett község, van benne egy pár emeletes régi épület, egy pár szép modern ház, de mind az eltörpül

Next

/
Oldalképek
Tartalom