Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-19 / 21. szám

21. szám. — III. évfolyam.

Megjelenik minden pénteken.

x* Jk

Fehérgyarmat, 1911. május 19.

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. II Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. j| Egyes szám ára 20 f.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

A lapot érdeklő minden közlemény, valamint ax előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boroas Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér.

HALADÁS.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy vármegyénk a rendelkezésére álló csekély anyagi eszközökkel iparkodik minden jogos közérdeket a lehetőség szerint kielégíteni s nem feledkezik meg a köztevékenységben járásunkról sem. Fényes jeleit láttuk annak a folyó hó 11-iki vármegyei törvényhatósági közgyűlésen.

Kimondta a közgyűlés, hogy a vármegye rendelkezésére álló csekély közalapot oly módon szaporítja jövőben, hogy behozza az 1 %-os ingatlan forgalmi adót, s ebből, illetve az ezen alapra felveendő kölcsönből, a mi a hozzá vetőlegesen számításunk szerint másfélmilió korona leend, első sorban a matolcsi számos hidat építteti fel, másodsoiban Fehérgyarmat—Börvely között vasutat létesít, harmadsorban a nagybánya—láposbányai vasút vonalat segélyezi.

Mindenesetre örvendetes jelenség a tervbe vett s remélhetőleg rövid időn belül megvalósítandó munkálat.

A matolcsi hid kiépítése vidékünk egyik legnagyobb közérdeke, a közforgalomFehérgyarmat és Mátészalka között itt bonyolódik le s a mai komp állapot mellett a közlekedés meglehetős akadályokba ütközik, Matolcs községe pedig a Szamos átmetszése által határja java részétől el van zárva, mezőgazdasága teljesen meg van bénítva.

Végtelen örvendünk azért e tervbe vett hid építésnek s ennél nagyobb közérdekű helyre valóban nem is fordítható a tőke.

Ami vasúti állapotunkat illeti, jelenleg Fehérgyarmat teljesen zsákutcába szorult s ha vasúti hálózatunkat tovább nem építjük, úgy a stagnálás minden téren elviselhetetlenné válnék.

EGY KIS TÉVEDÉS.

(A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája)

Doktor Toppán, foglalkozásra nézve miniszteri fogalmazó, a feleségét költöztette. Vagyis inkább csak a feleségének a bútorát, mert őnagysága szülői kísérettel, már tegnap este elutazott tőle, örökre, bejelentvén neki fagyosan, óh, vérfagyasztó fagyossággal a válást. Toppán ur azonban, úgy látszik, u- tolsó leheletéig gavallér akart maradni s ennek tulajdonítható, hogy az asszonyka bútorainak az filszállitása az ő személyes felügyelete alatt történt. Igaz,hogy ez keserves vállalkozás volt, de bizonyára annál férfiasabb. Csak azért is meg akarta mutatni a világnak, de különösen »annak a hűtlennek«, hogy olyan jó férfi, hogy még a váló felesége holmijára is őrködik, amikor kocsira rakják.

— Temetés, temetés — motyogta magában az önfeláldozó férfiú. — Mit: temetés ? Kivégzés ! Kivégeznek egy családi boldogságot, ami. . . (Hallja maga, vigyázzon arra a tükörre a lépcsőn 1 — szólt rá közben hangosan az egyik veszekedőre). . . ha egyelőre nem is volt meg teljesen, de idővel okvetlenül bekövetkezett volna, mint ahogy esős napok után is (— Le ne ejtsék valahogy azt a ládát 1 Edény van benne 1) kitisztul a nap. Hiszen ha civakodtunk is néhányszor — már mint mindennap néhányszor — azért elvégre mégis csak szerettük egymást, vagy micsoda! Hejh, Olga (és a kezében egy kitört széklábbal, amit ott felejtettek, egyszerre két lépcsőt is ugorva szaladt le a második emeletről a napszámos után, aki a megrokkant széket vitte két másiknak a tetejére rakva a vállán), az anyád, az anyád, az a vén hisztérikus harápia. Hogy miért is adtam be neki bolond fővel olyan rémülten a nyáron a bromot, amikor rájött a görcs, ahelyett, hogy ketté vágtam volna, mint Nagy Sándor?. . . .

Hogy csupán a görcsöt szerette volna-e a macedón hóditó példájára kettévágni ezáltal, vagy az egész anyósát, arra már nem volt ideje gondolni. Mert ahogy a félemeleten igy utólérvén a székcipelő embert, a hóna alá dugta a törött széklábat és a jól teljesitett lovagiasság tudatával ismét fölfelé kezdett lépkedni a lépcsőn, a másik napszámos, aki a rózsaszínű selyemkanapét hozta le (négy lábával fölfelé fordítva) a fején, e- lébe állt a fordulónál és olyan képpel, a- melyikből már kisugárzott a külön borravaló reménye, némileg színpadias mozdulattal finom, szegélyes, gyűrött csipkekendőt tartott az orra elé :

— Tessék nagyságos ur! a kanapénál találtam

A fogalmazóban hirtelen megbizsergett

a vér.

Ez uj vasútvonal a gazdag lápi vidékkel csatolja össze városunkat s annak tova fejlődésében óriási tényező lesz.

E helyen említjük még meg, hogy az alsó utcák aszfalt gyalogjáróinak kiépítését is jóvá hagyta a vármegye, illetve id. Spitz Adolf és társai ez ellen irányult fellebbezését elutasította. E határozat jogossága további indokra nem szorul.

VIHAROS MEOYEGYÜLÉS.

Régebben a vármegyei közgyűlés a Nagykároly—Margittai vicinálisra megszavazott 150.000 koronát s azt betétképen a vasút javára kamatoztatni rendelte. Most egy tisztán magán személyekből álló érdekeltség a halmi—bikszádi vicinális kiépítésére 200.000 koronáikért, melyből 150.000 koronát megszavazni javasolt az állandó választmány: miből ? hát kérem a Nagykároly—margittai vasút részére letétbe helyezett 150.000 koronát. Mivel a nagykárolyi bizottsági tagok távollétükkel tüntettek, az állandó választmány egyhangúlag

— Csipkekendő 1 — villant meg a fejében. — Az övé!

Hamar elkapta a napszámos markából a becses ereklyét s ezüst forintot nyomott helyette belé. Az értékek ilykép kicserélődtek s a kanapés ember ki-, a férj pedig, zsebében a csipkekendőt szorongatva fölfelé sietett.

— Az ő kendőcskéje! — ismételgette magában növekvő izgalommal. Hát mégis. . . mégis marad valami emlékem tőle 1 Ax ő csipkekendője I

S a fájdalomnak meg a szerelemnek abban a szélrohamában, amely most valami éles légvonat módjára szinte keresztülfujta az egész valóját, az első emelet kanyarodójánál majd hogy bele nem ütődött az éleme- dett (hatvan esztendős) Zipperspach bárónőbe, aki a nevetségig cicomás vadgalambszínű tavaszi ruhájában, petyhüdt és fehérre rizsporozott arcai, akár a bohóc, ebben a pillanatban billeget ki nagy rátartin a maga lakásából, az inasától kisérve, aki szalla- gos, drapp felöltőjét vitte utána a karján.

— Vén csoroszlya I — dünnyögte magában Toppán. visszasanditva a fölpiperó- zett dámára s aztán újra lázasan kezdte gyömöszölgetni a zsebében a kendőcskét. Olga, Olga! Elteszem a kendődet emlékbe 1 Nem adom oda senkinek ezt a kendőt 1

Feljutván a lakásába, bezárkózott a harmadik szobába. Mivel más bútor aem volt már benae, csak az íróasztal (ezt tud-