Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-13 / 2. szám

2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. január 13. De még akkor is előfeltétele a büntető parancs kibocsátásának az, hogy a feljelentést hatóság, köz­hivatal, hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy közvetlen ta­pasztalat alapján tegye és valósá­ga ellen ne merüljön, fel aggoda­lom. Eredhet a feljelentés magán- féltől is, de akkor a büntető pa- roncs osak akkor bocsátható ki, ha a kihágás elkövetése köz- vagy magánokiratank valószinüsittetik és a rendőri biróság a vád alapos­ságáról meg van gjmződve. Az 15 nap alatti ellentmondás következ­ménye a büntető parancs végre- hajthatlansága és tárgyalás Az eljáró hatóságok és köze­gek nem változnak; kis és nagy községekben a fószolgabiró, váro­sokban a rendőrkapitány első fo­kon : — az alispán illetve a ta­nács másodfokon: és az illető szakminiszter utolsó fokon. Egy a kivánatos és ez az, hogy a törvény szelleme és cél­zata minél gyorsabban menjen át a gyakorlatba, jogérzetet váltson ott ki és szilárdítsa meg a hitet, bizodalmát. Mert a jogérzés meg­szilárdulása legbiztosabb alapja a törvény szükségességének és an­nak, hogy a törvény bevált. Újévi gondolatok. Ha visszatekintünk az elmúlt 1910- ik esztendőre, nyugodt lélekkel állapít­hatjuk meg, hogy ez az év nem tar­tozott a legrosszabbak küzé. Ne ért­senek félre benünket, szemben az em­berek folytonos sopánkodásával nem akarunk mi dicshimnuszokat zengeni az elmúlt esztendőről, hanem rá aka­Künnt javában dühöngött a szélvihar. Oly pokoli zenebonát csapott, hogy még a saját szavát sem hallotta az ember. Hiába kiáltottam volna segélyért, senki azt meg nem hallotta volna. Nagyott lélegzettem, mikor az őrült elhagyta az inspektios szobámat. Mintha li- dórcz szállt volna le mellemről oly megköny- nyebbülten éreztem magam. Másnap a mellette levő kórház meg­figyelőjéből visszahozták a csontváz részle­teket. Az egyik közveszélyes őrült, kinek az a mániája, hogy néki nincsen csontváza, mert ezt szegénységében el kellett adnia s igy sem járni, sem egyáltalában valamit tenni nem tud, egy őrizetlen pillanatban kimene­kült s reggelre visszatért ezeket a csonto­kat szorongatva hónalja alatt. Az egyik or­vos, ki valaha itt volt a garnison kórházban, a jelzésekről ráismert, hogy azok idevalók s igy kerültek azok vissza. (Vége.) runk mutatni arra, hogy a folytonosan sopánkodó, a rossz világ és a rossz idők miatt panaszkodó embereknek sincs igazuk. Az idei termés, ha nem is volt olyan elsőrangú, mint a hiva­talos becslések jelezték, mindenesetre közepeken jó volt és a gazdák re­ménységének egy részét be is váltotta. A gabonanemüek, első sorban a búza ára igen becsületes volt és az állat- tenyésztő gazdáknak felette kedvezett és kedvez még most is a nagy hus- drágaság, úgy hogy bízvást állíthatjuk, hogy az elmúlt esztendőben a magyar föld meghozta a maga gyümölcsét. A kereskedelmi és ipari élet te­rén is általános föllendülés volt ta­pasztalható. Úgy a fővárosbau, mint a vidéken kevesebb volt a csőd, mint a megelőző esztendőkben, számos gyár és más iparvállalat alakult, melyek a munkaalkalmakat szaporították. A ma­gyar hitel a külföldön megerősödött, a minek bizonysága az a félmilliárdos kölcsön, amelyet a magyar állam köny- nyedén szerzett meg külföldön. Egyik alapvető oka ennek az, hogy politikai állapotaink némileg konszolidálódtak, megszűntek a válságok és a helyzet állandó jelleget öltött. Az osztályharc, sajnos, nem pi­hent el az elmúlt esztendőben, de nem is hatott oly zavarólag a társadalmi békére, mint a megelőző években. Ez annak az energikus eljárásnak az e- redmónye, amellyel a hatóságok az izgató szocialista szervezetekkel szem­ben eljártak. Másrészt maguk a mun­kások is beleuntak a harcba, miután számos nagy sztrájkjuk csúfos bukás­sal végződött. Ezek a bukott sztrájkok alapjában rendítették meg a szociál­demokrata pártot, a pártvezetőség be­látta, hogy az osztályharc és osztály- gyűlölet folytonos szitásával csak ön­magának és a pártnak árt és ezért most békésen meghúzza magát. Lehet, hogy csak addig, mig egy uj Kristóffy jön, erre azonban semmiféle kilátás nincsen. A kivándorlás is megcsappant, ami részben annak az eredménye, hogy odaát Amerikában még egyre érezhető a pénzügyi válság hatása és számtalan gyár és bánya redukálta üzemét, úgy hogy a kivándorlók szá­mára nem igen nyílnak az aranyvirá­gok. Félelmetes vendégünk is volt az ősszel, a kolera. A tél hidege gátat vetett ugyan pusztításainak, de félő, hogy a tavasszal ujult erővel fog' fel­támadni, ezért ajánlatos, hogy minden hatóság és minden ember a legmesz- szebbremenőleg tegye meg óvintézke­déseit a fenyegető ellenséggel szem­ben. Amikor igen nagyjában jellemeztük az elmúlt esztendőt, ebből minden különös Optimismus nélkül következ­tethetünk a jővő évre. Hogy az 1911. ne legyen rossz esztendő, annak az alapjai már meg vannak vetve és ha­csak valami országos csapás, váratlan fölfordulás, vagy rossz termés nem huzza keresztül a számításokat, a ma­gyar nép békességes gyarapodásban fogja megérni az 1912-ik esztendőt is. A jövő természetesen Isten kezében van. Ebben bizik a gyarló ember, aki habár gyakran csalatkozik is, fohászá­val mégis a Mindenható felé fordul, aki soha nem hagyja el egészen azt, ki hitét és önbizalmát el nem veszíti. Krónika. A kővetkező három krónika székely származású, mutatóba közöljük a Csulak Lajos gyűjteményéből^ Egy paraszt székely, udvarbirája volt valamely megyei uraságnak. Húsz évig szol­gálta becsülettel a gazdáját, mialatt a vi­szony olyanformán változott, hogy a szé­kely megszedte magát (meggazdagodott,) az uraság pedig tönkre ment. Egy pár száz forint kellett volna egyszer az uraságnak; miután sehol sem hiteleztek, az udvarbirá- jához fordult kölcsönért. A székely megva­karta a fejét, a kucsmáját hátralökte a kon- tyára s felelt: — Már uram, tudja olyan bolond nem vagyok, hogyha egyszer kifogtam a halat a vízből, azt oda ismét visszadobjam. Angyaloson egy kőmives sütőkemen­cét rakott. Mikor készen volt s az utolsó vakolatot is elsimította, a kemence szépen összeömlött. — Nem is tarthat, mig a világ! — vigasztalta a kőmives a busuló gazdasz- szonyt. Egyik gidófalvi atyafi a sepsiszent­györgyi vásárra volt feleségével pénzt csi­nálni. Mikorra visszatértek, az Olt annyira megdagadt, hogy az Olt-utca előtt a lova­kat szekerestől együtt elsodorta az ár. A férj kitudott ugorni a partra, de az asszony a hullámok tetején libegő szekéren maradt. A férj kétségbeesve kisérte a parton a lo­vakat s feleségét s egyre kiabálta be hozzá: — Asszony ! legalább a pénzes zacs­kót dobd ki! Kérjük azokat a t. ez. előfi­zetőinket, akiknek előfizetésük e j á r t, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. üs> % IIIIÍIgII Jfllis | • N"í,ovtók "a fái, le,., Beretvás-pastillát, I:: hanem használjon azonnal :: 1 ' •-*» —---------------—— : am ely 10 perez alatt a legmakacsabb migrainí és lej-1, fájást elmulasztja — A ra 1 0(\ kapható min- gj Orvosok által ajánlva rti A 1 den gyógy­__— r. X. u_ 1/ A ^ 1 . . .’j 1 . sz ertárban — Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten, g’ :: 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ?m w mm mwm <

Next

/
Oldalképek
Tartalom