Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-07 / 15. szám
15. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. április 7. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. j Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes számár2 ( Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. I A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az | előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross j Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. vatal becslése szerint 800-900,000- re tehető a tíz év alatt kivándorlók száma. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy csak munkaképes, egészséges többé-kevósbbé módos és értelmes ember képes a megélhetésnek eme radikális eszközéhez nvul5 o ni,nagy körvonalakban megbecsülhetjük országunk veszteségét, a- mely vérben óriási és szemben felbecsülhetetlen. Ha o nemzeti szerencsétlenség nem sújt, ma kerek egy millió emberrel több élne e hármas halom és négy folyó birodalmában! Az irtóztató numerus irtóztató vádként nehezedik az intéző körökre. Ok, egyedül ők tették azt, hogy igy jött. Politikai harcaikban nem szerepelt a népérdek ; gazdasági politikájukat az irányitotta, hogy önmagukat erő- sitség s az olcsó napszám megmaradjon; a közjövedelmeket a szegénységet sújtó fogyaztási adókból növelték: az ipart és kereskedelmet, mely munkásainak sokkal jobban fizet, mint a földmi- velés, a látszat kedvéért fejlesztették csak, a szociális bajai ellen tömörülő népet vérrel, börtönnel, szolgabirói önkónynyel tartották féken: csoda-e, ha nyolc-kileiic százezer ember körül nézett e nagy világban és ugy találta, hogy odakünn jobb a magyar embernek? A magyar faj őserejéről tesz tanúságot, hogy a mostoha viszonyok s a kivándorlás dacára több mint másfél -millióval szaporodtunk. A gyarapodás valamivel e- rőteljesebb, mint a gazdagabb és szociális tekintetben összehason- lithatlanul kedvezőbb helyzetben levő Ausztriáé. Az egyke, az angyalcsinálás, az ijesztő gyermek- halandóság, az elmaradt közegósz- sógi viszonyok fölött diadalt arat az erős, szívós magyar fajtának dicső termékenysége. A rossz politika és közigazgatás nem tudott népünkön még annyit rontani, hogy megrontotta volna. Eddig még nem, de mi lesz ha folytatódik az egyetemes néprontás? Nálunknál nagyobb és hatalmasabb népeket is elpusztítottak már bűnös irányzatok. Felette kedvezd jelenség az is, hogy a magyarnyelvű vidékeken a legerőteljesebb a szaporodás, A Duna-Tisza közében, kivált Pest-: Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyében, A népszámlálás eredménye. A népszámlálás eredménye az, hogy 1910. deczimber 31-én 20. ; 850,700 ember ólt a magyar szent korona országaiban. A szaporodás tiz óv alatt 1.596,000 lélek volt, ami 8.3 %-os gyarapodásnak felel meg. A megelőző deczeniumban 1.791, 000 lélekkel szaporodott a lakosság, ami százalékban 10.3. A szaporodás tehát teljes két százalékkal kisebb volt, mint ennekelőtte, ami komoly és fájdalmas csökkenést jelent. Mindazonáltal jobb az eredmény, mint amit vártunk. Az évtized, amely immár mögöttünk van politikailag és társadalmilag a harcz évtizede volt, ezenfelül rémséges vérveszteséget okozott a kivándorlás. A meddő politikai és eredménynyel még mindig nem keosegtető társadalmi küzdelem éppenséggel nem alkalmasak arra, hogy fokozzák az ország virulá- sának tényezőjét, a nópszaporo- dást, a kivándorlás pedig lesújtó hatással van rá. A statisztikai hiAZ EZÜST KANALAK. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) (Folytatás.) — Nem, fiam, nem veszem elő. Kern ur tudja jól, hogy ha ötven forintért görnyedsz egész nap, bejön a mi kis lakásunkba, mindenütt a legnagyobb egyszerűséget, lekopott az aranyszél, egy tányérunk, nézd, meg is van repedve és a kanalunk legyen ezüst? Nem, fiam. Ezek a mi tizenkét krajcáros kanalaink illenek hozzá a mi életünkhöz, Majd, majd ha Isten segít, az eljegyzéskor. Akkor édes kicsi lányom. De most nem. A folyosón hallatszó férfiléptek s a közvetlen utána megszólaló csengő nem hagyott időt Emminek a válaszra, sietett ajtót nyitni. Csakugyan ö jött. Kezet csókolt a mamának s a kölcsönös udvariasko- däsok után kicsit feszesen, kicsit vontatottan, már amint ez ilyenkor lenni szokott, megindnlt a társalgás. Nagy zavarukban a konyha ajtaját nyitva felejtették és nem hallották meg, hogy kinyillott. Csak amikor a szoba ajtójában, kipirulva, csillogó szemekkel, korcsolyával a karján megállóit egy leány, ugrottak fel örömmel ketten. Emmi oda szalad hozzá, megfogja a kezét és örömmel büszkén mutatja be őket egymásnak, — Keresztes Öli, az én legaranyosabb unokatestvérem, Kern ur, a főkönyvelőnk. Meghajoltak szépen mindketten, a mama magyarázóan tette hozzá: — Egyetlen nővéremnek, Keresztes ügyvédnőnek a leánya. — Édes néni, csak pár perere jöttem, a mama azt üzeni, tessék holnap délután odajönni. Tudom is én mi van megint otthon. Nagymosás, holnap a ruhát számba kell venni, ehhez kell a néni segítsége. Szegény mama ma sem tudott velem kijönni a jégre. Holnap már nem akar egyedül engedni, elég egyszer — mondta. Most is sietek haza, biztosan türelmetlenül vár. ügy félt, mintha kis gyerek volnék. Amig ezeket mondta, folyton kacagott. Örökösen vig arcára nem illett volna talán a szomorúságnak még egy piczi árnyéka sem. A szoba is, mióta bejött, megtelt derűvel, mosolygással. Csilingeltek a szavai és mintha tudta volna milyen kellemes hatást gyakorol hallgatóira, még ott maradt egy fél óráig. Megivott egy ezésze teát, nagy erőltetéssel evett egy fél almát. Jókedve, élénksége mindenkit elragadott és mikor menni készült, Kern el akarta kisérni. — Jaj de jó, jöjjön. Még ugy sem mentem este kilenc után fiatal emberrel az utcán. Képzelem a mama milyen dühös lesz, ha elmesélem. De megmondom, hogy az Emminek egy kedves ismerőse, komoly jóravaló fiatal ember és megbékül. Meg ám, majd meglássák. — Kezét csókolom, néni édes, holnap biztosan elvárjuk. Kern vette a kalapját, kezet csókolt, Emminek melegen megszorította a kezét. — A visszontlátásra, Emmi. — A visszontlátásra, Kern ur. Szervusz Öli, Alig várta, hogy reggel legyen és az irodába menjen. Fog-e szólni valamit Kern? Megismételi-e a látogatást ? Mit fog mondani az elsőről ? Ezek a kérdések keringtek zűrzavaros összevisszaságban egész éjjel az agyában. Le sem hunyta a szemét. Fáradtan, egy átvirrasztott éjszaka minden kimerültségével ment be másnap. De hiába várt. Kern sem oda nem ment az asztalához, sem két órakor nem várta meg a sarkon, hogy hazakisérje. Nem akkor este, nem másnap,
