Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-31 / 14. szám

14. szám. — Ili. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. március )Jr Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK 8 kor. 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyes számára 20 fii. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. I Dr. ERŐSS LAJOS. | A tiszántúli református egyházkerület püspöke, dr. Eróss Lajos debreczeni lelkész vasárnap hajnalban halt meg néhány heti súlyos betegség után s halála nagy részvé­tet keltett nemcsak a tiszántúli református egyházmegyében, hanem az egész magyar református egyházban is. Mint a református lelkész! kar egyik tudós tagját, a debreceni református Teológia Akadémia tanárát vá­lasztották meg püspökké Kiss Áron halála után. Munkabírásának teljességében halt meg, ötvennégy éves korában. Vakbélgyuladást kapott s hirtelen támadt hályog is súlyosab­bá tette az állapotát.. Az operáció már nem segíthetett rajta és kínos szenvedés u- tán meghalt vasárnap hajnalban. A gyász- hir nagy megdöbbenést és szomorúságot o- kozott a protestáns egyházi körökben és a debreceni társadalom minden rétegében, mert a népszerű püspököt mindenütt a leg­nagyobb tisztelettel és szeretettel vették kö­rül. A magyárországi református egyház budapesti székházára és a tiszántúli egy­házkerület minden épületére gyász'obogót tűztek ki. Az ország minden részéből százá­val érkeznek Debrecenbe a részvéttáviratok. Részvétét fejezte ki gróf Zichy János minisz­ter, Molnár Viktor államtitkár, báró Bánffy Dezső, Darányi Ignác, gróf Tisza István, Dókus Ernő főgonduok, gróf Dégenfeld Jó­zsef, a tiszántúli egyházkerület főgondnoka, aki Debrecenben lakik és közvetlenül intéz­II i »»■■II niii i ii kodik volt elnöktársának végtisztessége fe­lett. Részvétét fejezte ki az elhunytnak va­lamennyi püspöktársa, az evangélikus test- véregyház össes vezérféríia szintén és köz­életünk számos kitűnősége. Dr. Erőss Lajost kedden délelőtt 10 órakor temették el Deb­recenben. A temetésen az egyházkerülettel vonatkozásban levő egyházi hatóságok kül­döttséggel képviseltették magukat s jelen vol­tak az egyházkerület területén levő világi hatóságok képviselői. Végrendeletében érde­kes intézkedéseket tett temetésére vonatko­zóan, Mielőtt megoperálták volna, egy iv pa­pírra végrendelkezést irt. Ezt az Írást meg­találták kabátja egyik zsebében. A végren­delkezés igy hangzik: »Sírfeliratom ez legyen : A. B. F. R. A. Erőss Lajos a teológia doktora, előbb kém éri, földes!, püspökladányi református lelkész, később a rendszeres teológia tanára Debreczenben s végre a tiszántúli református egyházkerület püspöke s mint ilyen, debreczeni lelkipász­tor. Született 1857. márczius2,, meghalt 19 . . I. Korinth. 15, 20— 58. Megmásithatlan és semmiképpen el nem magyarázható, a hozzám tartozók előtt számtalanszor említett s itt is hangsúlyozott akaratom az, hogy ne Debreczenben, hanem a püspökladányi ref. temetőben temettessen el abba a sírba, ahol boldogult első feleségem hamvai nyugosznak. Temetésem a lehető legegyszerűbb legyen; mondjon felettem egy tiz perczig tartó imád­ságot a debreczeni nagytemplomban a püs­pökladányi református lelkész, de imádság A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. legyen az a nagy Istenhez, nem aféle okos­kodás, aminővel egy idő óta szemkáprázatbn ejtik az embereket! Több és másféle beszé­det nem akarok. Gyászruhát és divatos fá- tyolokat én érettem senki is egy pillanatig se viseljen, hasztalan koszorúkra ne költsön, így legyen ! Ez az akaratom és mindenkitől elvárom, hogy azt tiszteletben tartsák. A Szentháromság egy Isten nagy nevében. Debreczen, 1911. márczius 17. Dr. Erőss Lajos.« Iratai között egy másik végrendelet is volt, mely szerint kéri, hogy az első felesé­ge után reá maradt emléktárgyakat, éksze­reket koporsójába tegyék. A presbitérium minden tekintetben respektálta az elhunyt püspök végrendelkezését s a temetési intéz­kedéseket ily irányban tette meg. Dr. Erőss Lajos püspük 1857-ben szü­letett. A gimnáziumot és a teológiai akadé­miát Debreczenbe végezte, majd a basell és berlini egyetemen tanult. 1882-ben segédta­nár lett, 1883-ban pedig hajdufftldeai segéd­lelkész, majd püspökladányi lelkész. 1889 óta a debreczeni teológia egyik oszlopos ta­nára. Tanári és teodalmi működésével, nagy tudásával, jóságával országos nevet szerzett magának. Kiss Áron püspök halála után őt választották a tiszántúli egyházkerület püs­pökévé. 1908-ban a genfi egyelem diszdok- torává választotta. Magyar Közös Bevásárló Szövetség. M. K. B. Sz. Mint az országos ref. lelkész egye­sület (O. R. L. E.) kebelében alakult AZ EZÜST KANALAK. (A „Fehérgyarmati Hirlap“ tárcája) Sietve ugrotta át a lépcsőket, pár perez alatt már fent volt a harmadig emele­ten. Izgatottan húzta le már a lópcsőház- bau a keztyüjét s türelmetlenül toppantott, amikor az első csengetésre nem jött ki azon­nal az anyja, — Anyuskám, siessünk, fél- nyolc van már, tudod-e ? — Hány órára jön ? — Egynegyed kilenckor itt lesz. Most jött ki ö is velem együtt az irodából. Azt mondta, vacsorázni megy csak és azután ide jön. A kis konyhában, mely ragyogott a tisztaságtól, már nem találtak semmi ren­dezni valót. Csak Emmi, akinek eszébe ju­tott, hogy valahol látta, valamelyik barátnő­jénél, ahol nem volt előszoba — a takarék- tűzhelyt szép tiszta ujságpapirossal letakar­va, ezzel elvevén konyha jellegét és bizo­nyos előszobaszerü külszint adva a máskti- Jönben főzésre használt pici helyiségnek. A szobában meggyujtották a lámpát, az asztalra kézimunka térítőt tettek. A kis vaskályhában vendégváróan, barátságosan pattogott a tűz és mig Emmi kékszalagos fehér kötényét magára vette, anyja még egy utolsó igazitó simítást tett a kicsit ráncos olcsó ripsz ágyteritőn és abroszon. Emmi nem is vacsorázol? — Nem, édesanyám, nem tudok enni. Talán majd ha elment. És mig az anyja kiment, hogy a tea­főzőbe vizet hozzon, leült a kályha mellé. Nézte a lobogó lángnyelveket, a pirosokat, a kékes-lilát, melyek szerelmesen ölelték át a karcsú fadarabok fehér testét, hogy aztán elhamvasszák és ne maradjon a nagy láng, nagy tűz nyomán csak szürke, alaktalan ha­mutömeg, amelyet a lángok biába környé­keznek újból. Okosabbak a sok csacsi lány­nál és némán, szürkén meghúzódva a kály­hában, vagy ahova onnan viszik őket, elfojt­ják még azt a pici kis szikrát is, ami a tüz- ből még megmaradt bennük. Félig lehunyt szempiilái alól álmodoz­va nézett végig a kicsi szobán. És boldog mosolygás ült ki az arcára, amikor eszébe jutott, hogy mindezt itt fogja hagyni. A sokszor a megvarrott, agyonfoltozott, de hófehér csipkefüggönyt, a kopott ripszteritő- ket és látta magát egy édes, kétszobás lakás csinos ebédlőjében amint szerelmesen várja haza az urát. Az ő urát. Megremegett még a gondolatára is e nagy boldogságnak. Öt éve már, tizenötéves kora óta van a Mayer és Társa cég irodájában és az irodá­ban eltöltött idő keservesen megtanítja a magafajta fiatal, érző lelkű leányokat as életre. A küzdelmes, szenvedéssel és meg­alázásokkal teli kemény élettel. Ötven forint fizetése volt és ebből, meg as anyjának negyvenöt forint nyugdijából éltek ketten, csöndesen, szerényen, ügy, hogy a főváros­ban kilenczvenöt forintból lehet élni. Össze- húzódva, egyszerűen. A leánykollegáit nem szerette. Folyton nevető, örökké jókedvű lányok voltak. Fia­talok, bolondosak és buták, ő, akit csak az édesapja halála szakított meg gimnáziumi tanulmányaiban, nem szerette ezeket a leá­nyokat, akik éppen azért, mert tudták az ő szellemfölényót, irigyek és rosszakaratuak voltak hozzá. Ahol csak tehették, sértették. A férfiak pedig az irodában, szívesen elbe­szélgettek volna vele, de ő büszke és rá­tartó volt. Józan, kicsit számitó, de mégis helyes okoskodással úgy vélekedvén, hogy ezek a huszonhárom, huszonnégyéves fiuk az ö hatvantól-hetven forintig menő fizeté­sükkel őt el nem vehetik. És hogy osak ud- varoltasson magának, léha flirtet űzve, ehhez sokkal komolyabb volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom