Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-24 / 13. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. márczlus 24. és mikor az egyik jegyzőt figyetmez- tetem arra, hogy uram ne kövessen el törvénytelenséget, mint jóakarója mondom, mert hiszen itt miniszteri biztosok járnak a kerületben, a kik minden visszaélést meg fognak torolni, akkor ez a jegyző, a kiről különben épületes dolgokat leszek bátor felolvasni, legyint egyet a kezével és azt mondja nekem, kérem, azok a ministeri biztosok már régen elmentek a kerületből. A ministeri biztosoknak el is mondtam az esetet. Hogyan volt, hogyan lehetett annak a jegyzőnek bátorsága arra, hogy mikor ministeri biztosok küldettek ki szigorú vizsgálat végett, egyszerűen legyint egyet a kezével és azt mondja, hogy a ministeri biztosok már eltávoztak, ha csak nem tudta az a jegyző, hogy az a vizsgálat tulajdonképen nem vizsgálat mert ha az komoly vizsgálat lett volna, akkor ilyen gyalázatos és arczpi- ritó dolgok nem történhetnének meg Magyarországon. Idb. Madarassy István a következőket mondta (olvassa): „Vasárnap márczius 5-én megjelent négy csendőr, az őrmester, egy őrsvezető és két tizedes. A kisbiróval felhivattak a községházához. Én kevés idő múlva találkoztam Pesti Pállal, kit szintén hívtak a csendőrök és együtt mentünk vele. A mint odaértünk, egy szőke tizedes csendőr behívott egy külün szobába, hol már jelen voltak: Gáspár Józeef, Tisza Károly, Pesti Pál, Szabó István, ezek jelenleg is Matolcson vannak, jelen volt továbbá Tisza István is, ki jelenleg Szatmáron a 11-es honvédeknél nyolczheti katonai kiképzésben részesül. Erre a szőke káplár azt mondva: „ne te vén disznó, most meg fogsz halni“, a puskatusával ü- tötte. a hogy csak tudta a mellét, karját, fejét, kezét. Madarassy kérte, hogy ne bántsák, mire a csendőr azt felelte: „Igen, vén hunczut, most a kezem között vagy, a fene egye meg. .“ a többi reprodukálható — és tovább ütöttek 15—20 percznyi időtartamon keresztül. Ugyancsak a Madarassy jelenlétében Pesti Pált kétszer pofonvágta ; Szabó Istvánt legalább is tízszer pofoncsapta; Tisza Istvánt, a ki most kiképzésen van Szatmáron, négyszer pofonvágta ; előadja továbbá Madarassy, hogy sebei folytán most is ágyban fekszik, képtelen felkelni, hatvan éves, vagyona mintegy harmincz- ezer korona értékű.“ Már az előbb előadtam, hogy ez az öreg ember fiai jelenlétében lett olyan súlyosan összeverve a csendőrök részéről, hogy tegnapról kelt sür- gönyi értesítés szerint haldoklik. Ha ilyesmi jogállamban megtörténhetik, és ha valaki akármilyen okból ezt a t, túloldalról vagy erről az oldalral helyeselni tudja, ezt a magam részéről nem tudom megérteni. És nem azért mondottam az előbb, mert talán haragudnék, hogy felajánlom a mandátumomat, ha itt visszaélések nem történtek, én akkor a képviselőségről lemondok, mert nekem a képviselőségre szükségem nincs, én csak azért vagyok képviselő, hogy a nép érdekében, a mennyire lehetséges, dolgozhassam, és ha Ilyen visszaélésekről tudok, azok ellen igenis a legmesszebbmenőleg felemeljem a szavamat. Azonban nem fogadok el olyan miniszteri vizsgálatot, mint a milyenek kirendeltek a múltkor, hanem igenis megkövetelem és kérem, hogy ennél a vizsgálatnál nem mint hivatalos személy, de én is jelen lehessek, hogy jogom legyen tanúimat megnevezni és ezekhez a tanukhoz kérdéseket intézni. Hogy pedig tényleg igaz-e, hogy ilyen visszaélések történtek-e vagy nem, arra nézve a t. munkapártot szólítom fel, legyen kegyes tagjai közül valakit delegálni, én hozzájárulok, hogy akár Kämmerer Ernő, akár Rónay Ernő, akár Rónay Jenő, akár Lukács György, akár Bölöny József képviselőtársam küldetik ki, de jöjjön ki valaki és győződjék meg arról, hogy tényleg lehetséges-e az, hogy Magyarországon ilyen vérlázitó és arc- piritó dolgok elkövettetnek tisztességes és becsületes magyar polgárok ellen. Mert itt nem arról van szó, hogy a mi választóink voltak-e ezek vagy Jármy t. képviselőtársamé, (Helyeslés balfelöl.) hanem arról, hogy szabad-e Magyarországon csendőröknek pofozni és holtra verni embereket bármilyen körülmények között. A mi törvényeink nem ismerik a pofozkodást, nem ismerik azt, hogy bárkinek joga legyen embertársát arculverni. A törvény alapján a vizsgálat folyamatban van, tessék ezen az alapon azt lefolytatni. A magam részéről nem azt a csendőrt kárhoztatom, nem a csendőr itt a főbünös, nem az itt a gonosztevő, a csendőr tulajdonképen csak eszköz a felsőbb hatalom, a fel- sőbbség kezében. A t. képviselőház jól tudja, hogy a mikor a Bánffy-uralom után Széli Kálmán került a kormányra, egy hét alatt az utolsó próbacsendőr is tudta, hogy lejárt a csendőri brutalitások ideje és nem volt Magyarországon csendőr, a ki egy hét után hozzá mert volna nyúlni valakihez az országban, mert a belügyminiszter azt mondta hogy mi jogállam, mi kulturállam vagyunk, és nem azért vagyunk, hogy csendőruralmat, rendőr-, zsandáruralmat tartsunk fenn. Van Magyarországnak törvényben biztosított alkotmánya, joga, törvénye, csak ezek alapján lehet elintézni a dolgokat, nem pedig csendőrpofonnal és puskatussal. T. képviselőház! Magam voltam tanúja a fehérgyarmati választás alkalmával fegyverhasználati esetnek. A dolog úgy történt, hogy egyik párt választói közül egy ember a másik párt választói közé ment, egy szavazópolgár, állítólag azért, hogy vesztegessen ; a másik párt választói megfogták és a helyett, hogy bántották volna, igen okosan, igen helyesen, egy üzletbe tuszkulták és ott a redőnyt leeresztették, hogy ne bántsák az illetőt. Ezt látta egy lovascsendőr, elsietett segítségért. Én is odamentem, a hol ez történt. Jött a lovascsendőr négy csendőrtársával, belelovagolt a nép közé és szorította legalább ötven lépésnyi távolba. A mikor aztán gomolyagban voltak, nekimentek a népnek kardlapozták, ahogy csak bírták, nemcsak férfiakat de nőket leányokat, gyermekeket is, pedig okot sem adott egyik sem a beavatkozásra, A másik lovascsendőr egy másik oldalon hajtotta a népet, a gyalogos csendőrök pedig a középen fegyvert szögezve rohantak a nép ellen. Odamentem és azt montam : Mit csinálnak ? Nincs szügés arra hogy közbelépjenek. Erre az egyik csendőr azt mondja: Önt is letartóztatom.Megmondtam hogy ki vagyok ! Azt felelte rá, hogy az mindegy. Abban a pillanatban lövés dördül el anélkül, hogy bántották volna a csendőröket, vagy verekedtek volna, vagy tolongás, tömeg lett volna; egyszerűen eldördült a csendőrlövés, azután odajött a csendörtiszt és kérdezte, mi történt itt, ki lőtt? Akkorára az őrmester kiderítette a csendőrt, a ki lőtt. A tiszt pedig a vallatást igy kezdte: Megfogott valaki hátul? Bántott téged valaki? Ment ellened valaki? Kvázi szájába adta a csendőrnek hogy mondja, hogy valaki hátul megfogta. Én közbeszóltam, hogy láttam, hogy nem fogta meg senki, közel sem voltak, hiszen a lovasok szabad teret csináltak. Erre azt mondta a csendőr hogy véletlenül sült el a fegyvere. (Mozgás a joboldalon) Rakovszky Iván: Lehetséges! Kovács Gyula: Nem mondom, hogy nem volt lehetséges. B. Podmaniczky Endre: Fegyver- használatról beszélt Csak véletlen volt! Kovács Gyula: Használta a kardját a szuronyát, a fegyverét. (Zaj.) ElnOk : (Csenget) Csendet kérek! Kovács Gyula: T. képviselőházi Az én információm szerint Matolcson is véletlenült sült el a fegyver, csak egy ellenpárti főkortes vejének, a ki csendőr, kezében sült el. Ugyanoly véletlenek játszanak közre itt, * ha Fehérgyarmaton a fegyver véletlenül talál, a mint Matolcson, magam rohanok oda, a nép is odarohan, és oly vérengzés lett volna, a melyhez képest a matolcsi csak gyerekjáték lett volna. Hát szabad-e előfordulnia, hogy véletlenül sül el a fegyver és véletlenü lőnek agyon embereket? Helyes e*? Jogos ez? Igazságos ez ? De ne tessék azt hinni, hogy az ilyen estek talán szórványosan fordulnak elő. Akkor, a mikor Matolcson az első fegyverhasználat volt, magam kinjártam és láttam, amit 10-12 polgár békésen állott egy bolt előtt, néhány gyermek és leány is volt ott. A csendőrőrmester odament, hat csendőr szuronyszegezve ment vele és rájuk kiáltott az emberekre: Takarodjatok. Nem szólította fel békésen, hogylmenjenek csak azt mondta takarodjanak. Én is ott állottam, saját szememmel láttam, hogy szuronnyal kezdték azt a néhány embert szétoszlatni. Odamentem az őrmeseterhez és azt montam neki: őrmester úr, ez meg ez vagyok, nincs ok itt a beavatkozásra, hisz senkit se bánt a nép, türelemmel és nyugodtan áll, a nélkül, hogy bántani akarna valakit. Erre a csendőr azt mondja hogy : Be akarok menni ahhoz a sebesülthöz Kérem bemehet, nem bántja senki vegye vállára a fegyvert, bemehet nyugodtan, különben sincs benn semmi dolga, mert a járásorvos benn van, az kezeli. Erre a csendőrőrmester visszamegy, de ugyanakkor az egyik polgár azt mondja: Tessék megnézni, hogy röhögnek a szolgabirák az ablakban. Hát amikor hét súlyos sebesült és emberélet esett áldozatul, akkor mosolyogtak és az volt a málatságuk, hogy itt gyilkolják az embereket. Fel akarom még olvasni Suta József tiszabecsi jegyzőnek a dolgát. Ez az ur három községnek szellemi és erkölcsi vezetője. A belügyminisztériumban fekvő feljelentés szerint két kereskedőt megbüntetett hamis mérleg használata miatt, ezek lefizették a 45 kor. bírságot, amikor a pénzbírságot megkapta, a mérlegeket további használatra visszaadta nekik, a pénzt pedig megosztotta maga és az elöljáróság között. Ennek már egy éve, hogy történt, egy év óta fel van jelentve, a vizgálat még nincs befejezve, ő fel sincs függesztve és viszi tovább az ügyeket. Ez jellemzi a szatmármegyei állapotokat, amely megyébe én ezért ministeri biztosnak kiküldetését kértem. Sürgős interpellációm a belügyminiszter úrhoz a következő: (Olvassa) 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy f. hó 5-ón, vásárnap 4 csendőr jelent meg Matolcson, ott részint a kisbiró ós kisbiróné utján a községházára idézték, részint karhatalommal előállították Gáspár Józeef, Pesti Pál, Szabó István, Tisza István, Tisza Károly, ifj. Madarassi István,
