Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-17 / 7. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. február 17. igay függetlenségi és 48-as képviselőt választ. Ne hagyjátok magatokat eltéríteni elvetektől semmiféle üres ígéretek által, hanem sorakozzatok miodnyájan mellénk s vigyük diadalra Szunyogh Mihály megválasztásával a Kossuth Lajos s a Luby Géza szent és dicső zászlóját. Éljen Dr. Szunyogh Mihály a fehérgyarmati kerület függetlenségi és 48-as párti képviselőnk! A fehérgyarmati kerület függetlenségi és Kossuth Lajos pártja. Dr Szunyogh Mihály kerületünkben. A Kossuth Lajos párt népszerű képviselőjelöltje Dr. Szunyogh Mihály kedden d. u. érkezett meg Penyigére, hol fehérruhás lányok s diszküldöttség várta pártunknak szeretett s népszerű jelöltjét. Fogadtatására megjelent a kerület valamennyi falvainak a küldöttsége. Az állomásnát a párt nevében Mórucz Sándor üdvözölte. Az állomástól nagyszámú kocsisor kíséretében vonult be Szunyogh Mihály Penyigére, hol mintegy 1000 ember előtt elmondotta prog- rammbeszédét. Beszédében megköszönve az iránta tanúsított bizalmat, a jelölést elfogadta s Ígérte, hogy a- zon elv fogja őt vezérelni mindenben, a mi megboldogult elődjét Luby Gézát vezérelte. A nép atyja, a kisemberek védője lesz mindenkor. Magyarország függetlenségéért, a szabadság, egyenlőség, testvériségért fog harcolni egész életében. A kerület érdekeinek istápolója lesz s csak azon iparkodik, hogy a polgárság kívánságai teljesüljenek. FALUSI TÖRTÉNET. Irta: PÁLFFY ISTVÁN. A »Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. Fél lábú koldus jött hozzám panaszra, mert kidobták a korcsmából. Elhivattam a legényt, a ki bántotta. A községházánál voltunk, balról a jegyző ült mellettem, jobbról meg a biró. Előttem állott a javíthatatlan vádlott. Erkölcsi oktatást tartottam neki és meglátszott barna arcán, hogy szívesen hallgatja. A jegyző meg a biró szintén megelégedetten hajtogatták fejüket. — Látod, látod, — fedettem a legényt — most megint magadnak csináltál bajt Pedig már sokszor akartam javadat. Miért nem hallgatsz hát a jó szóra? — Nem lőhet, mert mindig úgy csiná- lódik ki a dolog, hogy én maradok benne — mondta panaszos hangon, fejét lecsüg- gesztve. Kalapját forgatta a kezében, néha felvette reám szemeit, mintha titokban a gondolatomat akarná kitalálni, aztán kitekintge- tett az ablakon, mintha valakit várnai. — Vársz valakit? — kérdeztem tőle? — Nem. Az elhanyagolt utakat rendbehozni, a kövesutakat s a matolcsi Sza- mos-hidat kiépíteni lelkiismereti kötelességének tartja. A beszéd végeztével Thury Zsigmond pártelnök üdvözölte szeretett jelöltünket s Ígérte, hogy elvéért s a Kossuth Lajos zászlójának e győzelméért mindent el fognak követni. Majd dr. Magyarádi Boross Lajos intézett szép s tartalmas beszédet a polgársághoz. Kitartásra buzdította a választó polgárokat, a kik az Isten szabad ege alatt esküdt is tettek, hogy Dr. Szunyogh Mihály zászlója mellett mindenkor ki fognak tartani. Azután a nagyszámú polgárság hosszú kocsisorban megindult Kömörőbe. Kömörőn az egész falu a község határánál várta jelöltünket s lovas bandérium kíséretében tértek be a faluba, a 48-as eszmék sziklaszilárd várába s itt fejezte ki jelöltünk a hon nemes s magasztos elveket, amelyekért egész életében dolgozott s mikért ezután is dolgozni fog. Midőn innen Csekébe mentek, az egész falu elkísérte szeretett jelöltünket. Dr. Szunyogh Mihály győzelme. Szeretett jelöltünknek minden községben oly erős pártja van, hogy megválasztását bizonyosra vesszük. Diadalmenet kiséri mindenütt útjában. Penyi- gén, Kömörőn és Csekén, a hol megfordult eddig, a választópolgárok nagyobb része Szunyogh-párti. S azon községek is, melyek Luby Géza volt képviselőnk mellett oly híven kitartottak, most is lelkesen állanak Szunyogh Mihály mellett s diadalra viszik minden erőszakosság s terrorizálás dacára is a Kossuth Lajos zászlóját. Személyeskedés. Az ellenpárt egy személyeskedő — Hát miért nézegeted az ablakot minduntalan ? — Hát . . . csak. — Félsz tőlem ? — Nem . . . Hiszen jó ember. — Pedig megérdemelnéd, hogy . . . — Hej! . . . Úgyis megvert már engem az a fölséges atyauristen. Mikor ezt mondta, mélyen sóhajtott és durva ingujjával megtörölte nedves szemeit. Megsajnáltam. Mégis van benne egy szikra jóérzés. Nem vadult el egészen. Egy ideig néztem és láttam róla, hogy valami fáj neki. Mintha vonaglott volna az arca, úgy látszott. Valahányszor szóltam hozzá, mindig sóhajtott. Otthagyott a biró, utóbb a jegyző is. Ök is sajnálták a tagbaszakadt legényt, de nem akarták, hogy meglássa rajtuk. Inkább kimentek. Pölállottam és a legény elé mentem. Megfogtam a kezét. Durva és repedezett volt. — Milyen piszkos a kezed, miért nem mosod gyakrabban? — Ilyen volt eddig is . . . — Az inged is szennyes. . . . kortesnótával akar vesztett ügye mellett egy kis hangulatot csinálni. Mindenesetre rájok vall az, hogy mily eszközökkel dolgoznak. Nem veszünk példát róluk, pedig volna mondani valónk elég. Szunyogh vallása. Az ellenpárt, mely liberálisnak tartja magát, azzal próbál szerencsét, hogy Szunyoghot zsidónak keteszteli el. Nem tartjuk szégyennek a zsidó vallást, de sietünk kinyilatkoztatni, hogy Szunyogh mindenkor vérbeli kálvinista volt és az ma is. Különben is ősrégi nemesi családból származik. Milyen képviselője volt dr. Szunyogh Mátészalkának ? Szeretett képviselőjelöltünknek a volt választó polgársága nem győzi méltatni azokat az érdemeit, melyeket a kerülettel szemben dr. Szunyogh Mihály tanúsított, mikor ő még Szálkának volt a képviselője. Csak egy példát hozunk fel. Egy szálkái iparosnak a fia a pesti Rókuskórházban meghalt. Az apja szerette volna lehozatni fia drága holttestét Szálkára, de nem volt pénze hozzá. S ez a nemes emberbarát, a kit mi képviselőjelöltünknek nevezhetünk 1800 koronába került saját költségén tett eleget az apa óhajának s levitette Mátészalkára a holttestet. S ez az apa a szálkái választásnál azután Szunyogh ellen is szavazott. Így bukott meg aztán Szálkán ez a dicső hazafi a másodszori választásnál. Zavargás Szatmárcsekében. F. hó 15-én Dr. Szunyogh Mihály a fehérgyarmati járás képviselőjelöltje a környékbeli községekből összesereg- lett impozáns kísérettel megjelent Cse- ke községben, hogy program mbeszéd- jét megtarthassa. Egyik magánudvaron gyűlt össze a közönség a szónok— Nincs, a ki kimossa. . . . — Nadrágod rongyos. . . . — Az én ruhám mindig ilyen volt. — Hát az én ruhám mindig ilyen volt. Aztán vennél magadnak egy-egy darab ruhát. — Hát iszen igy is dolgozom, de ha nem kerül. — Mert megiszod. — Az is csak köll . . . más is iszik. — Hány esztendős vagy? — Most mennék sorozatra. — Ettél-e már valamit ma? — kérdeztem tőle, másra terelve a beszédet, mert láttam, hogy a legény mindjobban elkedvet- lenkedik. — Ma nem még. Ma nem ettem, de tegnap megkínáltak a Vargáéknál. — Ott voltál dologban ? Ott is, meg máshol is. Olyan vagyok én tisztölettel, mint az ágról szakadt madár. Anyám nincsen, az apám mindig korcsmában lakik, én meg itt, hol ott; a hol befogadnak. — Hát aztán mért dobtad ki azt aa embert a korcsmából — tértem át végre a tárgyra.
