Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-27 / 44. szám
Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ............8 K. Fé l évre...............4 „ iS 11 n • —Wmi Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő ős laptulajŐOROs: Dr. Magyarádi BöROSS LAJOS A kereskedelem. Közgazdasági téren még mindig ott vagyunk, hogy felnőttek oktatásával kell foglalkoznunk. Sehol annyi a téves nézet e téren, mint nálunk. Nálunk ugyanis még mindig az a meglehetősen primitiv gazdasági felfogás uralkodik, mely a kereskedelemben csak egyszerű és gépies közvetitőt lát a termelő és fogyasztó között és azért a kereskedelmet meddőnek és erkölcstelennek tartja. Ha ennek a tételnek helyességét vagy helytelenségét kutatjuk, akkor kutatnunk kell, hogy mi tehát a kereskedelem igazi hivatása. Valóban nem volna más feladata a kereskedőnek, mint az, hogy odaáll a termelő és a fogyasztó közé és mindkettőt megsarcolja? Mert ha csak ebben merülne ki a kereskedelem feladata, ha igazán nem tehetne egyebet, mint kisebb nagyobb haszonért eljuttatná a termelőnek áruját a fogyasztóhoz, akkor meg tudnók érteni, ha gondolkodó emberok ezt a munkát improduktivnek Jurtják és gondolkodnak azon a problémán, hogy mint lehetne ezt a merőben felesleges intézményt a gazdasági éleiből kiküszöbölni. Azonban ez a tétel csak akkor állana meg, ha a gazdasági életben mindig adott és változásnak alá nem eső mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a termelés ugyanazzal a fogyasztással, ugyanaz a szükséglet ugyanazzal a kielégítéssel, ugyanaz a kereslet ugyanazzal a kínálattal állana szemben. Más szóval ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás. A termelés változó és fejlődő viszonyait felismerni és felkutatni számára a fogyasztó piacot, a változó és fejlődő szükséglet számára pedig gondoskodni a termelésről : ez a kereskedelem tulaj- donképeni igaz hivatása. A kereskedelemnek ez a működése nem csak hogy nem improduktív, hanem valóságos mozgató és hajtó ereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozottabb tevékenységre serkenti és egyúttal LEÍÉNYAVATÁS. Irta: Kálmán Jenő. (A „Fehérgyarmati Hírlap* tárcája.) Hát elmentek a Kramarcsik vendéglőbe, ahol sürü füst közepette csakugyan találtak néhány komolyan iddogáló legényt. János nem ismerte őket és bizonyos tisztelettel ült le közéjük, a Pista pedig igy mutatta be. — E* itt, szaktársak, az uj segéd. Most szabadult föl. János a lölszabadulása után való első vasárnap délután egy kávémérésben billiár- dozott az idősebbik segéddel. Esetlen kezében kissé kémikusán állt a dákó és lökés közben nyitva felejtette a szájat, de egészben tetszett neki ez az uj cs úri játék, valamint az is büszkeséggel töltötte el, hegy 6 fogja fizetni az egész cechet, mert az idősebbik segéd minden játékot megnyert Általán jól érezte magát uj mivoltában, bár most mintha sürü szitán keresztül látta volna a világot és agyának működését kellemes zsongás tompította eJ. Megbámulta az idősebbik segédet, hogy milyen ügyesen tartja két ujja között a kávéskanalat és nem mert igazában jóllakni, mert félt, hogy a többi vendégek megfigyelik Estefelé felcihelődtek. Piata az idősebbik segéd azt mondta, hogy „no most menjünk“ János pádig megkérdezte, hogy „hová?„ — A Kramarcsik vendéglőbe — mondta Pista. Ott lesznek több szaktársak. Ettől kezdve meg nem igen törődött senki a fiatal legénnyel, aki komolyan és kicsit unatkozva, de ünnepélyesen ült a helyén és ivott, ha a többiek kociatottak. Néha valamelyik beszélő hozzá fordult és azt mondta : „szaktárs ur“, ilyenkor János erősen elpirult, izgett-mozgott ós bólogatott a fejével, amelyet egy kissé nehézzé tett a sör. Az óramutató nehezen cammogott előre, János szeretett volna már kivül lenni, de előbb végig kellett halgatnia egy csomó szociális elmélkedést a gazdák komiszságairól és a drágaság, amik éppenséggel nem érdekelték uj gyönyörűségekre izomjuhozó lelkét. Túlságosan férfiasnak találta ezeket a dolgokat és ő legény szeretett volna lenni, duhaj mulatósok elkövetője. Lassau mégis tiz óra lett, akkor erős zajjal kirúgták maguk alól a legények a széket, fizettek és kimentek az utcára. . — A Kisvigadóba — mondta valamelyik és a többiek helyeslőén bólogattak rája. ,------Nyüttér soronként 30 fillér. ===== A l apot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címere küldendők. fogyasztóképessógét is növeli. Áruinak érdekében folyton uj összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasztók igényeit és Ízlését felismervén, a termelés működését irányúja ós befolyásolja. A gazdasági élet fejlődése a termelés és fogyasztás emelkedésében mutatkozik és ennek az emelkedésnek u kereskedelem a hajtóereje. Sokat vitatják és sokat kárhoztatják a spekulátió elemet a kereskedelemben. Messze vezetne annak a kimutatása, hogy a spekulátió tulajdonképen alkotóeleme minden önálló gazdasági tevékenységnek. Minden gazdasági működé« kockázattal kezdődik a többi ko- vósbbó valószínű, de minden körülmények között bizonytalan haszon reményében. Spekulál a gazda, mikor elveti a magot és munkálja a földet, mert hisz a termés a természet kedvező kegyelmétől függ. Spekulál az iparos, mikor megnyitja a műhelyét, vagy gyárát, spekulál az orvos, az ügyvéd, mikor évekig tanul, aztán irodát nyit és várja az első klienst, vagy pácienst. Spekulál a képvi— Ezt már szeretem 1 — gondolta a János, mert inaskorában sokat hallott e pazar helyről, ahol éjszakánkint nagy mulatósok, ricsajok és késelések esnek. Valani sajátságos megilletödés fogta el és szótlanul ballagott a legények után, akik már lányokról és kalandokról beszélgettek. Haragudtak a katonákra, akik miatt már békésen nem is lehet mulatni és cipőfelsőrész készítő voltuk ellenére kissé sok volt bennük a virtus. — Majd megmutatom én — hőskődött az idősebbik segéd, a Pista, — hogy a fur- vézer nem kaparintja el többet tőlem az Örzsótl Majd meglássátok! János ismeretlenül is bosszút fogadott a furvézer ellen, aki az ö barátját ezt a felsőbb lényt annyira megbosszantotta és elhatározta, hogy kimenti Orzsét, akit szinten nem ismert, az erőszakos ember kezei közül. A maga ügyeivel egyelőre nem gondolt, lesz, ami lesz és az se nagy baj, ha nem lesz semmi. Végre is egyik lábával még az inaíí sorban all és talán aern is illik, ha mindjárt szeretőt keres maginak. Már ott járták a Kisvigadö körül és egy csomó vi(láncoló cseléden vágtak keresztül. Évődve és kissé drasztikus tréfákat mondva törtek maguknak utat, közben megcsipdestek és nevén szólítottak néhány csinosabb leányt, akik hasonló tréfákat ízlelgettek vissza. i
