Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-20 / 43. szám
k/: A- 7 43. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. október 20. 1 Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. =—... EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre. ...8K. Fél évre...............4 „ Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és laptulajdoROs: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS , Nyilttér soronként 30 fillér. ===== A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. A gazdák és a parlament. irta: Mezőssy Béla orsz. képviselő. A magyar gazdáknak soha sincs annyi jó barátjuk, mint épen a képviselőválasztások idején. Még a legutolsó Isten háta megetti faluba is eljutott egy budapesti ur, a ki a nép szeretetének megszerzésében utazik. Mindenki a magyar gazda baja körül doktor- kodik és Ígérgeti a csalhatatlan receptet. Tejben, vajban fürdik a jó vidék. A legutolsó házikón is vigan lengedezik a cifra zászló, huzza a cigány, fulásig folyik a bor, rogyásig terítve az asztal, a becses szavalatáért hébe korba egy-egy kékbasu bankó is kerül cserébe a ládafiába. Aztán a kurta farsangi mulatságnak vége van. A nép szeretetének — valóban drága letéteményese — képviselő ur lett és úgy otthagyja a falu piszkát, sarát, apró és nagy dolmányos vagy szűrös választóival együtt, hogy az arculatát sem látod többé, a hangját sem hallod ezentúl. Elillant, mint a kánfor. Es lerázva magáról a falu porát, felejtve mind a sok ígéret, káprázatos beszéd, mellyel a sorsod jó magyar népem jobbra fordítani akarta. A képviselőválasztások idején a legutolsó faluból is bottal kergetnék ki a jelöltet, a ki azt merné mondani, hogy ő a magyar gazdák ügyét nem viseli a szivén. Es mégis, mire összeül a ragyogó, cifra palotában az uj honatyák díszes kara, bizony-bizony nagyon könnyen elősorolhatjuk azoknak a neveit, a kik jóban roszban a magyar gazdák érdekeit hűen védik s a mellett rendületlenül kitartanak. Hiszen ahhoz nem valami nagy bátorság keli, hogy valaki a saját kerületében megindult hangon elrecsegje, hogy ő a gazdák igaz érdekeinek milyen önzetlen jóakarója; sőt az sem jelent valami nagy áldozatot, ha majd itt, majd amott becses személyünk jelenlétével tüntetünk azzal, hogy megjelentünk olyan bőséges helyen, ahol a gazdák ezrei sorakoznak a hátunk mögé. Nem! Ezzel egyetlen egy magyar képviselő sem teljesítette kötelességét. Az én meggyőződésem szerint minden képviselőnek — tartozzék az bármely párthoz — akár az ellenzékhez akár a kormányhoz — a magyar gazdák szavazatainak a támogatásával jutott be a képviselőházba, helyt kell állani a magyar gazdák érdekei inellett, ha törik, ha szakad. Értein ezalatt azt, hogy helyt kell állni nemcsak addig ameddi; a kormány azt jónak látja, hanem kitartani addig a következetes álláspont mellett, a mig a gazdák jogos érdekei tényleg diadalt nem aratnak. Ne a kormány legyen a képviselő urak támasza, hanem megfordítva, a magyar gazdák érdekeit pártkülönbség nélkül védő magyar képviselők elszántsága biztosítsa azt, hogy a kormány, még ha inogna is a mi érdekekeink védelmében akkor sem hátrálhasson. A magyar gazdaközönség az ő jogos érdekeit a lefolyt kongresszusokon a Magyar Gazdaszövetség több helyen tartott nagyülésein az Ausztria által mesterségesen felszított huskérdésben meghatározta, és megái lapította úgy, a mint ezt a nemzetközi 20.000 RUBEL. Irta: MARK TWAIN. (A „Fehérgyarmati Hírlap" tárcája.) Egy tulai dúsgazdag kereskedő pompás villát építtetett a városon kívül s midőn bele költözött, megkérdezte az építészt, hogy az épület vájjon biztos-e a betörőktől! ? — Bizonyára, — feleié az építész nagy bizakodással, — mert ha az ajtókat és ablakokat jól becsukják, nem hatolhat be senki! A félénk kereskedő ugyané kérdéssel fordult a rendőrfőnökhöz is. Ez is csak azt felelte, hogy jól be kell csukni az ajtókat és ablakokat, aztán nem lesz semmi baj. A kereskedő még erre sem nyugodott meg. Más módon is meg akart győződni háza biztonságáról, mert — számos orosz kereskedő módjára — nagy pénzösszeget tartogatott a házában. Hosszas fejtörés után végre is kieszelt valamit. Tula helyi lapjában ugyanis a következő hirdetményt tette közzé: Miután ki akarom próbálni házam biztonságát, a dolgozószobámban állé Íróasztalba 20.000 rubelt zártam. A ki el tudja emelni, közönséges eszköz segitségével, az megtarthatja. Biztosítom, hogy nem üldözte- tem. Ha azonban tetten kapják, köteles előadni, mimódon akarta a lopást végrehajtani; azután akadálytalanul távozhatik. Egész hét múlt el azóta. A szolgasze- méiyzet olvasta a hirdetését s miután szép borravalóval biztattak, nagyban készült a tolvaj elfogására, ügy látszott azonban, hogy a tolvajok kelepcétől tartottak s egyikük sem állott kötélnek. Egy szép reggel a kocsiz lépett be az épen reggeli teáját szürcsölgető kereskedő dolgozószobájába. — Uram. valami idegen ember várakozik odakint. Meghallotta, hogy igáskocsisra van zzüksége s ö szeretne helybe szegődni. Tisztességcsen ruházkodik, erős, ügyes embernek látszik. — Helyes, küldd be! Az idegen belépett. Minden kérdésre oly gyorsan és kielégítően felelt, hogy a kereskedő máris szegődtetni akarta. A kocsis csupán a bért keveselte; az ő kívánságát viszont a kereskedő sokalta. Mig ekként alkudoztak, egyszerre erős égésszagot éreztek s csakhamar lárma és jajveszékelés töltötték be a házat: — Tűz van! Tűz vanl A kereskodő és az uj kocsis sem versengtek tovább, manem kirohantak a szobából. Futázközben a kocsis végigesett egy medve-bör szőnyegen, a kereskedő átugrott és egyedül rohant tovább. Már az előszobába ■em lehetett a füsttől látni, hanem a kalmár bátran előre tört, mig föl nem födözte a tüzet, aztán a cselédség segitségével eloltotta. Valami rosszat sejtett; eszébe jutott a szobában rekedt idegen ember is. Visszarohant s a csukott ajtót berúgta. A szobában nem volt senki, — az iróasstal fiókját kihúzták. A nyitott ablak megmagyarázta, hogy mit forralt az uj kocsis és hogy merre távozott. Két nap múlva a kereskedő a következő levelet kapta: Mélyen tisztelt Uram! „Beoses hirdetésének alapján két nappal ezelőtt volt szerencsém Önnél tiszteletemet tenni, hogy az Önre nézve oly fontos kérdést megoldjam s bebizonyitsam, hogy a 20.000 rubel megkaparitása végett éppen nem szükséges betörni. Egyszerűen magamhoz veszem az ócska bőrtarisznyámat tüzelőanyaggal töltöttem meg s a nyaralójába siettem. Miután a szolga magamra hagyott
