Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-01 / 36. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .........8 K. I Negyed évre.... 2 K. Fé l évre...............4„ | Egyes szám ára 20 fill. Tanév elején. Nem uj téma. Nagyon jól tudjuk. Elcsépeltét százszor, ledarálták már ezerszer előttünk. De mégis aktuális. Minden esztendő más és más lényeges és fontos dologgal járul ahhoz, hogy azt a pillanatot, amikor gyermekeink jövendőjéről végérvényesen határoznunk kell, jól megfontoljuk. Most kezdődik az iskolai óv. Most adjuk gyermekeinket valamely pályára. Még a legszerényebb anyagi viszonyok között levő polgártársunk is arra törekszik, hogy gyermekének olyan jó nevelést adjon, aminő anyagi erejéből s gyermeke szorgalmából csak hitelük. Mindenki először megpróbálja, hogy gyermekéből kulturális, intelligens embert faragjon s ha már semmiféle eszköz sem használ, csak akkor adja olyan pályára, ahol az iskolák már nem játszanak olyan fontos szerepet. S nálunk kétszeresen fontos az a pillanat, amikor gyermekeink iskoláztatásának minennisógéről kell döntenünk. Mert nálunk még APRÓ TÖRTÉNETEK. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája)----•---Jo bb ma egy veréb.............. Ol ga kisasszonynak „nagy" műveltségénél egyéb hozománya nem volt, midőn eladólány sorba serdült. Mint ilyen, természetesen neki megfelelő, kiválóbb intelligenciájú férfihez óhajtott feleségül menni. Ez a kiválasztott ifjú egy másodéves bölcsészettan hallgató volt, aki nem hogy imádta, bálványozta Olga kisasszonyt, hanem a titkon váltott csókok özönében, isten szabad ege alatt, szentül megesküdött, hogy mihelyt professzor lesz, nyomban elveszi. Ha a bölcsész nem is esküdözött volna a mindszentekre, Olga kisasszony még akkor is hitt volna, akkor is várt volna, remélt volna, annál is inkább mert egy komoly kérője akadt egy kevésbbé intelligens iparos mesterben, ki 20 segéddel dolgozott. Ez ugyan megcsókolni soh’se merte volna Olga kisasszonyt, legfeljebb feleségül vette volna. Az iparos kosarat kapott, Olga kisasszony meg csókot kapott a bölcsésztől, amiért félre téve az anyagiakat nem nyújtotta kezét a jómódú iparosnak. A Felelfis szerkesztő és loptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS megsértett mester nem akasztotta fel magát, ellenben elvett egy kevésbbé nagymüveltségü de pénzzel biró lányt. Olga kisasszony volt az első a ki gratulált a mesternek. Azután elmúlt vagy három esztendő. A bölcsészből tanár lett, a tanárból meg vőlegény. A boldog vőlegény rövidesen oltárhoz vezette szive választottját, igazgatójának kedves, szeretet- re méltó leányát. És Olga kisasszony? ő volt az aki, most az egyszer nem sietett gratulálni. ••• Muszáj nyaralni. Még csak be sem köszöntött a nyár, Őnagysága már élénken konferenciázott a férjével az idei nyaralást illetőleg Sorjába vette az első, másod és harmadrangú fürdőhelyeket, nyaralótelepeket óa a végeredménye a több órai értekezésnek mindig egy volt, nem jutott megállapodásra. Ide ezért nem megy, mert a szomszédnő ott nyaral, amott összeveszett egy barátnőjével; emitt egy kiálhatatlan fiatal ember csapja a szelet (egy másik assznynak), másutt sok a szúnyog, egyebütt tömérdek a közönséges ember. A szegény férjnek minden nagyon mindegy lett volna, hogy kedves neje Piripótyon vagy Barlangfüreden nyaral. Csakhogy őnagysága------ Nyilttér soronként 30 fillér. ===== A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boroas Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. nem a nyaralást nézte, hanem az okokat kereste, hogy hol miért ne nyaraljon. A sok és mindgyakoribb értekezések közbe becsöppentek a legforróbb nyárba ős önagyságát akkor már a düh a kétségbeesés el sújtotta, Nem is kell hangoztatni, hogy mindez az ebédek és vacsorák rovására ment és a férj valóságos mártír lett, a ki a világ legrosszabb ebédéit és vacsoráit kénytelen elfogyasztani, így elmúlt a legforróbb junius, a még forróbb julius hónap — nyaralásikon ferenciák mellett. Egyszerre csak minden átmenet nélkül as időjárás gyökeresen megváltozott. A legforróbb nyárból a leghüvösebb, leghidegebb napok lettek. Jégesős, lucskos, nedves, szeles augusztusi napok következtek. A házbeliek, a szomszédok, az ismerősök valamennyien a rossz időjárás miatt haza jöttek, mert ilyen idő mellett még jobb a nagyvárosban, mint egyebütt. Őnagysága ekkor már dúlt fűlt éktelen haragjában, őrjöngési rohamai voltak, mig egyszer csak felugrik ai asztal mellől és haragosoan kiáltja. Ma este elutazom Balaton-Pat&kra. Nyaralni megyek mert különben itt lesz a téli És ngy tett, amint mondá. NfiQIUSZ. a reálgymnasium eszméje nem talált olyan termékeny talajba, hogy a jó gondolat kivitelre is kerüljön. Nálunk a szülő még mindig három iskola között válogathat gyermekei részére, a gymnasium, a reál s a polgári iskola között. Ha azután véletlenül rosszul választott, avagy az illető város véletlenül nem rendelkezik olyan iskolával, amelynek folytatását az a pálya képezi, melyre gyermekeink épen hivatással birnak, akkor egy egész élet elhibázott s gyermekeink esetleg egész életükre megfizetik azt a kellemetlenséget, hogy városukban nem volt gymnasium s nem volt reáliskola csakis polgári. A reálgymnasium egyöntetű tanrendszerénél fiaink később bármelyik pályára mehetnének. Igen ám, de mikor érjük el majd azt, hogy a reálgymnasium életbe lépjen?! Ugyan kitől remélhetjük a mai viszonyok között, hogy a felsőbbség ilyen reformok megvalósításával fog kibékülni. Oh ennél sokkalta fontosabb teendők hárulnak azokra, akiknek mindezt előmozdítani kötelességük volna, íme itt vannak az iskolai kongra- gátiók, a vallásfelekezet közötti külömbségek s egyéb olyan fontos és életbevágó kérdés, mely nem engedi, hogy ilyen kicsinyé s dolgok is előtérbe kerülhessenek. S igy bizony a szülőknek az iskola év kezdete még mindig nagy felelőséget ró vállukra. Még mindig kínos aggály torzítja el amúgy is gondterhes homlokukat, mert nem tudják ebben a percben, hogy tulajdonképen süldő gyermekük vájjon melyik pályához érzi magát leginkább hivatottnak. Melyik pályát választotta volna, ha az első középiskolai beiratásnál érett észnél lett volna. A legkellemetlenebbül járnak azok a szülők, akiknek lakóhelyén csak polgári, vagy csak reáliskola van, mert ezek ha csak gyermeküket idegenbe küldeni nem akarják, kénytelenek azokba az iskolákba járatni őket, melyeket a helyi viszonyok épen engedélyeznek s ha történetesen csak reáliskolát adott a szerencse, vagy a megválasztott képviselő, akkor
