Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-25 / 35. szám
Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. előfizetési Arak : Egész évre 8 kor. ;| Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. | Egyes szám ára 20 f. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Gazdasági népoktatás. Hogy a többet termelés eszméje széleskörű megvalósulást nyerhessen, annak előfeltétele az, hogy első sorban a szellemiek, a kultúra és pedig különösen a mezőgazda- sági kultúra terén többet, a jelenlegi állapotnál sokkal többet termeljünk. A magyar népoktatás mai állapotával éppen nem lehetünk megelégedve, az iskolába nem járó tankötelesek igen nagy százaléka, az irni-olvasni és magyarul beszélni nem tudók nagy száma sth. legalább is szomorúan bizonyítják azt, hogy a népoktatás terén még igen tág tere nyílik a munkának és a haladásnak s a sürgős és fontos feladatoknak egész tömege vér mielőbbi megvalósítást. Márpedig a népiskolák rendkívül fontos kulturmisziót teljesítenek és ezért a mai csigaszerii fejlődést céltudatos és tekintélyes eredményt felmutató, tevékeny népoktatási politikának kell felváltania mihamarább. Ha a népoktatás állapota szomorú képet tár elénk, hátramaradottal)!) a magyar mezőgazdasági népoktatás kérdése. Pedig a magyar földbirtok nagyobb része kisgazdák kezén van, a kisbirtokok száma az utolsó évtizedben tekintélyesen megszaporodott s a jövőben a középbirtokos- osztály pusztulása, a nagyszámú parcellázás, a birtoknélküliek erős földéhsége folytán mindenesetre csak emelkedni fog és ha ez az állapot és irányzat — eltekintve a középbirtokososztály erkölcsi és anyagi súlyának erős megfogyá- sától — úgy szociális, mint nemzeti szempontból kedvező és helyeselhető, de gazdaságilag sem kifogásolható, annyiban azonban elég szomorú, hogy a kisbirtoko- kon kevés kivételtől eltekintve, igen kezdetleges gazdálkodás foly. Mig a gazdasági élet minden más ágazatában az utolsó évtizedekben óriási, nem remélt a haladás, a magyar kisbirtokokon a régi, elavult gazdálkodás foly s hozzá a mai kisgazdaközönség nem szereti a nyomtatott papirost, lenézi a tanult ember tudományát s igy a konzervatív, ósdi felfogásban nevelt lelkülete nagy átlagban nem is fogékony a haladás, a tanulás iránt. De ebben nagyrészt nem a kisgazdák bűnösök, hiszen sohasem volt részük gazdasági nevelésben, ha látták is az iskola falait, a túlzsúfolt vagy más fogyatékosságú iskola kevés műveltséget és általános tudást adhatott nekik s a legelemibb mező- gazdasági szakismereteket sem volt alkalmuk elsajátitani. A magyar mezőgazdaság erőteljes továbbfejlődésének az alapja egy tanulnivágyó, a haladás iránt érdeklődő, a gazdálkodás alapelveivel tisztában levő gyakorlatilag is képzett, értelmes és munkaszerető kisgazda nemzedék nevelése, mert addig nem fogunk többet termelni, amig nem lesznek olyanok, akik többet termelni tudnak és akarnak is. És ennek a gazdaságilag is képzett kisbirtokososztálynak a nevelése a mezőgazda- sági népoktatás fontos feladata, amiért annak mielőbbi törvényhozási szervezése, gyors lépésekben való kifejlesztése és hasznos munkára alkalmassá tétele a kormány és társadalom elodázhatatlan kötelességét és nagy fontosságú feladatát képezi. LILYKE HAZAJÖTT. (Folytatás.) (A .Fehérgyarmati Hirlap* tárcája) Várt egy pillanatig, de Jácint halgatott. — No, — mi lesz ? . . . — Nem lehet. — Májd segítek, — kikérdezem magát; de kikérem, hogy a tiszta igazat vallja ! — Figyelem ? kié ez a lom a ládában? Jácint mélyen felsóhajtott. — Helén kisasszonyé. — Tehát röviden Heléné. Ugy-e minden ereklyének megvan a maga története ? Jácint szemei felvillantak. — Mindegyiknek. — Például; ez az eltörött csésze ? — Vizet tartogatott benne és titokban, hátul, a galléromba akarta önteni. Szerencsétlenségemre nem vettem észre, megfordultam és kivertem kezéből a csészét. Amikor a cserépdarabokat szedte össze, megvágta az ujját. A zsebkendőmmel csavartam át a vérző ujját.- Ahá! Innen származnak hát a kettes számú ereklyének barna foltjai! A Helén vére! Hát a labdák ? — Felém dobálta őket, mikor egyedül ültem az iroda ablakánál álló íróasztal glőtt ! Boldogan mosolygott. — Istenem, hány eltörött ablakot csináltattam meg I — Miféle ez az összeaszalt alma ? — Abba beleharapott, de gyorsan eldobta, nagyon éretlen volt és savanyu. Lilyke haragosan felkacagott. — Csak azt csudálom, hogy maga akkor rögtön meg nem ette ! Hiszen magának a méznél is édesebb lett volna ugy-e? — Elsőben azt akartam, de . . . kék gyermekszemeivel furfangosan nézett Lilyké- re — igy tovább tartott? — Igaz — igy még ötven évig is eltart, — aztán tétesse ezt a sok lomot a sírjába —legaláb a babérjain nyugszik 1 — Hirtelenül szorosan melléje toppant és szigorúan nézett reá. — Most még csak egyre feleljen, igen tisztelt Jácint Gusztáv uram: nyávogó, érzelgős vén kisasszony maga, vagy — férfi? Jácint nem felelt mindjárt. — Igaza van Lilyke, mondta egészen nyugodtan. De nézze: ha kezembe tartom ezt az almát magam előtt látom a finom, törékeny gyermeket, aki undorral dobta el magától a rosszat; a csésze kacagó csinta- lanságaira emlékeztet, a zsebkendő, szomorúságára, könyeire. A labdák szemeim elé varázsolják mulatós jókedvét, a baba ellenben anyáskodó, jóságos gondoskodását: jobban bánt ő ezzel a csúnya babával, mint némely anya a gyermekével ... Ha | felnyitom ezt az öreg ládát és rakosgatom az ereklyéimet, egyszeribe egész ifjúságom támadt föl előttem — mindig úgy érzem mintha templomba volnék és a szivem könnyű lesz és boldog . . . Lilyke félig gúnyosan, félig meghatot- tan hallgatta. — És ebben a templomban a bálványát imádja ugy-e? Mert maga imádja Helónt! Lássa, szépen, lelkesen beszélt el nekem mindent, de én azért mégis megmaradok annál, amit mondtam. Ha maga, Ja- cintusom, férfi lenne, e sok lom helyett magát, a bálványt hozta volna ide magának. Helén már két év óta lehetne a felesége I — A feleségem 1 — modta remegve. Helén — az én feleségem! lehetetlen ! Ez lehetetlen ? — Miért volna lehetetlen ? — Hogy miért ?! Mert ö a világ legszebb, legimádandóbb teremtése — mig én tehetségtelen, szerény jövedelmű hivatalnok vagyok! Az ön atyja jószívűségéből fogadta házába a szegény árva fiút — aki akkor nem értett semmihez! Hálából elkövetném azt a . . . . Lilyke közbevágott. — Az elmúlt dolgokat, szegény barátom, ne bolygassuk! Hogy mi volt maga régen Jácintusom, az mellékes 1 Ma a Fernbach Miklós spirituszgyárának irodafőnöke, édes
