Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-18 / 34. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. augusztus 18. \ r T,'v ■> *> v* - » ■ 2 oldal. Tanítóinkra ráfér egy kis külön támogatás, de még jól esnék egyikőjöknek-másikájuknak, ha önzetlen, hazafias munkálkodásukat figyelemmel kísérnék, elismernék, méltányolni tudnák és néminemű segélyben, jutalomban részesítenék. Valóban nem volna nagy áldozat egyes törvény hatóságok részéről, ha bizonyos összeget a magyarság apostolainak megszavaznának, kik túláradó örömmel, hamisítatlan kedvvel és kitartó hévvel fáradoznának, buzgólkod- nának a magyar nyelv terjesztésén. A debreceni püspök beiktatása. Kedden, f. hó 15-én nagy ünnepe volt a kálvinista romának, Debrecennek. Akkor iktatták be ugyanis az újonnan megválasztott ref. püspököt: dr. Balthazár Dezsőt díszes méltóságába. A beiktatási ünnepélyre az ország minden részéből több mint négyszáz lelkész sereglett össze. Jelen volt az egyházkerület területén levő valamennyi világi hatóság küldötte, valamint az egyházkerületnek összes lelkésze és világi tényezője. A város az ünnepi alkalomra lobogódiszt öltött és az utcákon rengeteg nép tolongott. A vonatok százával ontották magukból az ünnepségre jövőket. Az egyházi és világi hatóságok részéről jelen voltak az egyházkerület népszerű főgondnokán, gróf Degenfeld Józsefen kívül dr. Antal Gábor és dr. Fejes István reform, püspökök, valamint Debrecen város és Hajdú megye tisztikara s a katonaság képviselői. Az ünnepély lefolyásáról következőket jelentik Debrecenből: Gróf Degenfeld főgondnok, világi elnök elparentálta a konvent elhunyt elnökét, báró Bánffy Dezsőt. Ezután küldöttség ment az uj főpásztorért, akit megérkezésekor óriási lelkesedéssel fogadtak. A beiktatás további része a hires-nevezetes nagytemplomban folyt le, melyet a közönség zsúfolásig megtöltött. A debreceni városi dalárda szép éneke után az uj püspök imádkozott. Az ima befejezése után a püspök térdre borulva letette az esküt és a három rangban legidősebb esperes megáldotta. Majd Balthazár püspök hosszabb beszéddel foglalta el a székét, melyet feszült érdeklődéssel hallgattak. A beszéd igen mély hatást tett és a főpásztor ékesszólása mindenkit megragadott. Sütő Kálmán esperes üdvözölte ezután a püspököt, majd a gyülekezet felállott és Balthazár megáldotta a gyülekezetét. Az ünnepséget a debreceni városi dalárda alkalmi éneke zárta be. A nagytemplomi ünnepséget a küldöttségek felvonulása fejezte be. A református egyetemes konvent és a négy testvér református egyház- kerület küldöttségei élén dr. Antal Gábor püspök köszöntötte az uj főpásztort. Azután tisztelgett a tiszai evangélikus egyházkerület, a Debrecenben levő összes felekezet egyházainak küldöttsége, a közös hadsereg, a honvédség, a csendőrség, a debreceni városi tanács, Hajdú vármegye, az egyházkerületben levő valamennyi vármegye és város hatóságainak küldöttsége és számos intézet, kulturális és egyéb testület és egyesület. Délután két órakor a Royal-szálló nagytermében diszebéd volt, amelyen gróf Dégenfeld József főgondnok, Kovács József polgármester, dr. Ferenczy Gyula főiskolai rektor, Kovács Gyula alispán, dr. Baksa Lajos konventi előadó, Domahidy Elemér főispán és mások mondottak felköszöntőket az uj püspökre és az egyház vezető férfiaira. Meghalt egy 48-as honvéd. Az 1848/49 évi függetlenségi harc egyik honvéd részese, Tóth Péter a XXVIII. honvéd zászlóaljban mindvégig résztvett szabadságharcos meghalt 86 éves korában Gacsályban a folyó 1911. év augusztus hó 8-dikán.^Származására nézve Kisarbeli volt; házasság által lett gacsályi lakos. Egyszerű, szorgalmas földműves életét megkoronázta azzal is, hogy a gacsályi ref. egyháznak 31 éven át viselte odaadással és hűséggel egyházfi szolgálatát — s csak akkor mondott le róla, amikor vénségi elgyengülése miatt tovább már nem bírta viselni — 1906. április hó 26. Miért hálás elismeréssel az akkori egyháztanács jegyzőkönyvbe iktatta. Temetésén augusztus hó 9-én délután a nagy munkaidő dacára is, nagy gyásztisz- teséget tevő közönség jelent meg, ami az egyszerű ember minden oldali szeretetének közelismerése iránti közbizonyság tétel. — Nyugodjanak elpihent testrészei az édes hazai anyaföld kebelében háboritlanul. Gacsály, 1911. augusztus hó lö-én. (Közli: Bartha Mór ref. lelkész, mint ama szabadságharcban volt bajtárs«.) HÍREK. Feloszlatják a képviselőházat.! ? Ischlből táviratozzák: Az itt időző politikusok körében egész határozottsággal azt beszélik, hogy Khuen miniszterelnök az őszszel elnapolja a képviselőházat és azután rövid időre összehívja, de csak azért, hogy kihirdesse a király házfeloszlató kéziratát. — A boszorkány! — kiáltott fel és kacagva rontott be a szobába. — Jácintu- som, hiszen ez a mi elveszettnek hitt boszorkányunk ! Jácint elejtette a babát és talpra ugrott. Egy pillanatig egyenesen állott, háttal Lilykéhez, azután a pamlaghoz rohant és hosszú karjainak egy nagy gesztusával a ládába söpörte vissza a kirakott tárgyakat. Becsapta a láda tetejét és ráült. Csak most fordult arcccal Lilyke felé. Ez az arc sápadt volt és nagyon ijedt, de amikor megismerte Lilykét, hirtelen biborszinü lett. —■ Lilyke! — dadogta meglepetten, de gyorsan hozzátette : Lilyke kisasszony ! — Hát persze, hogy én ! — kacagott vígan Lily és feléje nyújtotta mind a két kezét. — El sem képzeli Jácintusom, mennyire örülök, hogy újra itthon lehetek ! De magát mi lelte, hogy nem. fog kezet velem ? A fiú ott ült a ládán. Meg se mozdult, de az arcán szomorú, fájdalmas kifejezés volt. — A tisztelet, amelyet Lilyke kisasz- szoay iránt érzek — hiszen mái’ felnőtt hölgy ...............én pedig csak alkalmazottja va gyok a . . . Lilyke komolyan nézett reá. — Vagy úgy! Most hát igy vagyunk ? — mondta szárazon. — Akkor persze az sem illik, hogy egy felnőtt hölgy este meglátogassa atyjának egyik alkalmazottját. Bocsánatot kérek, Jácint ur, többé nem történik megl ügy tett, mintha elindulna, de csaknem arcába nevetett a szegény fiúnak, aki még mindig ott ült a ládán, mint valami frakkos, fehér nyakkendős Márius, Karthago romjain ... . — Bocsánat ... én ... én ... . — dadogta zavartan — nem ez volt a szándékom kisasszony. Azt hittem, hogy egy felnőtt . . . hogy . . . már .... — ... nem baba, mint például ez itt — vágott közbe Lilyke és lábával lökött egyet a szőnyegen fekvő babán. Mulatott Jácint ijedt mozdulatán és gúnyosan folytatta: Különben, ha máskor zavartalanul akar gyönyörködni e lopott holmin, kedvesem akkor zárja be előbb az ajtaját. Jácint arca bíborvörös lett. — Lopott . . . holmik ? Lily bótintott. — Persze. Kiderült végre, hogy az eltűnt tárgyak hová kerültek. Én ugyan nem törődöm velük. Enyém nem volt köztük egy sem, minden a Helén tulajdona. Majd nagyott néz, ha megtudja. Jácint gyorsan felállt. — Elmondja neki ? — El. Jácint elsápadt — Akkor elvesztem. Lily rejtett mosolylyal nézett reá. — Egy feltétel alatt nem szólok. Ha bevall nekem mindent, de mindent! megértett ? — Mindent . . . Magas alakja megroppant. — Az . . . nem lehet: Lily egyet lépett az ajtó felé. — Akkor Isten vele . . . — Kisasszony! — Lilynek hívnak. — De értse meg kérem Li . . . Lilyke — hogy ezt nem lehet! Hiszen maga egy fiatal leány, — más dolog, ha már öreg nénike lenne .... — Képzelje azt hogy öreg néni vagyok. (Folytatása következik.)
