Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-04 / 32. szám
azt, ha kell körömszakadásig, akkor talán majd jobban ügyelnek azok is arra, hogy a szeren- csótlenságek ne kövessék egymást oly sürrii s egymásutánban, mint ahogy azok a legutóbbi napokban megtörténtek 2 oldal. BEKÜLDETETT. Tekintetes Dr. Magyarádi Boross Lajos dr ügyvéd urnák a Fehérgyarmati Hírlap felelős szerkesztőjének HELYBEN. Kedves Barátom! A „Fehérgyarmati Hírlap“ 1911 július 28-iki számának „Nyilttér“ rovatában „Hálátlan szívesség“ cim alatt közölt cikkére engedd meg, hogy a megtámadott „Fehérgyarmati önkéntes Tűzoltó egylet* helyett, ennek nevében a méltatlan támadásra nehány szóval válaszolhassak s légy szives ezen válaszomnak lapodban a n. é. közönség elé vitelére tért adni. A Fehérgyarmati önkéntes Tűzoltó egylet sem jóakaratot, sem szívességet senkivel szemben nem ismer és nem gyakorol, hanem igenis ismer kötelességet, hogy a kiszabott távlati körön belül, minden segélyre szoruló és ezt kérő tűz által sújtott egyénen és községen tehetség szerint segítsen és ezt teljesíteni igyekszik is. Miután azonban ily segély nyújtás céljára lófogattal egyáltalán nem rendelkezünk, a helyi kiszállásokon túl községi ingyen fuvart pedig igénybe nem vehetünk, sőt ez a helybeli tüzeseteknél is, dacára a községi törvénye kényszerítésnek — csak a legnehezebben állítható elő — magunknak is tetemes kiadásaink vannak minden egyes ilyen kiszálással, melyeket valamiből fedeznünk kell. Mint a községi képviselőtestület tagja bizonyára tudod, hogy egyletünk a községtől ma egyetlen fillért nem kap, semmi biztos jövedelmi forrásunk nincs; mint az hogy ő nem sajt kereskedői Nem, ez a mondás nem tehető jóvá. És az idióta bánattól gyötörve, de büszkén — nem ment többé a lányhoz. Szakított vele. A könyveket ellenben eladta — nem tudom hol szedett fel annyi bolondot — s a pénzt elbusulta a „Három Gránátalmában“ Mikor pedig a bánata már a káromkodásig fajult, újra rájött, hogy kellene már valami okosat tenni 1 És elhatározta, hogy soha nem fog megházasodni, hacsak a másvilágon nem. Ebben megnyugodva és utolsó krajcárját kiadva egyet gondolt, és tovább ivott hitelre. És nem házasodott. Az ő eszméi és álmai nem tűrték a szabad léleknek eme szigorú bilincsét. Hanem mást tett. őszülni kezdett. Elmúlt öt, ti«, sőt húsz óv. Az idióta pedig gyártotta az embernek nem kellő dolgokat, most valahol a tizedik városban vagy még messzebb. Mert ha valahol nem boldogult szedte a sátorfát, vagy mást, amije volt és tovább ment, amerre a lába vitte. Egyizer valahol az utcán járkált. Vele szemben egy éltesebb hölgy jött. Mikor összeértek, a hölgy összecsapta két kezét: — Jé, hát maga az ? — Igen ón vagyok, De ... . Csak nem. — k Mariska? ég madarai Isten jóvoltából, a közönség, jó részt saját tagjaink jószívűségéből, mulatságainkon begyülő belépő-jegyek árában nyújtott adományaiból nehezen összegyűlő filléreiből szervezzük legénységünk egyéni ruházatát és felszerelését; melyek valamint a tűzoltó szereink természetes, s tűz esetén fokozott romlásnak vannak kitéve, aminek megtérítését a szolgálatainkat igénybevevőtől, hogy szintén jogosan igényeljük, azt hiszem kétség ehhez sem férhet. Elég áldozatot hoznak a túlnyomó részben szegényebb kisiparos és kisgazdákból alakult testület tagjai, amikor családi tűzhelyük, műhelyük díjtalan elhagyásával, életük, egészségük veszélyeztetésével bátran kész szívvel sietnek, ahova őket a segé'yre szorult szava és kötelességérzetük szólítja. Kömörő községnek a felhányt 106 koronáért két izbeni tűzesetnél saját kérésére telephon hívására nyújtottunk segélyt, az ezen összegből különösen nehézményezett 42 kor. nekünk magunknak is oly természetű kész kiadásáunk — fuvar, ruha és felszerelés rongálás stb. — melyből nekünk egyetlen fillérünk sem maradt. A 64 kor felhányt 57 jegy áráért pedig a jegy vásárlóknak mulatságunkon nyújtott szórakozásokban ellenértéket igyekeztünk szolgáltatni; s hogy ez talán sikerült is bizonyítja azon körülmény, miszerint az önmagát a község szócsövéül feltüntetni törekvő cikkírón kívül belépő jegyének árát eddig rajtunk a lefolyt két év alatt senki sem reklamálta, sem azt nekünk fel nem hányta. Ami tagjaink kömörői költséges ellátását illeti, azt a részt-vettek legkevésbbé sem úgy tartják mint a cikkíró ur, sőt számításaink is ellene szólnak, mert az első kömörői kiszálláskori ellátás költségeit, még alig pár hete fizette ki a parancsnokság az ezt kérelmező korcsmárosnak. Mind ezek után én is azt kívánom, ne legyen Kömörő községnek sem ránk, sem más tűzoltó testület segítségére szüksége, óvja őt ettől Isten kegyelme. De ha netalán mégis ránk szorulna, mi haragot sem ismerünk, aki távkörünkön belől segélyül hiv tehetségünk szerint mindenkit — igy őt is — bármikor segítjük, csak azt az egyet FEHÉRGYARMATI HÍRLAP — Csak igen. Lássa! És tovább mentek egymás mellett. — Megöregedtünk! — Meg! Meg bizony és alig akad egy-két emlék. — Ez is az — s a kézitáskából egy könyv kerül elő, az idióta könyve. — Ezt szoktam olvasgatni! Az idiótának eszébe jutott a „sajtkereskedő“ 1 — Hát nem a sajtot csomagolja bele? — kérdezte cinikusan. — Lássa maga nagy bolond! De én is —óh, mind a ketten azok voltunk. — Van— e már felesége? — Szólt hirtelen tréfásan. — Nincs, magam vagyok. — Én is! Elhallgattak. Végre az idióta nagy nehezen neki bátorodott és meg fogta a hölgy kezét: — Mariska mondanék én valamit! Nem mennénk az anyakönyvvezetőhöz? Mariska a vén lány, meghatottanmondta: — Maga nagy bolond! — Menjünk! Aztán elgondolkozott: — Igaz, hogy ezt már húsz évvel ezelőtt is megtehettük volna. kérjük ki, a tények elkönyvelését és bírálatát a jövőben elfogulatlanabb és hozzáértőbb emberre bízza, mint aminő cikkíró, — a 20-ik századi emberiség eme nagy tényezője — ha ugyan a község vezetősége e cikk szörnyszületéséről tudomással bir és azzal magát azonosítja, mert ha nem, e válasz csak a támadó cikk írójának és az ez által netalán tévedésbe ejthetett s a tényleges állapotokat nem ismerő olvasónak szólt. Igen sokan vannak laikusok, akik azt hiszik, hogy a város a Tűzoltóságot fizeti s nekünk valami nagy bevételi f®rrá- sunk van, s helyi tűzesetnél is ha vészjelre azonnal nem vonulnánk ki — minket s nem az álomsulyként reánk nehezedő viszonyokat kárhoztatják, — noha számtalan esetben megtörténik, hogy a csapat készenlétben perceken keresztül kénytelen lófogatra várni, hogy szereit szállíthassa. Majd a felhajszolt fogat többnyire hiányos lószerszámjainak összebogozása és sokszor szokatlan ijedős lovai befogásával negyedórákat vesződünk mig a csapat elindulhat, vagy kénytelenek vagyunk szereinket kézen huzva szállítani a vész helyére. Hogy ily viszonyok között tőlünk a legjobb akarat és igyekezett mellett is — csak mérsékelt gyorsaság várható s vidéki kiszállásaink készkiadásait kénytelenek vagyunk behajtani, azt hiszem senkinek feltűnő nem lehet. Fehérgyarmat, 1911. augusztus 1-én. Kiváló tisztelettel őszinte hived: Bornemisza Béla dr. alparancsnok. 1911. augusztus 4. HÍREK. Kinevzés. Csaba Adorján főispán Gál Sándor takarékpénztári főkönyvelőt a mátészalkai állami polgári iskolai gondnokság rendes tagjává kinevezte. Kevesebb lesz a kistrafik. A nagykárolyi kir. pénzügyigazgatósághoz a pénzügyminisztertől rendelet érkezett, hogy a jövőben csak akkor adjon tőzsdenyitásra engedélyt, ha akár a közönség, akár a kincstár érdeke ezt megkívánja. Ezzel elejét veszik annak, hogy a kistőzsdések alig tudnak jövedelmükből megélni. Alapszabály jóváhagyás. A nagy- peleskei önkéntes tűzoltó testület alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Veszedelmes lórugás. Boros Jánosné szatmári lakost tegnap reggel egy ló a vágóhídon úgy fejen rúgta, hogy álkapcája letört. Kórházban ápolják. Gyászjelentés. Alulírottak a maguk és rokonok nevében fájdalommal telt szívvel tudatják, hogy udvardi és kossuth- falvi özv. Kossuth Oáborné szül. pazonyi Elek Jozefa, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 69. évében, 1911. év augusztus hó 2-án hajnali 2 órakor teremtőjének visszaadta lelkét. Földi maradványai augusztus hó 3-án délelőtt 11 órakor fognak Szatmár-Németi- ben a Vörösmarti-u. 8. sz. gyászházban beszenteltetni s ugyanaznap délután 4 órakor Komlód-Tótfaluban a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Lelke üdvéért az engesztelő szt. mise-áldozat augusztus hó 4-én délelőtt 10 órakor mutat- tatikbe. —Szetmár-Németi, 1911. év augusztus hó 2-án. Nincs olcsóbb vasúti jegy a Szent István napra. A kassai kereskedelmi és iparkamara fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy a Szent István-napi ünnep alkalmával Budapestre utazó közönség részére utazási kedvezmények megfelelően, a vidéki nagyobb városok részére is — évente egy Ízben — vasúti menetdijkedvezményt engedélyezzen. A kereskedelmi miniszter valamennyi kamarához intézett körrendeletében tudatta, hogy a kérelmet nem teljesíthetik.
