Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-04 / 32. szám

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

Egész évre Fél évre .

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

8 kor. Negyed évre 2 kor. 4 kor. Egyes szám ára 20 f.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér.

MUNKÁSSORS.

A balálgyárban megkondul a vészharang s az inségbórért dolgozó munkás busa cafatokban lóg le testéről. Fekete, füstös halál karma ragadja torkon, hogy erőszakkal elhurcolja abba az országba, ahol ur és paraszt, munkás és munkaadó, szegény és gazdag között nem ismernek különbséget. A benzintartály felrobban, a bűzös gázokkal telitett munkahelyiség kigyullad s a munkás élete már nem ér egyetlen fabatkát sem, mert áldozatául esik a társadalom s felettes hatóságok bűnös könnyelműségének.

S mikor azután itt a katasztrófa s az elszenesedett, üszkös hullák felé a hátramaradottak kétségbeesése borul csupán, akkor azután ékes cikkek jelennek meg mindazokról a mizériákról, melyekkel a munkásoknak a nyomorúságos bér mellett küzdeniük kell. Akkor előveszik az iparfelügyelőket, akik nem ügyeltek a

munkások biztonságára. Előveszik a szerencsétlenségért, De nem jut egyetlen egyszer sem eszébe, sem a sajtónak, még kevésbbé a társadalomnak, hogy akkor vegyék elő ezeket a jó urakat, még mielőtt a katasztrófa beállott volna. Nem jut eszébe senkinek sem olyan preventiv intézkedéseket követelni, amely az olyan szerencsétlenségeknek, mint a minők az utóbbi napokban tömegesen előfordultak útját szegi.

S a munkások mennek, bizonyos és félelmetes sorsuk felé. Senki sem védelmezi, senki sem gondoskodik róluk. A sötét halál ott olálkodik a hatalmas lenditő kerekek mögül, a vegyi anyagoktól füllett műhelyek levegőjében, a koboldjának, előtör rejtekhelyéből s megfojtja azokat, kik legközelebb esnek karmaihoz.

S a munkások nyugodtan tü* rik sorsukat. Nyugodtan nézik, amint egyik vagy másik társuk kidől a sorbul s haladnak továbbra is szűkre szabott mesgyéjükön. Haladnak mint az igába fogott

barmok, melyek sohasem gondolkoznak afelöl, hova hajtja őket az ostor, hova vezérli a gyeplő. Nem emelik fel tiltakozó szavukat, csak azok jajgató panaszszava hallatszik fel a sötét éjszakába, akiknek szivéhez legközelebb áll az aktuális áldozat.

Pedig ennek nem kell igy lennie. Azok akiknek bőrére megy a játék nem csak tiltakozhatnak, hanem erélyesen követelhetik, hogy mindazon preventiv intézkedések, melyek e gyakori szerencsétlenségeket csirájokban elfojthatják, megtétessenek. S ahol azokat vonakodnak végrehajtani, ahol a munkások testi épségéről nem gondoskodnak, azokat a helyeket vagy a felettes hatóságok utján kényszerítsék a védelmi intézkedések megtételére, vagy pedig boykotálják azokat a gyárakat s műhelyeket, ahol ezek az intézkedések nem tétetnek meg, vagy pedig késedelmeskednek. Ha majd azután a gyárak s műhelyek tulajdonosai látni fogják, hogy a munkás élete mégsem oly olcsó s azok is megvédelmezik

AZ IPIÚTA(A .Fehérgyarmati Hírlap* tárcája)

Hogy miért volt idióta? Hát csak úgy hívták, mert mindig nagy,‘zseniális dolgokon törte a fejét, de amik emberfiának csodálatos képen soha sem kellettek. Szem nem látta, fül nem hallotta remekműveket hozott napvilágra, ezeken asután kacagott az embernem, kezdve a szaktudósoktól a legutolsó gyerekigVan egy pont az ember életében, mikor azt hiszi, hogy ő az atyaisten, közben verseket ir és szerenodakat ad, miután erre nézve kéllö mennyiségű optimizmust szedett magába valamelyik korcsmában, s ez a pont, a szerelem. Az idiótánál ez a harminckette- dik életévében köszöntött be.

Egy este ugyanis a „Három Gránátalmához“ cimzett vendéglőben szórakozott. Később búsulni kezdett. Mikor bánata a káromkodásig fajult, rájött, hogy kellene már valami okosat is gondolni, azaz tenni. Talán bizony jó volna megházasodni? Töprengései arra az eredményre vezették, hogy sok

lány van ugyan a világon, de azért talán mégis legjobb volna azt a bizonyos egyet elvenni. Mikor ebben megállapodott, a bora is el fogyott, meg a pénze is, egyet gondolt és tovább ivotthitelre.

Az idióta udvarolni kezdett és udvarolt hat hónapig. A hatodik hónap végén felvette szalokabátját és igy szólt a papához meg a mamához:

Én

................őszintén szólva ....

azaz, hogy miután a sors úgy hozta magával ... .

—Ugyan ne kerteljen annyit, nyögje ki már, hogy mit akar — szólt közben jó- viálisan az apa.

Az idióta kizökkenve eszmemenetelébő). kénytelen volt egy prózai és rövid fordulattal válaszolni:

Feleségül akarom venni Mariskát.

A Szülük miután rá mondták az igent, a lány röviden de velősen vetette magát alá a szülei határozatnak.

Kit említsek hamarjában, hogy az idióta bolondságáról némi fogalmat nyújtsunk? Dariust, a boiotiaikirályt, vagy Rockefellert? Dehogy hasonlítanám össze e kismiskákat ővele.

Csak egy dolog zavarta örömét. Az, hogy micsoda meglepetést szerezzen menyasz- szonyának? Tán ékszereket vegyen neki, vagy egy olyan repülőgépet találjon fel, amin átnászutazhatnák az egész világot ? Nem I Az idióta ezeknél külömbet tett. Irt egy kötet verset, természetesen róla és hozzá. Aztán elment a .Mucsa és Vidéke“ tek. szerkesztőjéhez, avval előszót Íratott a gyűjteményhez, igy felkészülve kinyomatta az egészet ötszáz példányban. Ötven diszkötést pedig ildomosán elküldött menyasszonyának, avval a biztatással, hogyha a példányok esetleg el fogynának, elküldendi az (egész ötszázat.

A szándék kétségen felül jámbor volt. De az imádott mikor meglátta a csomagot igy sikongott:

Hát mi vagyok én? Könyvkereskedő, antiquárius, vagy sajtkereskedő ? — és vissza küldte, illetve kidobta őket hírnököstül, miután egy példányt megtartott

Az indiótát majd az istennyila ütötte meg, mikor a Hiób hirt meghallotta. Mi! Hát ilyen ez a lány? Ilyet kópgs tenni? Azt mondta, hogy ő nem könyvkereskedő. Jól van. Hogy nem antiquárius. Helyes. De,