Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-14 / 29. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. julius 14. nek a selyemtenjósztésben s ezenkívül a miniszter a selyemte- nyósztésnek az oktatását rendelte el a tanítóképzőkben, valamint minden tenyésztő el lesz látva évenként egy képekkel díszített szaknaptárral, melyben kimeri- tőleg tárgyaltatik a hernyókkal való okszerű bánásmód; továbbá az összes selyemtenyésztő községen, vagy 100 vetített képnek a kíséretében, különböző nyelven népies előadások rendeztet- nek, még pedig három éven- kint, melyek iránt az érdeklődés igen élénk; végül iktatónőket küldenek ki a községekbe, hogy a hernyókkal való helyes bánásmódot megismertessék. Látnivaló ■I) it, hogv a nép e tekintetben i ;• 'esz k-ze'v1, miit egy kis c .1 á azért, hogy ,napokra legy- e tetelei fektet- » ii jelenség, hogy iacára még mindig „ mi »sen viselkedik e fog- ■ is iránt melyhez az igaz, it re lein kell. Vármegyei közgyűlés. Szatmárinegye törvényhatósági bizottsága múlt héten Nagykárolyban rendkívüli közgyűlést tartott. Elnök: Csaba Adorján főispán. Napirend előtt az elnök bejelenti Mándy Ödön bizottsági tag, árvaszéki irattáros halálát és meleg szavakkal adózik a kötelességtudó tisztviselő emlékének. Domahidy István indítványára a közgyűlés Dr. Czukor Lajos járásorvos, tb. főorvosnak, azon alkalomból, hogy most van közszolgálati idejének negyedszázados évfordulója, a közegészségügy terén kifejtett működéséért elismerését és köszönetét fejezte ki. Következett Nagybánya, Felsőbánya r. t. városok, a csengeri, nagysomkuti, mátészalkai, nagykárolyi, avasi, nagybányai és Egyszer aztán hasztalan várva a tósz- tokra, felállt Csengey Cusztáv s felolvassa ez alkalomra szerzett két költeményét - először a komoly tartalmú (I — »Régi hívek“) s aztán a hűmoros tartalmú (II) s lett a kedves meglepetéshez méltó szenzáció s omlottak a hálás köszönő nyilatkozatok a komoly öregedő urak ajkáról a szerzőhöz. Hát, hiszen, talán többet is ért ez a felolvasás a tósztok áradásánál s szebb és megfelelőbb hangulatot csinált a szép ösz- szejövetelen. A két költeményt a szerző engedelmé- vel közlés véget ide csatolóm. Hogy nem más, nevezetesebb Szatmári lapnak küldtem be a tudósításokat, oka az, hogy a „Fehérgyarmati Hírlap“ illusztris szerkesztője az ünnepélyt kitartó házi gazdánkkal és rokon vendégeivel sógorsági összeköttetésben állván — érdekelt fél is s leginkább várható, hogy egyszerű közlésemet méltányolva, ennek becses lapjában helyet is ad s ezzel hozzájárul habár csak közvetve is ez ünnepély értéke növeléséhez, s talán szerencsélteti a megnevezetteket lapja ezt tartalmazó számának megküldésével. Gacsály, 1911. julius 7-én. Br Mr szinérváraljai járások községeinek határozatai a vármegyei telefonhálózat létesítési költségeihez való hozzájárulás tárgyában. Az állandó választmány azt javasolja, hogy azon községek határozatai, amelyek a hozzájárulási összeget megszavazták, vétessenek tudomásul, azok pedig, a melyek ezt megtagadták, köteleztessenek, hogy a hozzájárulási összeget állítsák be a jövő évi költségvetésükbe. Egyelőre aznban csak a járási székhelyek kötessenek össze a központtal. B. Kovács Jenő ellenzi a vármegyei telefon létesítését. Nincs szükség rá. Abban, hogy a községeket kötelezni akarják a hozzájárulásra, a községi autonómia megsértését látja. Csaba Adorján főispán szerint nem sértik meg a községek önkormányzati jogát. A közgyűlésnek joga van ahhoz, hogy egy ilyen fontos közérdekű ügyben utasítsa a községet akkor, amidőn az a saját előnyeit belátni nem képes vagy nem akarja. Cholnoki Imre szintén ellenzi a telefont. Vagy minden községben legyen, vagy nem tartja helyesnek, hogy a járási székhelyeken levő telefonhoz a községek is hozzájáruljanak. Vagy minden községben legyen vagy sehol. Ilosvay Aladár kimutatta, hogy az adott viszonyok között más módon nem lehet megkezdeni a vármegyei telefonhálózat kiépítését. Először a járási székhelyeket kötik össze a központtal és a mikor ez meg lesz, akkor kerülnek sorra a községek. A költség igy nem nagy, mert a mintegy 100.000 koronát tevő állami hozzájáruláson kívül, amit az állam ad a községek mindössze állami adójuk 2 százalékával járulnak a telefonhoz, ami községenkint 350 és 50 korona között váltakozik. Ezután az alispán a telefonhálózat közigazgatási és kulturális hasznát vázolta. A megejtett szavavazás után a közgyűlés 34 szavazattal 17 ellen, az állandó választmány határozatát fogadta el. A telefonügyre vonatkozó határozat ellen B. Kovács Jenő még a gyűlés folyamán szóbelileg fellebbezést jelentett be. Orgona avatás Fehérgyarmaton. A helybeli református egyháznak emlékezetes szép napja volt vasárnap. F. hó 9-én Ekkor avatta fel ugyanis uj orgonáját. Már reggel 9 órakor kezdett gyülekezni a közönség, mely zsuffolásig megtöltötte az egész templomot. Az Isten tisztelet pontban V2tiz órakor kezdődött, gyülekezeti énekkel, melyet orgona szó nélkül énekeltek a RÉGI HÍVEK. 1 Kijárok olykor késő téli korban, S feslő virágról lombokról álmodom: Midőn hüselve boldogan daloltam, Szép lombos erdő, enyhe árnyadon, Szárnyán a könnyű röpke képzeletnek Tavaszom ime visszaérkezett, S egymást ölelve együtt rám nevetnek Létünk remény s ujult emlékezet. lm most a kettő egybejátszik újra, De nem vagyok most vélök egyedül: A jó barátok régi koszorúja Hiányosan bár, mégis egybegyül Oh Ok megértik megifjult kedéllyel, Amit feléjük zeng a jövevény; Tavasz leheli illatát ma széjjel, E szép napon közzéjük illem én. Ti régi társak, akiket ma látok Az ifjú álom leng tirajtatok; Akkor remény volt, hogy mint jó barátok Az iskolától elbúcsúztatok. Sok szép virágát elvivék az évek, S már csak az emlék hozza ármán át . . . A jövevény hadd zengje most tinéktek A tél korában a tavasz dalát. De hát tavasz lett? . . . Vagy van a világon, Mi tél korában vénnek is virul ? Madár-csicsergést ballatt száraz ágon hivek. Majd Fábián Károly lelkész állott a szószékre és gyönyörű, erre az alkalomra készített imát mondott, mellyel istennek ajánlotta a gyülekezet összerakott filléreiből készült orgonáját. Az avató imádság után megszólalt az orgona és mélyen járó, majd égfelé szárnyaló hangjaival a hivek buzgóságát magával ragadta Isten ti ónja elé. Az orgonával kisért gyülekezeti ének végső akkordjai alatt lépett föl a katedrába Dr. Kovács István szatmári egyház hires szónok papja és Pál apostol II. Kor. II. r. 14 verse alapján gyönyörű, emlékben és képekben gazdag ünnepi beszédet mondott a keresztyén egyház diadaláról. A templomban megjelentek végig lelkes odaadással halgatták a remek szép beszédet. A nagy szónokot bizonyára sokáig emlegetik a hivek. A gyülekezeti éneklés után Fábián Károly lelkész az Ur asztalához lépett, hogy szintén közadakozásból 'étesitett uj keresztelő edényt felavassa. Remek, szép keresztelési beszéd keretében emlékezet meg a hivek áldozatkészségéről, majd imádkozott a megkeresztelendő kisdedekért; s megkeresztelte őket az Atyának Fiának és Szent léleknek nevébe, számszerint 5 gyermeket, a fehérgyarmati ref. egyháa fényes diadala képen. Kiss István segéd lelkész olvasta fel végre az orgonának lelkiismeretesen, csinos keretbe foglalt történetét. Felolvasta az adakozók hosszú névsorát az adakozóknak kifejezte az egyház hálás köszönetét. Az orgona történetéből megállapíthattuk, hogy a fehérgyarmati reformátusok lelkes ragaszkodással szeretik egyházukat, hiszen alig néhány év alatt eltekintve más adományaiktól 5— 6000 koronát tudnak áldozni orgonára. Az orgona történetéből azt is állapíthatjuk, ama különben is közismert tényt, hogy az orgona létesítése körül legtöbb érdemet szerzett Fábián Károly helybeli lelkész ur, fáradságot nem ismerő agilitásává!, nagy munkájával. mellyel vezette az orgona ügyét az első korona takarékba tevésétől, kezdve egész a megvalósítás fényes diadaláig. Elismerés és hála illett Qacsály i Lajos nyug. kir. járáshiró urat, és felesége Ács Zsófia uriasszony őnpgyságát is, kik 2000 koronát adtak az orgonára, kiknek köszönheti a fehérgyarmati egyház, hogy második orgonáját avatta fel. Az orgona avatás után magyaros szokáshoz híven közebéd volt a helybeli kaszinó éttermében, melyen részt vettek a vendégeken kívül városunk előkelősége csaknem teljes számban. Lelkes po- pohárköszöntők hangzottak el, melyekben különösen Qacsályi Lajos nyug. járásbiró urat ünnepelték. Este fényesen sikerült tánc vigalom volt méltó berekesztéséül ae emlékezetes ünnepségnek, melyen a nagyszámA remény dalát a vének ajkirul? .... Ma látok ilyet. Ajkom róla dali ma, S érzem hogy hangja szivetekbe jut. Egy hosszú élet legdrágább jutalma, Ha lelkünk hinni és szeretni tud. A régi hivek im egybegyűltek, Az első ut az ur házába vitt: Emlékeikben hogy fellelkesültek, A szeretetben fölemelt a hit. Aki szeret s hisz, az nem élt hiába, Akármi volt a földi pályabér; Hervadhatatlan csak a hit virága S a hű barátság, mi sírig kisér. II Kik a bölcs tanítást együtt halgattátok, Az iskola padjait együtt koptattátok, Kik azóta messze szerte széjjel laktok — Régi jó cimborák, újra együtt vagytok. Hej bizony régen volt, mikor a remények Délibábját űzték a legények, Ki-ki jókedvűen a bolondját járta, Bubajjal telt a szív s kiürült a tárca. Mint virágok kelyhén a csapongó lepke, Csapongóit sziveíek vállalkozó kedve, Kereste dévajul a lány szive nyitját, Rejtegette aztán vallomástok titkát. Hol vagytok ti Jucik, Fánik, Pólik, Julcsák, Kiknek megleltétek ifjú szivök kulcsát? Ki rájok akadna, csudálkoznék szörnyet; Egyik is másik is mint nagymama görnyed.
