Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-07 / 28. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911* Julius 7, mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő elő vigyázattal, nehogy a dőre haladásra a bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, amelyeknek szabályaiban és törvényeiben gyökeredző feladatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, amelyek a helyes és előiránt irányában haladnak s melyek csak technikai és cselekvő dolgok. Nem megyek messze. Itt vannak a hatalmas kultur egyesületek, melyek oly sok nemes célt valósítanak meg. De annál dicsőbb eredményt fognak tudni felmutatni, ha a kisiparosok háláját is kiérdemlik, mi ▼olna annak, hogy a kisiparosok szellemi élete fellenditetett. Addig tehát, mig ezen remények teljesítései nem helyeztetnek kilátásba s nem lépnek a valóság stádiumába, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-feltörő akadályokat visszaverni lesz hivatva s ez a bástya legyen a kisiparosok menhelye. hol biztonságba fogják érezni magukat. Akkor lesz csak igazán öröm a kisiparosok szent ügyeivel foglalkozni, ha látni fogjuk, hogy az ige testet öltött. Ki-ki ragadja meg tehát az alkalmat, hogy egy- egy kővel hozzájáruljon ama épülethez, melyből a kisiparosok szellemi műveltségeinek temploma lesz majd és abban a hazafias érzület az oltár. Hiszen a kellőleg kiképzett kisiparos osztály az ország legerősebb és legmegbizha- tóbb támasza és talpköve. _______ A m agyar ipar. Nem elcsépelt s legkevésbbé banális téma a magyar iparról Írni. Vinekültek. Egy jó bakot sem tudtam kivenni közülök. Egy kanyarodás után gyönyörű helyre értem. Magam egy széles völgykatlanban voltam és azt köröskörül magas hegyek zárták be. Mindjárt egy erős, magas bakot láttam, bízva fegyverem razantiájában, (8 mm. Mauser 2 7/io grm. porral töltve). Tovább menve, mindenütt menekülő zergét láttam eltűnni a hegyszirtek mögött. Soha oly fáradtnak, bágyadtnak nem éreztem magam, mint akkor, pedig még a hegy- ciucsra is fel kellet másznom. Kedvetlenül másstam fölfelé pedig tudtam, hogy felérve kell majd zergét látnom. Végre főn voltam. Fejünket kidugtuk és 6 zergét láttunk, körülbelül 300 lépésre nyugtalanul figyelve. Távcsövemmel figyelmesen nézve, 3 bakot vettem ki köztük. A legerősebb egy szikla- csúcson szemben állt, a másik kettő oldalt állt, a második is erősnek látszott, de messze elmaradt az elsőtől. Melyikre lőjjek tehát ? A távolság nagy, várni tovább nem lehet. A szemben álló zerge pedig messzire nem nagy célpont. Amint igy hason feküdtem, céloztam és a golyó lapockáját, hátsó combját találta. A lövésre a többi megzavarodva futkosott ide- oda. Végre a leggyengébb bak oldalt megszont azt a nevetséges kérdést sem tehetjük ma már fel, hogy hiszen nálunk még egyáltalában nem lehet magyar iparról beszélni, mert honi ipar tulajdonképen nincsen. Dehogy nincsen magyar ipar, dehogy nem aktuális a magyar iparról ma beszélni. Budapesten a király képviseletében József főherczeg nyitotta meg a vas és fémipari kiállítást s azzal kapcsolatos találmányi kiállítást s bizony nekünk, kiknek módunkba volt mindazokban a szép dolgokban gyönyörködhetni, melyek mind-mind a magyar ipar dicsőségét bizonyították, nékünk a meghatottságtól könny csillogott szemünkben, hogy ezt a napot is megérhettük s végre a magyar ipar diadalát is zengheti toliunk. Nem üres frázis s nem elcsépelt hazafiasságból buzgó sovinizmus beszél belőlünk, hanem a szemünk látta, a fülünk hallotta, magyar gépek gyönyörű összevágó működése, preciz zakatolása az, mely ihletet kölcsönöz lelkűnknek s visz-visz magasra a jövendő Nagyma- gyarország eljövendő festői világába. Látunk s előre látunk. Abból a rohamos fejlődésből, abból a hihetetlen elhaladásból, melynek jeleit ime e kiállításon most szemtől szembe láthatunk, már előre megállapíthatjuk azt a fényes jövőt, mely a magyar ipar s kiváltképen gyáriparnak jut osztályrészéül. A kiállításon a magyar teremtmények mellett szorosan egymás után a külföldi ipartermékek szemlélhetők s örömmel állapíthatjuk meg azt a le nem tagadható, sem nem szépíthető tényt, hogy a magyar ipar termékek jóval túl szárnyalják a külföldi hasonló termékeit s ma már csak bornirt külföldimádás lehet csupán, ha a legtöbb kiállított tárgyból nem a magyar, hanem a külföldi ipartermék cikkeinek nyújtunk vásárlásaink alkalmából elsőséget. A nagy magyar gépgyárak s a nagy magyar elmék, melyek modern találmányaikkal a mi elhaladásunkat, de közvetve az egész világ előmeneállt és én tovább is 200-as irányzókkal 2 ujjal feléje céloztam és a következő pillanatban a bak helyben rogyott össze. Aközben a harmadik fordult felém, két kampója kost volt a hajszálkereszt és homlokon lőve az is lerogyott. A nagy bak ezalatt lefeküdt, de közeledtünkre kétség- beesetten rugdosta magát, előre sietve megadtam neki a kegyelem döfést. Feledve volt fáradság, egy zergebakot kísérőm vett hátára, a legkissebbiket én, kettőt kövekkel eltemettünk, hogy érte küld- jem annak idején kísérőmet. Konjicára megérkezve, embereim csakugyan megtették még egyszer a nagy utat, hogy a két darab fönhagyott zergémet lehozzák. Azután elutaztam a Nerante torkolatára vizi vadra vadászni. (vége.) telét mozdítják elő, mind beigazolták, hogy a magyar faj világuralomra ter- mettségének minden előfeltétele megvan s hogy nem kell félnünk attól, hogy a mit a bennök rejlő fajai tulajdonságok mind a mai napig megtud' tak őrizni számunkra, hogy azt a jö* vőben bármely idegen s körülöttünk zajló emberáradat olvasztóhatóan el- vehetné tőlünk, függetlenségünk, szabadságunk s elsősorban t^íutő lángelménk, A teremtő erő mindig független s szabad. Azt sem leigázni, sem béklyóba verni nem lehet. Jöjjön bár török, tatár s próbálkozzék bármily ellen, a természetünkben rejlő lelkierö mindig utat tör magának s igazolja a magyar faj óletképekkégót. Az a gyönyörű kép, mit e hasznos kiállítás látványa nyújt, minden magyar ember lelkében örökös nyomot fog hagyni, mert itt volt legelőször alkalma láthatni azt, hogy abban a nagy versenyben, melyet népek s nemzetek a kultúrában s ennek legfőbb teremtményében a gyáriparban kifejt, a magyar nemzet nem szorult utolsó helyre. Nem, sőt sok más nemzetet meg is előzött, Nem szokásunk dicshimnuszokat zengeni, még akkor sem, ha a mi fa- junkdiadalát ünnepelhetjük, de ha olyan tömegesen olyan nagy csoportban látjuk a magyar ipar, a magyar feltaláló lángész diadalát, mint ebben a kiállításban, nem nyomhatjuk el a lelkűnkből feltörő érzelmeket s túláradó szívvel, igaz, belső meggyőződéssel kiáltjuk oda mindazoknak, kiknek része van a magyar ipar fejlődésében: Éljen! Éljen! Sokáig éljen, ki a magyar dicsőség megteremtésében ily nagy s hasznos szerepet játszik.---- - ■ ■' ~ ■ ' ■ "■».l.iU'iHt HÍ REK. Pártgyülis. A vármegyei függetlenségi 48-as párt intéző bizottsága f. hó 4-én d. e. 10 órakor intézó bizottsági gyűlést tartott a Pannónia külön termében. Leesett a toronyból. Vásárosnemény- ból jelentik: Trikó Gyula jándi illetőségű és foglalkozás nélküli ember mull hó 22-én Űrnapkor a szokásához híven, no meg ac ünnep tiszteletére alaposan berúgott s hogy valami szórakozást nyújtson a naményiak- nak, felment a toronyba, a melynek a földtől mintegy 15 méter magasságú ablakaiból a renováláshoz szükséges állás rudak állanak ki. Ezen rudakon egy-egy szál állásdeszka van" minden karfa nélkül. Erre mászott fel az a szerencsétlen teremtés. Egy darabig ezen deszkán táncolt, miközben különféle figurákkal kedveskedett az öt odalennről borzongva néző közönségnek. Egyszer aztán valami merész jutott eszébe. Lebocsátkozott a levegőbe úgy, hogy két karján függött, mialatt lábaival jókedvűen kalimpált. Kétszer felmászott ismét a deszkára, hogy kipihenje magát és művészetét harmadszor is produkálni akarta. Ekkor érte utói végzete. Kifáradt karjai nem bírták többé a deszkára segíteni és bekövetkezett, a minek be kellett következnie. Leesett. Szörnyethalt. Az udvariatlan vő. Tiszakóródról értesülünk, hogy itj. Papp József ottani lakos éjfélkor betörte apósa Gavallér Bálint lakásának ajtaját és anyósát előbb szidalmazta, később pedig alaposan elverte. Mi
