Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-30 / 27. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. junius 30. lődik, zúdulhatnak s ezen egyoldalúság megszüntetésére emeljük fel gyenge szavunkat. Ha majd mindnyájan átérez- zük annak szükségességét, hogy a mi állampolitikánknak is a külföldi nagy államok resonja után kell igazodnia, ha majd mi is tapasztaljuk saját kárunkon, hogy csak földművelő állam sikeresen nem veheti fel a nemzetek nagy küzdelmét, akkor talán elérjük mi is azt, hogy nem az aratás s annak eredménye adja meg az egész esztendő sikerét, hanem az ipar s kereskedelem sikere. Magyarország lakossága. A magyar királyság 1910 de camber 31-én összeirt lakossága 20,850.700; ebből az anyaországra 18,231.400, Horváth-Szlavonországra 2.519.3000 lakos esik. Az eredmény nem éppen fényes, nem elragadó, de elég megnyugtató? nem váltja be egyesek vérmes, de igaztalan reményét; viszont azonban meg is cáfolja azokat a baljóslatokat, melyekkel a kivándorlásra alapítva, éveken át riasztgatták a közönséget. Megnyugtatása mellett azonban figyelmeztető tanulsággal szolgál, ha megláboltuk ezt a népmozgalmi válságot, most meg kell ragadnunk minden eszközt, hogy kenyérkeresettel itthon tarthassuk embereinket. Amennyiben végső eredményt, a természetes szaporodás arányában várhatott növekedést megrontotta a nagy arányú kivándorlás, lényegesen módosította a helyi eredményeket is az elvándorlás, vagyis a lakosoknak a városokba, vagy más termékenyebb hegycsúcsok régójában ilyen zimankós időkén képtelenség vadászni eredménynyel. Végre 15-én gyönyörű időre ébredtünk. Beggel 8 órakor lóra ülve, a 700 méter magasan fekvő Borké-ra lovagoltunk, gyönyörködve a tőlünk nyugatra fekvő, 2004 méter magas Velike Kápában, 1887 méter magas Borazsnicában és a távol feketéllő 1612 méter magas Zsuagorában. Dél volt, mire megérkeztünk Borkéba, ahol a csendőr- laktanyában kaptunk szállást. Borkén túl van a gyönyörű Jezeró (té), melyben hemzseg a pisztráng, azt még megnéztük délután és tekintettel a másnap reánk várakozó fáradalmakra, meg hogy mint mást úgy sem tehettünk, korán feküdünk le. Másnap alig hogy felébredtünk — •zivszorongva siettünk a szabadba, hogy megállapítsuk, vájjon nem-e változott rosszra ae idő s bizony nem kis mértékben keseredtünk el, midőn sötét felhőket láttunk az égen körültova úszni. A nap csak pillanatra tűnt elő olykor-olykor. Reggel félhót órakor elindultunk Borazgnicára. Teljes 4 óra hosz- ■aat másztunk felfelé s végre is midőn néhány száz lépésre megközelítettük a sziklás hegytarajt — sürü ködbe jutottunk. Nem láttunk som mit, sót helyzetünk veszévidékre való húzódása. Így például a Dunántúlra Budapest (és természetes kiegészitéseképen veendő környékre) állandóan erős vonzással van; hogy Pozsony vármegye lakossága csak kis mértékben szaporodott, ezzel szmben Pozsony városának erős szaporodása észlelhető. így van az alföldi városokkal is. Szeged, Temesvár, Nagyvárad, Arad és Kecskemét is tekintélyes Kpntigenst szivnak fel a vidékről. Erdélyben, Kolozsvár és Marosvásárhely éppen e két magyar város növekedett igen szépen. A földmiveiés terén csak kevés helyet juttathatunk a népfölösleg elhelyezésére. Tartósan a latifundiummok parcellázása sem fog hatni ebben a tekintetben. Ellenben a mai adatok is kézzelfoghatólag bizonyítják, hogy a népfölösleg, a viszonlagos jólét föltétele mellett csakis ott helyezhető el és tartható meg hazánknak, ahol ipari élet fejlődik. Bizonyítja a városok növekedése. Ennek is meg lesz idővel a határa és a nagyobb városokból a néphullám vissza fog verődni a kis városokba: de ma egész Európában a városok fejlődése nyilványul, nálunk pedig, ahol még ennyire elmaradtunk, a városok fejlesztése és gyarapítása nemcsak közgazdasági, nemcsak létérdek, hanem nemzeti, politikai követelmény is. A falu megtelt és fölöslegét küldi a városokba. Ha itt nem találhatja meg a megélhetés eszközeit, vándorol tovább a tengeren túlra. Ezért kell az ipart növelni, az idegen ipar beözönlését aránylagosan paralizálni, hogy keresetet adhassunk a földmiveiés terén fölöslegessé vált munkásnak . . . Németország is ezzel vágta el a kivándorlás útjait. Átélte szintén a krízist; százezrenként menekültek földjéről az emberek. Ma lyes is volt, mert a lezuhanás veszélye is fenyegetett bennünket. Valóban nem láttunk az orrunknál tovább, hát még zergót látni száz és száz méternyi távolságra. Nem volt mit tenni, mint elkeseredetten újból isten- hozzádott mondani a zergéknek és másnap szakadó esőben Konjicára lovagolni. 19-őn elhatároztuk, hogy Szerajovóba megyünk s ott várjuk meg, mig az idő jobbra fordul. Alig értünk Szerajovóba, már az idő jóra fordult, ezért 22-én reggel visszementünk Konjicára, de csak a következő napon kaptunk szekeret és lovakat. Ezúttal ismét Itbáron háltunk és másnap reggel gyengén szitáló esőben mentünk a Prenjén fekvő körülbelül 1200 méter magasan levő „Tisavica“ vadásziakba. Délután elindultunk Prenj Ceutinára cserkészni, a hideg eső még mindig szitált. Szándékunk tehát, hogy kivárjuk a jó időt, csütörtököt mondott. Félórái cserkészés után, nagy távolban 7 darabból álló zerge csapatot láttam, az első zergéket végre Hercegovinában. Megközelítenem nem lehetett őket s igy más vadra lesve, mely talán alkalmasabb helyen mutatkoznék, óvatosan haladtam előre. (Folyt, köv.) alig van számbavehető kivándorlása. Ez a gazdasági betegség most a mi meggyengült szervezetünket támadta meg. Arról, hogy a künn megtelepülteket tömegesen hozzuk vissza, le kell mondanunk. Ellenben azt elérhetjük, hogy az elvesztett vért pótolhatjuk a kivándorlás okainak fokozatos megszüntetésével. Kivándorlás még ebben az esetben is lesz; mert hiszen a mai könnyű közlekedési mód mellett a röghöz kötöttség fogalma egyre jobban halaványul. Szerencse kereső is mindig lesz. De ha megszüntethetjük a kivándorlásnak kényszerítő okait, a kivándorlás átalakul egyszerű cserevándorlássá, fölveszi normális alakját, amelynek tételét év- ről-évre nyugodtan beállíthatjuk a népmozgalmi mérlegbe: de félelmes, veszedelmes nem lesz többé. Sőt még javára válhatik az országnak, mert módot nyújt uj eszmék, uj gazdasági módszerek, gazdasági erkölcsök politikai élesebb látás, erősebb jogérzés meg az emberszeretet erényeinek behatóbb megismerésére s térfogla- ására. Az 1869-80-iki időszakban a népszaporodás fölötte gyenge volt Magyarországon. Kolera és nagy gyermek halandóság akasztotta meg. Szinte ijesztő volt az akkori eredmény. De tettre intő is A higiénikus válságot szerencsésen leküzdöttük. A jövő évtized szolgáljon arra, hogy most lelkes intézkedésekkel, erős munkával, ábrándokat szétfosztó reális gazdasági politikával a remélhetőleg tetőpontjára jutott gazdasági válságot is legyőzhessük. Győztünk már nagyobb veszedelmekben is. A mostani nép- számlálás hasznos útbaigazításunk; nem csökkentője, hanem erőssége reményünknek és bizalmunknak. Nagy vigasztalásunkra szolgál, hogy a magyar vidékek gyarapodtak a legjobban. A kivándorlók közt legkissebb arányszámban vannak a magyarajku- ak. Akik tehát a magyar állam, a magyar haza fogalmaitól jobban át vannak hatva, jobban szeretik szülőföldjüket. Ámbár, sajnos, ezt a további munkára serkentő érzést nemzetközi frázisokkal és csábitó Ígéretekkel még az anyagi aorasit is hathatósabban ingatták meg sok gyönge magyar lélekben. Nem titkolhatjuk gl azt sem, hogy. a politikai harcok közjogi forrongások idején volt a legnagyobb kivándorlás; mert az ipar, a kereset megbénítása miatt sokak nem juthattak kenyérhez. Ez is elég hangos intelem arra, hogy reális gazdasági politika nélkül ma sem lehet jólétet, megelégedést, semmi képpen sem fejlődést biztosítani. Elég vliágosan magyarázza ezt a népszámlálás eredménye. Tessék okulni rajta.
