Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-23 / 26. szám

2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. junius 23. dőlni azt, hogy tulajdonképpen mit is faragjunk belőlük ebben a szomruságos világban. Bizonyos, hogy nem állhatunk oda s meg­kérdezve a fiatal, tapasztalatlan gyermeket mihez érez hajlandó­ságot s akkor minden meggondo­lás nélkül már küldjük is oda ő- ket. Nem, ezt senki sem kíván­hatja, mert ez esetben bizonyára 90 °/o.-a gyermekeinknek a szí­nészi s 10 %>-a a katonai pályát választaná magának jövendő hi­vatásául. Nekünk feltétlenül gon­doskodnunk kell arról, hogy helyettük gondolkozva, helyesen válaszszuk meg jövendőjüket, de viszont nem szabad a kaszterend- szer ridegségébe zárkózva min­dig s mindenkor azt tartani a legjobb s legczélszerübb élethiva­tásnak, melyet magunk s apáink betöltötték. A kasztrendszer el­lentétben áll a szabadsággal s ezzel egyúttal a szabad fejlődés­sel is. Ez pedig a mai kor szel­lemének semmiképpen sem felel­het meg. Vallás és szabad gondolkozás. A geológia tanitása szerint először volt nagy chaos, a melyből alakult meg a valami. A történelem tanitása pedig az elvekre, eszmékre és ezek exponenseire nézve úgy hirdeti, hogy egy személyben egyesült az eszme, a gondolat és az uj irány, A tapasztalat pedig mindezekkel szembe azt állítja, hogy minden korszak megteremti a maga eszméjét és minden így teremtett eszmének van homloktérbe állított hirdetője, apostola. A chaoson már túl vagyunk, sőt több a valaminél, a mivel birunk és rendelke­zünk. Jelszavak helyett tényekei dolgozunk és tények hasonlósága és ismétlődése által levont következtetések irányítják a korszel­lem megnyilatkozó gondolkozását. A szabad vizsgálódás tudomány meg­állapította, irányai uj gondolatokat, eszmé­ket hoznak fel, a melyek mértföldmutatók az emberi művelődés történetében. Az e- gyéni szabadság és ennek minden irányá­ban vajó megnyilatkozása, a szabad gon­dolkozás kad etrális fejtegetése helyett tért és érvényesülést kér ott, a hol előítélet, hagyomány vagy éppen a dogma évszáza­dokkal ezelőtt már elfoglalta a helyét és elhelyezkedett. Az intézmények, alkotások, mint emberkézés munkaeredményei ott álla­nak rideg falként a haladás és előhaladás útjában, de a szabad vizsgálódás, a termé­szettudományi kutatási rendszer positiv eredményei és megállapításai szembe helyez­kednek és a szembehelyezkedéssel kapcso­latban helyhez is akarnak jutni a felfogások, megítélések és vélemények között. A tudomány buzogánya a hit kapuját döngeti. A vallás dogmait a gondolkozás szabadsága ostromolja és a hit mystériu- mából kézzel fogható, ésszel megérthető valóságok emelkednek ki. Uj irányok, uj felfogások és eszmék hadjárata kapott lábra. Sajtó, parlament, gyülekezés és magánbeszélgetés kohója, olvasztója és mindenkor terjesztője ezek­nek. Virrad már s a mit csak nemrégen is képtelenségnek hirdettek, hogy a hit, a vallás csak a lélek benső dolga, kinek-ki- nek legegyénibb magánügye, a melyhez a köznek, az államnak semmi, de semmi vo­natkozása nincs; tételszámba megy már, a vallás mindenhatósága megdől, talpazatából egyenként porladoznak ki, vagy hullanak le a támasztó kövek, mert az egyéni szabad­ság minden irányában, a szabad gondolko­zás minden téren mint ék illeszkedik be s recsegve bomlik, válik szét az istennek hirdetett emberi önzés éB hatalmi versen­gésből összetákolt nagy alkotás. Szabad a gondolat, a mint a cselek­vés is szabad. Határt külsőleg az embe­rek által megalkotott törvény — belsőleg a lelkiismeret szab csak, s kiegyenlítőnként ott áll a felismerés, a belátás és megértés. Magánügy a vallás — hirdeti a tudo­mány; és szabad a gondolat, erösiti a kor­szellem. A köznek ehhez semmi beleszólá­Hilkan mondta ezt a nö, bátortalanul, mintha félne megbolygatni saját emlékeinek ssürkülő, pihenő, világát. A férfi arca egy árnyalattal sötétebb lett. — Igen, az arserai öböl partján . . ré­gen volt. Talán éppen hat éve . . . azóta maga asszony lett ... Én meg, — aggle­gény. Talán az arczom, az alakom nem igazolja ezeket a szavakat, de az érzéseim fájának sárguló, fonnyadó ágai őszre intenek. A hervadás eljötté nem egy forma a termé­szetben. Van olyan fa, melyről csak a dér pergeti le a levelet, az én lombjaim tavasz- szal hajoltak hervadóra. Fojtó szellő söpört végig a vizen, hírhozója szelek, viharok utr&kelésének. Az asszony megremegett mintha fázna, össze húzódott. — Régen volt . .— folytatta a férfi A tavasz magánál is mulóban, talán nem veszi rossz néven, ha vissza hivom a múlt­nak, a voltnak egy sugarát erre a perezre, Én ... szerettem magát Miozi. Nem, nem jó ez a szó, odatapadt, odanőtt az én bo­lond, rajongó világom a maga szeme suga­rához. De nem szóltam. Nem volt erőm, nem volt jogom megbolygatni egy. naiv gyermek boldog, hótiszta világát a magam perzselő érzéseivel .... Nem is közeledett hozzám .... Azután maga asszony lett, ón meg agglegény. Az asszony lehajtott fővel ült széké­ben, sokáig bámult maga elé, lecsukta két szemét s úgy monta lassan, szomorúan: — Ha én akkor tudtam volna. A férfi arca megrándult, s rá könyö­költ a hajó karfájára. Nézett újra a messze­ségbe, a nyugati határ felé, s úgy érezte, hogy a szelek királya megnyitja a lánczra- vert óriás börtönajtaját, s rabsága fájdal­mát, kinyját beleorditva az Adria viztenge- rébe, kiront tömlőcéből a Bóra. Kiront töm- löcéből. Belemarkol a vén tenger hullám­üstökébe, csapja, czibálja, pacskolja elfoly- tott keserűségének dacos dühével s vesztett jókedvében végigtáncol Duinótól a Földközi tengerig.............Azután rápillantott az asz­szonyra, s úgy érezte, hogy gondolatainak viszhangja kél annak szemében. És reszke­tő hangon mondta: — Milyen furcsa is, hogy két ember élete boldogsága néha csak ennyin múlik: — ha én akkor tndtam volna! sa nincs — válasaolja a felvilágosodott- ság —; szabadasságot nem tűrünk — csattan vissza a hagyomány. Vallás és sza­bad gondolkozás igy kerülnek szembe és a nagy chaosból ekként válik ki valami, a mely porszemmel bár, de növeli a haladás országutját. HÍREK. Kérjük azokat a t. ez. előfi­zetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megujitani szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldése fenaka- dást szenvedjen mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. Eljegyzés. Groszmann Márton Szat- márcseke, eljegyezte Török Bella kisasz- szonyt Hodászon. Minden külön értesítés helyett. Kinevezés. A király dr. Ilosvay Bá­lint belügyminiszteri titkárt, ki fiatalkorá­ban Szatmárvármegye főispáni titkára volt, valóságos miniszteri osztálytanácsossá ne­vezte ki. A mátészalkai peticzió ügyében Dr. Olchváry Zoltán debreczeni kir. Ítélő­táblái biró f. hó 15-én fejezte be a csak­nem 6 hétig tartó vizsgálatot. Ez idő alatt 320 tanút halgatott ki. Uj bank alakulás. A múlt vasárnap alakult meg, Beregszázban „Bereg-tiszaháti Nébank R.-t“ ezég alatt egy újabb pénzinté­zet amely is elnökévé dr. Magyarádi Boross Lajos helybeli ügyvédet választotta meg. Pénzintézeti tisztviselők figyelmé­be! A Nógrádi, Honti és Qömöri Pénzin­tézeti Tisztviselők Egyesületének Oömöri osztálya 1911 évi julius 23-tól augusztus 12-ig Rozsnyófürdőn ismeretterjesztő pénz­intézeti szakfolyamot rendez. A tanfolyam befejeztével a hallgatók látogatási bizonyít­ványt kapnak. A német gazdák Debrecenben. A német gazdatársadalom Magyarországon ta­nulmányúton levő tagjai a múlt héten Deb­recenbe érkeztek, hol a vendégeket a polgár- mester vezetésével a tanács tagjai fogadták. A német vendégek megtekintették a gazda­sági akadémiát, hol a tapasztaltak felett a legmelegebb elismerés hangján fejezték ki tetszésüket; kirándultak továbbá a Horto­bágyi, hol a hires debreceni gulyát néz­ték meg. A kirándulók Debrecenből Tokaj­ba utaztak. A mátészalkai választás utójátéka. A most egy éve juni. 2-án megtartott mátészalkai választási vesztegetésekből ki­folyólag több bűnügyi eljárás van még folya­matba. A tegnapi napon Veres Gábor és 22 társa bűnügye került tárgyalás alá pol­gárok választási joga ellen elkövetett vét­ség miatt, hol vádlottak közül 15-en hat il­letve három napi fogházra és 10—10 koro­na pénzbüntetésre ítéltettek. A kis Mari esete. Turterebesen Oláh Jánosné f. hó 17-én reggel elküldte 13 éves Róza nevű leányát libát őrizni a köt éves Mária nevű kis leányával együtt. Róza a malomkertben legeltette a libákat a Túr folyó partján leteritette Róza nagyken­dőjét és arra leültette a kis testvérét, ő maga pedig elment a libákat visszatéríteni, mikor visszatért már nem találta kis test­vérét, igy kezdett a viz szélében keresget­ni. A kendőtől 10 lépésnyire a vízben ta­lálta halva kis testvérét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom