Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-06 / 1. szám

2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. január 6. lehet, csökkenni fog 15—20 %-al, j de az állam jövedelme «záz szá- , zalékkal fog növekedni, ami jóval j több, mint nyolcvan millió koro­na uj bevételnek felel meg. Széli Kálmán másik igen nagy jelentőségű reformja az igaz­ságos teherviselés elvén nyugszik s az egyedül üdvözitő fokozatos adórendszernek lenne a nyitánya. A nagy jövedelmű ember fizessen aránylag is nagyobb adót, mint az, aki mindennapi kenyeréért küzd. Áz örökösödési illeték fel­emelése is sokkal kevósbbé sújtja • közérdeket, mint bármely adó­emelés és ezért ezt is belefoglalta Széli Kálmán a reformok prog- rammjába. Rendkivül figyelemreméltó az, amit Széli a Máv. tarifáinak fel­emeléséről mondott. Amikor min­den megdrágult, mért maradjon a drága Máv. amely alig jövedelmez három százalékot, a legolesóbbb, Igaz, viszont, hogy számtalan gaz­dasági érdek követeli az alacsony tarifákat, de azért okos, céltudatos, helyénvaló tarifaemeléseket is le­het csinálni, ami jó néhány mil­lióval emelné a Máv. jövedelme­zőségét, Itt van péld. a hallatlan igazságtalanul alacsony exportra szánt hus-tarifa. Ha felemelnék ez nemcsak a Máv. pénztárára nézve lenne üdvös, de a husfo- gyasztó magyar közönségre néz­ve is. Az állami bevételek ilyetén fokozása esetén lehetővé tenné e- gyes terhes és igazságtalan adó­nemek eltörlését, elsősorban a hus- fogyasztási adóét. Nincs benne semmi, ami uj terhet jelentene az embereknek; az, hogy a szesz drágább lesz, uj tehernek nem tekinthető, inkább közegészségi intézkedésnek. Csu­pa olyan jövedelemforrás, amely­nek a kis embert nem érintik, közadó emelést nem jelentenek, de közvetve adóesökkontő hatással is lehetnek. Beküldetett. Felelős szerkesztőnk a kövelkező levelet kapta. A Szatmár-Tiszaujlaki állami ut építése. Nincs vidék a vármegyében, a- mely kövesut tekintetében mostoháb- bul volna ellátva, mint az Erdőhát. A megkezdett tiszaujlaki országút befe­jezése mindig halasztást szenvedett, mert az államnak nem volt hozcá pénze. Végre az 1910. évben felvéte­tett a költségvetésbe az építési költség, de ex-lex lévén a fedezethez nem jut­hatott hozzá a kormány. Az 1911. évi költségvetési elő­irányzat végre felvette a közutak rend­kívüli kiadásának 7 pontjába a tisza­ujlaki—nagysomkuti áll. ut kiépítését is. Az államépitészeti hivatalnak ki van adva a rendelet, hogy minden in­tézkedést tegyenek meg a müut épí­tésének megkezdésére már 1911. kora tavaszán. Fel van rendelve az ut ter­vezete, hogy még január havában vég­legesen megállapitassék a vonal. Midőn e körülményt lapod utján mint bevégzett tényt tudomásra hozom, azt hiszem az erdőhát vidékét hosszas várakozások után megnyugtathatom. A vonal műszaki bejárásánál ma­gam is ott leszek s remélem, hogy mához egy évre már a kész ország­úton roboghatunk végig a Paládokon. Egy vasútépítési mérnök barátom most azon tervvel foglalkozik, hogy Batiz állomástól kiindulólag a Hódo­sokon, három Paládon keresztül Son­kádnak, Kölesének, Csekének, Bereg- száznak és Csekétől Gyarmatra meg­kéri az építési engedélyt a keresk. minisztertől és vicinális vasutat épit. Ha ez létesülne, hosszú évtizedek mu- mulasztása lenne helyre pótolva az ' erdőhátra nézve. Budapest, 1911. január 1. Ölel bátyád Géza. Kérjük azokat a t. ez. előfi­zetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. HÍREK. Hetvennégyezer koronás csalás egy pénzintézetnél. Nagy furfanggal keresztülvitt csalásnak jöttek nyomára a inult héten a Szatmári Takarékpénztár egyesületnél. A csalást az intézetnek egy szeptem­berben megszökött könyvelője követte el és ügyesen végrehajtott manipulációjával 74 ezer korona kárt okozott a banknak. Még mielőtt magát az esetet részlete­iben ösmertetnők, sietünk közölni, hogy a betevőknek, a részvényeseknek s a nagy- közönségnek nincs oka az intézettel szem­ben aggodalomra, mert az igazgatóság a- zonnal összeült és bár sem az intézetet, sem a tisztviselőket nem terheli mulasztás az eset körül, az igazgatóság elhatározta, hogy az intézet kárát magánvagyonából téríti meg. A 74 ezer koronát az igazgatóság tag­jai már hiánytalanul be is fizették, Maga az eset teljesen hiteles részletei­ben a következő: A múlt év szeptember 20-án a Szat­mári Takarékpénztár Egyesület egy chequet kapott Kende Zsigmond turistvándi lakostól, a kinek nagyobb összegű betétje van az intézetnél, A cheque 74 «er koronárólfvolt kiál­lítva és a kisérő levélben az az utasítás volt hogy a bank utalja át Budapestre, a Ma­gyar Jelzálog Hitelbanknak a 74 ez«r ko­ronát. A levél Turistvándiban lett feladva, az aláírások megfeleltek Kende Zsigmondnak a bank személyzete előtt ösmeretes aláírá­sának. A bank ennélfogva minden skrupulus nélkül átutalta az összeget a Magyar Jelzá­log Hitelbanknak. Egyetlen egy gyanús körülményt ész­leltek a cheduen. T. i. azt, hogy a száma 260 volt, holott Kende Zsigmond cheque- fíízetében a 258. szám következett. Erre nézve azonban a kisérö levél megnyugtatást adott. A levélben u. i. meg volt jegyezve, hogy a „hiányzó két cheque nálam van Kende.“ Ugyanekkor levelet kapott a Magyar Jelzálog Hitelbank is Kende Zsigmondiéi a melyben utasítja az intézetet, hogy a Szat­mári Takarékpénztár Egyesülettől átutalt 74 ezér koronából váltsa be az intézetnél a Kőhier cég által bemutatandó 73200 koro­nás váltót, 800 koronáról pedig vegyen rá­ja frankokat és küldje el azt egy megjelölt ó-tátrafüredi hotelbe. Minden úgy történt, a mint a levelek rendelkeztek. A Jelzálog Hitelbanknál jelentkeztek két váltó blankettával, a melyek Kende Zsigmond aláírásával voltak ellátva és a melyeken az aláíráson kivtil csak az összeg volt kitöltve. A bank kifizette az összeget, a fenn­maradó 800 koronát pedig beváltotta a megjelölt svájci frankokra és elküldte a kívánt címre. A ó-tátrafüredi hotelben egy darab Ideig vártak arra, hogy Kende Zsigmond megérkezik, de mivel nem jött, a frankokat elküldték a címére. Tévedésből egy hasonló nevű bereg- megyei földbirtokosnak küldték, a ki azon­ban nyomban továbbította Kende Zsig­mondnak. Kende Zsigmond nagy meglepetéssel vette kézhez a frankokat, asonnal Szatmár- ra utazott és az intézethez fordult felvilá­gosításért. Itt aztán meglepő és szenzációs fel­fedezésre jöttek rá. Kiderült, hogy az egész 74 ezer koro­nás ügy csalás volt, amelyet Molnár János, az intézet volt könyvelője követte el. Kiderült, hogy Melnár a chequet lop­ta és Kende Zsigmond aláírását úgy azon, mint a kisérő leveien hamisította. Ugyancsak ő volt az, aki a Magyar Jelzálog Hitelbanknak irt s aki a Köhler cég megbízottjának adva ki magát a váltók ellenében felvette a 73200 koronát. Moln r szeptember 22-én három napi szabadságot kért azzal az ürügygyei, hogy Brassóba utazik, ahol egy jó állásra van kilátása. A szabadságot megkapta, el is utazott és azóta nem tért vissza. Előbb feladta a Kende Zsigmond ne­vében irt levelet, megvárta mig az intézet átutalja a pénzt, az átutalásról Kende Zsig- mondhoz irt levelet kilopta a levelek közül aztán felment Pestre, felvette a pénzt és megszökött. Molnár távozása annak idején nem tűnt fel senkinek valami nagyon. Molnár ugyanis kalandos életű ember volt, aki már bejárta Amerikát. A katonaság elől megszökött, ott volt három évig, ez idő alatt katonáskodott, résztvett a cubai fölkelésben, gazdálkodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom