Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-06 / 1. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. január 6. lehet, csökkenni fog 15—20 %-al, j de az állam jövedelme «záz szá- , zalékkal fog növekedni, ami jóval j több, mint nyolcvan millió korona uj bevételnek felel meg. Széli Kálmán másik igen nagy jelentőségű reformja az igazságos teherviselés elvén nyugszik s az egyedül üdvözitő fokozatos adórendszernek lenne a nyitánya. A nagy jövedelmű ember fizessen aránylag is nagyobb adót, mint az, aki mindennapi kenyeréért küzd. Áz örökösödési illeték felemelése is sokkal kevósbbé sújtja • közérdeket, mint bármely adóemelés és ezért ezt is belefoglalta Széli Kálmán a reformok prog- rammjába. Rendkivül figyelemreméltó az, amit Széli a Máv. tarifáinak felemeléséről mondott. Amikor minden megdrágult, mért maradjon a drága Máv. amely alig jövedelmez három százalékot, a legolesóbbb, Igaz, viszont, hogy számtalan gazdasági érdek követeli az alacsony tarifákat, de azért okos, céltudatos, helyénvaló tarifaemeléseket is lehet csinálni, ami jó néhány millióval emelné a Máv. jövedelmezőségét, Itt van péld. a hallatlan igazságtalanul alacsony exportra szánt hus-tarifa. Ha felemelnék ez nemcsak a Máv. pénztárára nézve lenne üdvös, de a husfo- gyasztó magyar közönségre nézve is. Az állami bevételek ilyetén fokozása esetén lehetővé tenné e- gyes terhes és igazságtalan adónemek eltörlését, elsősorban a hus- fogyasztási adóét. Nincs benne semmi, ami uj terhet jelentene az embereknek; az, hogy a szesz drágább lesz, uj tehernek nem tekinthető, inkább közegészségi intézkedésnek. Csupa olyan jövedelemforrás, amelynek a kis embert nem érintik, közadó emelést nem jelentenek, de közvetve adóesökkontő hatással is lehetnek. Beküldetett. Felelős szerkesztőnk a kövelkező levelet kapta. A Szatmár-Tiszaujlaki állami ut építése. Nincs vidék a vármegyében, a- mely kövesut tekintetében mostoháb- bul volna ellátva, mint az Erdőhát. A megkezdett tiszaujlaki országút befejezése mindig halasztást szenvedett, mert az államnak nem volt hozcá pénze. Végre az 1910. évben felvétetett a költségvetésbe az építési költség, de ex-lex lévén a fedezethez nem juthatott hozzá a kormány. Az 1911. évi költségvetési előirányzat végre felvette a közutak rendkívüli kiadásának 7 pontjába a tiszaujlaki—nagysomkuti áll. ut kiépítését is. Az államépitészeti hivatalnak ki van adva a rendelet, hogy minden intézkedést tegyenek meg a müut építésének megkezdésére már 1911. kora tavaszán. Fel van rendelve az ut tervezete, hogy még január havában véglegesen megállapitassék a vonal. Midőn e körülményt lapod utján mint bevégzett tényt tudomásra hozom, azt hiszem az erdőhát vidékét hosszas várakozások után megnyugtathatom. A vonal műszaki bejárásánál magam is ott leszek s remélem, hogy mához egy évre már a kész országúton roboghatunk végig a Paládokon. Egy vasútépítési mérnök barátom most azon tervvel foglalkozik, hogy Batiz állomástól kiindulólag a Hódosokon, három Paládon keresztül Sonkádnak, Kölesének, Csekének, Bereg- száznak és Csekétől Gyarmatra megkéri az építési engedélyt a keresk. minisztertől és vicinális vasutat épit. Ha ez létesülne, hosszú évtizedek mu- mulasztása lenne helyre pótolva az ' erdőhátra nézve. Budapest, 1911. január 1. Ölel bátyád Géza. Kérjük azokat a t. ez. előfizetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. HÍREK. Hetvennégyezer koronás csalás egy pénzintézetnél. Nagy furfanggal keresztülvitt csalásnak jöttek nyomára a inult héten a Szatmári Takarékpénztár egyesületnél. A csalást az intézetnek egy szeptemberben megszökött könyvelője követte el és ügyesen végrehajtott manipulációjával 74 ezer korona kárt okozott a banknak. Még mielőtt magát az esetet részleteiben ösmertetnők, sietünk közölni, hogy a betevőknek, a részvényeseknek s a nagy- közönségnek nincs oka az intézettel szemben aggodalomra, mert az igazgatóság a- zonnal összeült és bár sem az intézetet, sem a tisztviselőket nem terheli mulasztás az eset körül, az igazgatóság elhatározta, hogy az intézet kárát magánvagyonából téríti meg. A 74 ezer koronát az igazgatóság tagjai már hiánytalanul be is fizették, Maga az eset teljesen hiteles részleteiben a következő: A múlt év szeptember 20-án a Szatmári Takarékpénztár Egyesület egy chequet kapott Kende Zsigmond turistvándi lakostól, a kinek nagyobb összegű betétje van az intézetnél, A cheque 74 «er koronárólfvolt kiállítva és a kisérő levélben az az utasítás volt hogy a bank utalja át Budapestre, a Magyar Jelzálog Hitelbanknak a 74 ez«r koronát. A levél Turistvándiban lett feladva, az aláírások megfeleltek Kende Zsigmondnak a bank személyzete előtt ösmeretes aláírásának. A bank ennélfogva minden skrupulus nélkül átutalta az összeget a Magyar Jelzálog Hitelbanknak. Egyetlen egy gyanús körülményt észleltek a cheduen. T. i. azt, hogy a száma 260 volt, holott Kende Zsigmond cheque- fíízetében a 258. szám következett. Erre nézve azonban a kisérö levél megnyugtatást adott. A levélben u. i. meg volt jegyezve, hogy a „hiányzó két cheque nálam van Kende.“ Ugyanekkor levelet kapott a Magyar Jelzálog Hitelbank is Kende Zsigmondiéi a melyben utasítja az intézetet, hogy a Szatmári Takarékpénztár Egyesülettől átutalt 74 ezér koronából váltsa be az intézetnél a Kőhier cég által bemutatandó 73200 koronás váltót, 800 koronáról pedig vegyen rája frankokat és küldje el azt egy megjelölt ó-tátrafüredi hotelbe. Minden úgy történt, a mint a levelek rendelkeztek. A Jelzálog Hitelbanknál jelentkeztek két váltó blankettával, a melyek Kende Zsigmond aláírásával voltak ellátva és a melyeken az aláíráson kivtil csak az összeg volt kitöltve. A bank kifizette az összeget, a fennmaradó 800 koronát pedig beváltotta a megjelölt svájci frankokra és elküldte a kívánt címre. A ó-tátrafüredi hotelben egy darab Ideig vártak arra, hogy Kende Zsigmond megérkezik, de mivel nem jött, a frankokat elküldték a címére. Tévedésből egy hasonló nevű bereg- megyei földbirtokosnak küldték, a ki azonban nyomban továbbította Kende Zsigmondnak. Kende Zsigmond nagy meglepetéssel vette kézhez a frankokat, asonnal Szatmár- ra utazott és az intézethez fordult felvilágosításért. Itt aztán meglepő és szenzációs felfedezésre jöttek rá. Kiderült, hogy az egész 74 ezer koronás ügy csalás volt, amelyet Molnár János, az intézet volt könyvelője követte el. Kiderült, hogy Melnár a chequet lopta és Kende Zsigmond aláírását úgy azon, mint a kisérő leveien hamisította. Ugyancsak ő volt az, aki a Magyar Jelzálog Hitelbanknak irt s aki a Köhler cég megbízottjának adva ki magát a váltók ellenében felvette a 73200 koronát. Moln r szeptember 22-én három napi szabadságot kért azzal az ürügygyei, hogy Brassóba utazik, ahol egy jó állásra van kilátása. A szabadságot megkapta, el is utazott és azóta nem tért vissza. Előbb feladta a Kende Zsigmond nevében irt levelet, megvárta mig az intézet átutalja a pénzt, az átutalásról Kende Zsig- mondhoz irt levelet kilopta a levelek közül aztán felment Pestre, felvette a pénzt és megszökött. Molnár távozása annak idején nem tűnt fel senkinek valami nagyon. Molnár ugyanis kalandos életű ember volt, aki már bejárta Amerikát. A katonaság elől megszökött, ott volt három évig, ez idő alatt katonáskodott, résztvett a cubai fölkelésben, gazdálkodott