Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-06 / 1. szám
1. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1-911. január 6. 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s «rénirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. jj Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. | Egyes szám ára 20 fii. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint an Felelős szerkesztő és laptulajdonos: előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Dr. Magyarádi Boross Lajos. Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Pénzügyi reformok ekiöke. Nagyjelentőségű pénzügyi reformok készülnek a legközelebbi jövőben, melyekről igen érdekes beszédet mondott a képviselőház egyik ülésén 8zóll Kálmán, a neves államférfin. E beszédében körvonalazta azokat a forrásokat, a- melyékből az állam jövedelmeit szaporíthatja és miután úgy vagyunk értesülve, hogy Széli által felvetett ideák körül fognak forogni a reformok is, az alábbiakban ismertetjük ezeket. A mi egyezer és hatszázmillió koronát kitevő állami költségvetésünk ma már alig-alig leplezi Magyarország szomorú finánciális helyzetét. Kiadásaink irtózatosan növekedtek, harminc esztendő óta sok ezer percentes a növekedés és ezzel a növekedéssel nemcsak a lakosság keresetének a növekedése, de az állami bevételek fokozódása sem tartott lépést. Busz esztendő óta átlag minden második esztendőben száz és száz milliós kölcsönöket vesz fel az állam, Ezzel szemben azok az intézmények, melyek e kölcsönvett beruházásokat igénylik, a kamatokat is alig hozzák be, annál is inkább, mert a beruházások nagy részét kulturális, szociális és amit elsősorban kellett volna említenünk, katonai intézmények nyelik el. Széli Kálmán riadót fújt az ellen a gazdálkodás ellen, amely esztendőről esztendőre százmilliókkal emeli a kiadások tételeit és nem gondoskodik reális uj jövedelmekről. Kimutatta, hogy ennek a folytatása az állam tönkremeneteléi, idézi elő. Ezt csak úgy akadályozhatjuk meg, a növekedő állami kiadásokat reális bevételi többié-? tökkel csak úgy t: yvük elviselhetővé, ha az uj állami jövedelmekről gondoskodunk, amely jövedelmek azonban ne a dolgozó osztály kiszipolyozásából keletkezzenek, hanem összhangban álljanak a humanitással, az igazságos teherelosztással. A Széli Kálmán ajánlotta re formok közül első helyen említjük fel a szeszadó felemelés»' Széli Kálmán szá*. -rcetites aüo emelést proponál. _ szegényebb népoo...~v . ez annyiban fogja sújtani, hogy nem illatik olyan sokat, mind eddig, ami föltétlenül üdvös dolog. Ma, amikor az alkoholizmus oly ijesztő pusztítást tesz a tömegekben, két kézzel kell megragadni minden olyan újítást, a- mely a pálinkaivás csökkentését idézi elő. Nem kell attél félni, hogy a drága szesz elszaktatja az embereket a szesztől. Sajnos, az alkoholizmust nem lehet kiirtani. De eléghetjük azt, hogy a szegényebb néposztály, mely a legdurvább pálinkákat jtla, ba ugyan- annyit költ is az ivásra, mint eddig, de kevesebbet iszik, ami okvetlenül csökkenteni fogja az alkohol romboló hatását. A jobb módban lévő alkoholistákat az a- dóemeléts nem fogja mértéklete- sebbekkó tenni. A szeezfogyasztás AZ IMSPECTIOS— Egy katonaorvos naplójából. — (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) Rettenetes idő volt. A fergeteg házma- gasságuyira kavarta fel a félig megfagyott sártömegeket, sivitó orkán száguldott végig az utczán. És bekurjongatva a vékony kéménykürtökön. Majd megakadva a kályha ajtaján, minden erejével rázni kezdte. A folyosón nagyot csattant egy uyitva felejtett ajtó. A veszett széli irgalmatlanul végigdübörgött az egész épületen. Ismét egyedül voltam, az inspostioni oi’voskollegám, kinek velem együtt kellett volna töltenie ezt a czudar éjszakát, megkért, hogy bocsássam el őt, mert neki a ma esti tisztibálon okvetlonül találkoznia kell valakivel. S oly szépen, olyan meghatóan tudott könyörögni, hogy nem tudtam ellentáliani szavának, elbocsájtottam. Egyedül voltam az ínspectiós szobában. Egyedül ebben a borzalmas időben. Katonáéknál semmi sem mulatságos. Még az orvosokat is kordában tartják s itt is mint mindenben a reglame a fő. A szolgálattevő őrmester egyhangú kopogása, amint a folyosókon végigsétált, hogy hivatalos vizitjét megtehnsse, — már messze döcögött. Végül egészen elhalt. íLünnt rémesen visongatott a szélvihar. Fáztam. A kis vaskályha tüze már rég kihamvadt. Dideregve kuporogtam szolgálati ágyamon, szinte beleveszekedve a nedves lószőrtakarón. Távoli templomtornya egykedvűen verte el a tizenegyórát. Az egész pirnison kórház, mely csendbe temetkezett. Egy szörnyű csattanás, utána rémülete* csörömpölés, A fergeteg valamely nyitva maradt ablakot tépett ki szárnyastól. A rettenetes lármára önkéntelenül talpra állottam. Ebben a percben felnyílott az inspectiós szoba ajtaja s előttem állott, mint siri kisértet egy halvány emberi ábrázat. Haja szertezilálva, szeméből tözcsóvák csaptak felém. Riadtan tekintettem reá. Hogyan kerül be civilbagázs, ebben az időben, katonakórházba. ? ! — Kit keres ? — förmedtem reá mordulva adva a félelmetest, noha magamban izgatott a félelmes jövevény jelenléte. — Bocsásson meg főorvos ur, — kezdte valamely reszketeg, siri hangon. — de szeretném, ha visszaadná a csontvázamat. E furcsa kérés teljesen kihozott sodromból. — A csontvázát? Miféle csontvázát? — ordítottam rá. — A melyfcet tegnap ideküldöttem. Megvoltsm nagyon szorulva s eladtam a csortvázamat. De most szívesen visszavenném. Nem tudok ellenni nélküle. — Ide semmiféle csontvázat nem hoztak. Különben sem vennők meg. — A csontvázamat akarom, — seók most már indulatosan az idegen. A csontvázamat, mert nélküle nem bírok járni. Orvos ur, hiszen láthatja, hogy tagjaim megrogynak, hogy egyetlen lépést sem tudok tenni n&küle. Ne tegyen szerencsétlenné. íme visszahoztam a pénz-t, mit érte kaptam. FH- lérenkint koldultam össze. Most már összekulcsolt kézzel ott térdelt előttem, szemeiből a fájdalmas megin- dultság könnyeket facsart s ón tetőtől talpig úgy megvoltam indulva, hogy szinte vele •irtani versenyt. Ha szeméből az a félelmetes láng nem sugárzott volna felém, még tényleg elhittem volna néki hihetetlen meséjét. Mert tényleg Angliában szokásos, hogy egyes klinikák, múzeumok, antropologiai vizsgálódásokra különösebb tesi alkatú emberek csontvázát még életükben megvásárolják, hogy azután haláluk után az tulajdonukba átmenve, megvizs- gálhaasák s azt a tudományt vigyék csak egy lépéssel is előbbre. De az a fény s a tétova tekintet, az őrültség, a lelkihábor világos jele volt s igy nékem óvatosabban kellett elbánnom az idegenael, mert az őrültekben nagy erő lakozik. Nem tudtam tehát, hogy hamarjában mitevő lenyek. Segély kiáltásaimra már későn érkezett volna a segedelem, mert a kór házban amúgy is csak betegek lévén, mindenki aludt s az ósdi berendezésnél fogva, még csak egy esengetyti sem állott rendel- kézésemre. (Folyt, köv.)
