Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-14 / 41. szám

41. szám. — II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. október 14 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint a* előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Ősz. Zizeg a lomb az erdők rejtekén, sárga levél zörög a lábnyomunk alatt, hűvös szél szágul végig a letarolt me­zőkön. Nyirkos a lég s a bánatosan szép letűnő nyár utolsó üdvözleteképen elérkeztünk a gyümölcsérlelő ősz édes bus melancholiájához. Hegyen-völgyön lakodalom. A szüret szerte ez országban megindult s a bánatosan tüzes magyar nóták hangjainál, ott sirja ki magát, a fájó magyar szív, mely még akkor is bána­tos, ha öröme akad. A keletről ma­gunkkal hozott mélabus természet, a bennünk szunnyadó ezeresztendős fáj­dalom csak kikitör belőlünk, még ak­kor is, mikor istenáldása zöldéi a domboldalokon s mikor súlyos fürtök húzzák le a gerezdet. Vígan folynak a szüretek minde­nütt. Az isten áldás nem maradt el s a szorgalmas termelő elnyerte jutalmát, ama fáradozásaiért, melylyel a jó ked­vet, vig hangulatot okozó magyar faj­bort ez évben is néhány százezer hor­dócskával szaporította, az egész világ A 5ZTRESDMI ÉS E6ERFARM8SI K8HBÖH .*) Sok jeles családunk van, amelynek múltja még nincs felderítve, de bizonnyal ke­vés, amely ósiségre és tagjainak kiválóságára nézve a Kandókkal vetekednék. Nevök első megjelenésűk óta változatlan; a birtok, a- melyen megjelennek a XI. században, jelen- lenleg is kezükben van. Mivelhogy seholsem találtam róluk nyomtatott tudósítást, egyelőre azokat a fontosabb adatokat közlöm, ame­lyek némi képet nyújtanak e család fejlődé­séről és elgázolásáról s amelyek későbbi kutatások révén bővülve családi monográfia megírására buzdtthatnak. 1103 ban, pünkösd nyolcadján Edus és és Mojus, sztregovai Kandó Maszta fiai (»Masta de Sztregova Qundou«) a jászói konvent előtt osztozkodási szerződésre lép­nek Al- és Felsősztregova, Kis- és Újfalu és Perény nevezetű jószágaik felosztása dolgá­ban, amely szerint Mojus kapta Alsósztre- govát, Újfalut és Perényt, Edus pedig Felső- sztregovát és Kisfalut, 1380-ban belzei Bedő Sándor, felesé­gének — alsósztregovai Kandó Jakab leányá­*) Amennyiben vármegyénkben is él a sztre­govai és egerfarmosi Kandó családnak sarja, de meg tradionális szempontokból sem lesz érdektelen e család, mint egyik igen szép múltot feltévő ősi magyar nemes család, történetével a „Rozsnyói Híradó“ nyomán foglalkozni borkedvelőinek legnagyobb örömére. Mert hiába rontott egynéhány magyar borkereskedő manipulácziója a ma­gyar bor világhírén s hiába ásta alá néhány esztendőre a magyar bor hite­lét, az a szigorúság, melylyel azután a borkereskedelmet megrendszabályoz- ták az egész borfogyasztó világ osz­tatlan elismerését s a magyar borok régi hitelének teljes helyreállítását eredményezték. Ismét kevelik, ismét keresik a magyar borokat. S ha Isten megsegít s a jó termésnek mi sem válik kárára, úgy a magyar borkivitel ez évben ismét szép pár milliót jö­vedelmez az ország közvagyonosságá­nak, a nemzet jövedelmezőségének. A szüret lezajlásával azután meg­csinálhatjuk a gazdasági mérlegét is ez esztendőnek s akkor arra az örvende­tes eredményre jutunk, hogyha nem is csurrant az idén, de legalább csöp­pent s a magyarok Istene nem hagyta el a benne bizakodókat. Közepes jó termésre tekinthetünk vissza, amely hozamánál s különösen a termények magas áránál fogva nemcsak a gazda egész évi kiadását fedezi majd, hanem még arra is juttat, hogy valamicskéd nak — nevében lemond annak a Nógrád- és Abaujvárinegyékben fekvő alsó- és felsősztre- govai, alsó- és felsőcsuszi, ujfalusi, perényi és hradiskai jószágok után járó leánynegye­déről, — testvérei Kelemen, Péter, Illés és Nébán, valamint unokatestvérei javára (utób­biak: Miklós, Antal fia; továbbá Mátyás és István, Tamás fiai.) A magyar nemzettel csaknem egyidős család persze megérzi az'ország zivatarjait, a közbiztonság és vagyonjog fogyatékos vol­tát. Ez a magyarázata annak, hogy a család — mikép azt más családok is tették, — hosszú élete folyamán többször szükséges­nek látta magát a birtokaiban megerősittetni, annál is inkább mert a körültekintő család- apák nem mulasztották el az alkalmat az ősi vagyont a királyi háznak és hazának tett szolgálataik és házasságaik révén ujjal sza­porítani, ahogy már a fentemlitett, kvartali- ciumról lemondó 1380-diki okirat Hradiskát, Alsó- és felsőcsuzt emlegetett a birtokok kö­zött, holott ezeket az 1103-iki osztozkodás még nem említi. Zsigmond király 1413-ban Illésnek, sztregovai Kandó Mátyás fiának és néhai »nagyságos« sztregovai Miklós bán unokájá­nak, kérése az általa, t. i. Illés által, külön­böző időben és helyben, a királyért tett di­cséretes szolgálatáért, privilegiális levél alak­jában megújítja az elődei által tett donátiót a család Nógrád- és Abaujvármegyékben ben fekvő birtokaikra, nevezetesen: Alsó- és félre is tehessen a ládafiába, oly időkre való tekintettel, mikor az istenáldása nem olyan pazar, mint a minő volt ebben az esztendőben. A gazdaságból élő országokban legelső fontossággal bir a termés e- redménye az egész ország további sorsának kialakulására. Egy jó termés előre viszi minden téren, egy rossz termés pedig nemcsak gazdagodásá­ban, jólétében akadályozza, hanem fel­tartja kulturális előmenetelét, művelő­dését s mindazt, ami ezzel együtt jár, mert mindezek előrehaladásához, el­nyeréséhez, az egyetlen s mindent le­gyűrő alkalmatosság kell: a pénz. Pénzhez gazdasági állam pedig csakis a termények révén juthat és pedig azon termények révén, melyek szük­ségletein felül jutottak a gazdág osz­tályrészéül. Mert ha a föld csak any- nyit hoz, amennyi éppen elegendő, hogy a földmivelő ember magát, csa­ládját eltartani képes, akkor az az ország mindenben stagnál. Stagnálni pedig, egyenlő a visszafejlődéssel. A népek harcza, a rohamos haladás, mely minden nemzetet magával ragad nem tűr egy pereznyi elmaradást sem. Mert--------... -i -----......—— Fe lső Sztregovára, Háradistyára, Ki*- és Újfalura. Alsó- és Felsőczazra; kiterjesztvén ezt a birtokjogot édes testvérére, Lászlóra és Kelemen fiára, szintén Lászlóra, amelyek­be őket 1414-ben a jászói konvent bevezette és beiktatta. Szükségesnek találta ezt a lé­pést a család, mert donáoióba való bevezetés és beiktatás csak a privilegiális levél kiálli tása alapján nyert örökérvényű Ennél az oklevélnél csak rövidesen megjegyezzük, hogy a Miklósnál feltüntetett báni jelző, nem jelentett mindig valóságos, tehát territoriáli­sán kormányzó bánt, amikor mindig fel is volt tüntetve, hogy Szörényi bán vagy ma- csói bán stb,, . . hanem csak kitüntető cim volt, mint a jelen esetben is, a mellyel már akkor a »nagyságos« cim járult. 1483-ben Kandó János királyi kancellár kérésére Mátyás Király kiadatja neki másod­latban a most említett Kandó János apjának, Andrásnak birtokában lévő és feljebb említett 1103-ban kiadott divisionális levelet. Mátyás király »magister«-nek nevezi ezt a Kandó Jánost, amire az a magyarázó megjegyzé­sünk, hogy magisternek nevezték a közép­korban Magyarorzzágon általán a többi ne­meseknél kiválóbbakat, igy a bárók és co- mesek: főispánok és egyéb állam métósá- gok, nagyobb földbirtokosok fiait is, akik apjuk halálával s igy azok hivatalai méltó­ságának megszűntéről a köznemesek soraiba visszaléptek. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. J Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes szám ára 20 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom