Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-14 / 2. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP kielégítik. A közigazgatás gyorsaságát is előmozdítaná ez a vonal, sőt a jó utak hiányát is pótolná, mert a most gyakran hozzáférhetlen községeknek kényelmes s minden időben használható közlekedési eszköze lenne, nem lennének tehát az érdekelt községek lakói tétlenségre kárhoztatva s az emberiségtől elzárva télviz idején. Köztudomású dolog, hogy járásunk legfőbb terménye a búza és tengeri s addig míg ezek elég rövid utón s elég gyorsan szállíthatók lesznek Huszt, Técső, Máromarossziget állomásokra és Galicziába, addig — figyelembe véve a most épülő Halmi—Bikszádi vasútvonalat — olcsó árba juthatna fűtőanyagban szűkölködő járásunk a mindenkinek nélkülözhetlen fűtőanyaghoz, amiáltal a téglagyártás is olcsóbbá tétetnék. Szocziális szempontból is előnyös lenne ez az építkezés, mert a most A- merikában élő emberek nagy részének munkája akadna az építkezésnél, azután pedig az üzemfentartásnál. Mondjunk le tehát a Mátészalka— Fehérgyarmati vonal megvalósításának álmáról s e helyett igyekezzünk a mondott vonalat kiépíteni, ez által járásunk területén a kultúrát fejleszteni s az Amerikában dolgozó honfitársainkat szülőföldükre visszahozni. Mátészalka és Nyíregyháza valamint Beregszász gondoskodjanak magák a kereskedelmükről s ne aggasz- szon az ő sorsuk minket, mert nem is kérik támogatásunkat, nincs is szükségük a mi támogatásunkra, mert már bővelkednek mindazon kulturális intézmint ai illik a juhászhoz. — He beáll-e kérdezte az uraság — nálam jó dolga lesz. — Be én tekintetes uram — de könyörgöm alásan egy kis jószágeltartás is kéne, csak nem adhatom el most Szent- Györgykor a jószágot.* — „Bánom is én“ — válaszolt az uraság; igy megkkötötték vala a szóval való kontraktust, Bagi uram pedig biztosra ígérte, hogy szerdán virradó hajnalon beállít. Az inspektor talpon volt szerda hajnalára, várta a népeket, kinek-kinek hogy megmutassa dolgait. A nap még nem kelt föl, csak egy lilás derengés játszadozott az é- gen, amint porfelhőt látott közeledni az or- szágáton. Az uraság ép akkor dugtál ki fe- az ablakon. „Huszárok jönnek, inspektor uram nésze csak!“ Az inspektor tapasztalt szeme végig siklott az utón. „Csorda biz az.“ Néhány perc múlva már ki lehetett venni a porferhőbol egy-ogy hatalmas szarvat. Kutyaugatás is hallatzott. De már erre az uraság is kijött és körülnézett Csöndes volt minden csak kelet felől jött moraj, amelyből tisztán ki lehetett vonni a tehénbőgést. Vígra odaért a csorda. Voltak hatalmas fekete bikák közöttük, amelyekkel bekötött szemmel vezették, gyönyörű svájci ményekben amiben, mi még szegények vagyunk. A fiatalkorúak. A büntető novella életbe léptetése. Papiroson, a büntetőtörvénykönyvnek módosításáról szóló 1908. évi XXXVI. t.-cikknek az úgynevezett büntető novellának a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezése 1910 év január hó 1-én lépett életbe. Papiroson, ismételjük, miután a büntető novella végrehajtása tárgyában kiadott rendelet e fejezetre nézve a hatályba lépés napjaként a fenti napot jelöli meg, de mindezideig szabályozó rendelet nem jelent meg s a dolog úgy áll, hogy a törvény január hó 1-étől érvényben van, azt alkalmazni kell, de a mód, az eszköz, a törvény végrehajtása tekintetében még késik. Maga a rendelkezés azonban és e rendelkezésekben lefektetett elvek annyira fontosak és első sorban a nagy társadalmat közelről annyira érdeklők, hogy megismerni legalább az irányelveket megismerni nem lesz felesleges. Az 1880 évi szeptember hó 1-től alkalmazott magyar tételes büntető törvénykönyvnek a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezése volt a legfogyatékosabb. Ugyanis büntető törvényköny- könyvünk szetint a fiatalkorúak (12—16 év között lévők) csak akkor voltak büntethetők, ha megvolt a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges képességük. A fiatalkorúak bűneit a bűnösség és felismerés tekintetében, úgy bírálta el a törvény, mint felnőttek (20 éven felüliek) cselekményeit. fajteheuek, merinói juhok, megszámlál- hatatlanságig. A ház előtt megáit a csorda. Azaz hogy csak az elsők állottak a ház előtt, mert a csorda beláthatatlan volt. Talán a túlsó határban volt a vége. Végre előkocogott a szamarán Bagi uram, leszállóit, tisztelettel levette a kalapját és kenetteljesen megszólalt: „Itt vagyok kérem alsásan.“ „Hát ez miféle“? kédezte az urasága csordára mutatva. „A jószág könyörgöm alásan, amiért szabad eltartást alkudtunk ki“ Hát kend miféle ember, hogy igy lóvá tett“ kérdi elképedve a gazda. „Bagi Mihály instálom alásan, de a jószág szomjas „itatni kéne“ Az uraság sápadtan kérdezte : A Tisza- hát ura ? „Az, az“ hagyta helyben Bagi uram, é» alázatosan gyürögette a kalapját. „Hát úgy megtréfált szomszéd, de már ez nem marad ennyiben, egy áldomás jön. Sétáljon csak be a házba. „Nem lehet, instálom alásan, a jószág nem volt itatva, aztán szomjas.“ Hát bizony az első dolog az volt, hogy a jószágot megitatták, aztán hazaküldte Bagi uram a juhászaival. Előbb azonban kiválasztott egy szép, fiatal bikát. Azt a szomszédnak szánta, nehogy azt higyje hogy haragszik. Hát lett is nagy áldomás, akár hét Nem tett különbséget e két csoport bűnössége és társadalmi veszélyessége között, ugyanazon elbírálásban részesítette a fiatalkorúakat, mint a felnőtteket. Azokkal kik valamely bűncselekmény elkövetésekor életük 12-ik évet még be nem töltötték, pedig egyszerűen nem törődött, magyarul mondva, hagyta őket futni. A fiatalkorúakat vonatkozólag csupán enyhébb büntetést állapított meg a helyett, hogy az egyé- nesitéshez alkalmazkodva szabta volna ki esetről-esetre a büntetési nemet, hogy javítsa s ekként átalakítsa is a fiatalkorúakat, arra nem volt eszköze a törvény szerint alkalmazott büntetések által. (Folytatása köv.) HÍREK. Az újév alkalmából a múlt évi hátralékok befizetését és az előfizetések megújítását tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Hymen. Thódorovits Katicza urleányt Máromaros-Szígeten f. hó 15-én vezeti oltárhoz Sznistsák Nándor munkácsi főszolgabíró. — Tirkanits József, avasujfalusi áll. ig. tanító a múlt év december havában tartotta esküvőjét Nagy-Peleskén Mikola Anna Berta, állami tanítónővel. Tanú volt a menyasszony rsszéről Mikola András festőművész, a vőlegény részéről Buttykay Elemér, m. kir. számvizsgáló. A közigazgatási bizottság gyűlése. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 7-én tartotta január havi rendes ülését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. N. Szabó Antal a folyó évi első ülés alkalmából üdvözölte dr. Falussy Árpád főispánt és llosvay Aladár alispánt, amelyre mindkettőjük nevében a főispán válaszolt. napig is eltartott volna, ha másnap Bagi uram minden marasztalás dacára, fel nem ült volna szamarára, hogy hazamenjen. Mert azt szokta mondani, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. * * * Nem hiába volt Bagi uram ellensége az istentelen vasútnak. Egy este amint ott zakatolt el a búzaföld mellett, egy gyilkos szikra mozdult ki a mozdonyból és meggyuj- totta az asztagokat. A szél vitte továob a tüzet, pár perc alatt tiz felől égett a búzaföld. Segíteni nem lehetett, ha az egyik oldalán oltották égett, a másikon. Szegény Bagi bátya, saját szemeivel látta, mint emészti a tűz sorra a búza kereszteket, az egész határ vörös fényben úszott, a levegőben tüzes sáskák röpködtek. Az egész éj világos volt. Éjfélre jöttek meg a városi tűzoltók, azok is tehetetlenek voltak a pusztító élemmel szemben. Bagi uram szemén kicsordult a köuny. Ha már megadta az Isten a dús kalászokat, miért veszi el? hát gazdagabb most az Isten? És a jószág, mely tegnap még hivó szavára úgy engedelmeskedett, mint a szófogadó gyermek most őrült vágtatással rohant az égő mezőn keresztül, bőgősük rettenetesen hangzott az éjszakába. Csak másnap bírták eloltani a tüzet. A termés leégett, a takarmány is oda volt. Bagi uram csak járta szamarán a földeket és
