Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-17 / 11. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre ................................. 8 k orona * Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenként pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint as Fél évre................................. 4 „ ®b°o Magyarán ©©írass Lajj©s előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Baross Negyed évre .... 2 „ Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére kfildsndök. Márczius 15. „Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében adjatok jogot!“ így zúgott a tömeg szabadságért lázongó moraja s nyomán közelgett a zsarnokság végórája. Nemzetünk láncza megcsörrent s a szivekben a szabadság vágya lángra lobbant. Az óra ütött, a nagy Kossuth kezétől a hármas eszme testet öltött s minden magyar kebelben hevesen buzogott a szabadság érzése. Előbb megpróbálta nemzetünk egybeönteni a szabadság és hűség ősi hagyományait. De zsarnokaink válaszul a már rozsdás békókat újakkal készültek felcserélni. Erre felszakadt a lélek bilincse, az elnyomott szó elhagyta börtönét s zugó orkánként rezegtette a szív húrjait: „Mi rajtunk egy folytó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamorajából sorvasztó szél fú ránk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat!“ Az orkánt menydörgés követte, azt menydörögte a nép, hogy „Legyen szabadság!“ s kezdődött a teremtés csodálatos munkája. Jött március 15, ez a szabadság fényétől tündöklő nap s adott anyagot az alkotáshoz . . . A lánglelkü ifjúság élén Petőfi, Jókaival lerázta a formák életölő korlátáit, nyomban leverték a sajtó bilincsét: jött első termékül a 12 pont és a „nemzeti dal.“ Minden ajak hangoztatta : „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ Őszbevegyült, komoly férfiak szemében a lelkesedés könnye csillogott, a nők kendőket lobogtattak. Már-már a legtisztább légben csattogtatta szárnyait a szabadság ébredő angyala — de sajnos — épen akkor óllommadárként nehezedett reánk a dynastia. Beborult a derűs ég a teremtés felett, vért kívánt a hadak Istene. A szabadság örömujjongása ágyu- dörgésben némult. Jöttek az izgalmas napok: . . . a véres csaták hosszú sora, a győzelmi mámor, a trónfosztás . . . aztán az oroszok beözönlése, erre a világosi fegyverletétel s a visszatorlás, végül az önkény hosszú, rémes éjszakája; ott feketélik az aradi gyásznap, hull a nemzet könnye! . . . úgy látszik, elveszett minden! .... Óh de ünnepelünk a nagy nap alkalmából, nyomasztó éj rémképei ne zavarják azért örömünket, hisz a szikrát, melyet 1848. március 15-én ifjaink lángra lobbantottak, nem oltotta ki a háború hulláma, nem a zsarnokság zivatara. Megjött nemzetünknek a béke olajága. Lehullott a bilincs: szabadon élünk szabad hazában. MÁRCIUS. — HANGULAT. — Irta: KRASZNAY ZSIGMOND. Ébredni kezd a nagy nyugovó, a természet. — Mindenek előtt nyújtózkodik egyet: görcsösen megfeszíti és megmozgatja a tagjait, miközben titokzatos, jól eső bizsergés fut rajtok végig, melyet -megérez minden és mindenki az egész^világon s a melyből kijut a része a legparányibb rovarnak és kijut az — embernek, meg a fák kopasz ágainak is. Látszik, hogy jól kinyugodta magát a nagy alvó s most-jól érezi magát. Aztillatos levegőt időnkint pajkos, gyenge szellőcskék mozgatják meg, a melyek megmozgatják a száraz ágakat is, és megsitnogatják az embereknek az arcát. Mert az a kis szél folyton fuj, mindig fuj. Mi azt hisszük, szellő nyargal át a tájakon, pedig csak egy nagyot ásított a szép ébredő. Most felnyitja szemeit és körülnéz, és amint körülnéz, fénynek, napsugárnak özöne hull felülről a földre, napsugárban fürdik boldogan, mámorosán a világ. Felnéznek az emberek az égre s nyájas, tiszta, szépséges kékség terül el a világ felett, örvendező mosolygása a mindenségnek. Azután rendbe hozza fekvőhelyét, mely bizony nagyon rósz volt már, csupa keményre fagyott rög egész télen át, merre a szem ellát. Leteriti tehát puha, zöld bársonyszőnyeggel. De — jó kedve van az ébredőnek: nótába kezd, fütyörészik. Az az édes lárma ez, melytől tavasszal a hosszú némaság után hangossá lesz a világ, megkezdődik a madarak csicsergése, erdőn, mezőn a dalos madárnak éneke. S vele, az álmából felébredt természettel — talpra áll az egész mindenség. Mintha kihirdette volna, mintha csak elkiáltotta volna magát a világon: szabad a vásár! Az élet kezdődik a világon köröskörül, az ébredéssel a munka, az élet, virulás és öröm. Meleg a teste az ébredőnek a hosszú álom után. Megcsókolta a földet a tavasz és e csóktól föl kell melegednie a földnek. Ez a melegség pedig elhalt a zörgő, száraz gályákba és el a szivekbe. — Az ágak végei kipattannak s rajtok rügyek fakadnak. A letarolt, szinte meghalt mezőkön élni kezd a moha, a gyep, a fűszál, a vetés. S rajtuk és közöttük egy-egy kis halk zümmögését hallhatjuk apró élőlényeknek, lenn a földön, hova lábam lép, picziny bogarat látok, amint teljes igyekezeltel felkuszni iparkodik egy száraz rögre. Ez már mind élet és mozgás, mely megkezdődött, ez már tavasz, ez már — március. Megmozdul minden. Megmozdulnak a mindenségnek összes tárgyai, minden a mi része a mindenségnek. Nemcsak a bokroknak rügybe szökkend á- gacskái vagy a tél hidege elől a föld kebelében elrejtőzve volt mindenféle kis élőlények, hanem minden egyéb — a porszemtől az égbolt kékjében úszó fehér felhőkig. Mozgásba jönnek s a nagy nyugovás után életet kezdenek. Ez a nagy megmozdulás tavasszal a természet életműködésének a kezdete, mely végiglüktet a világon. Felharsant a mindenségben az életnek, a természet életének csodaszép zenéje, a munka vig dala. És ez a nagy zene mostantól kezdve mindenütt hallható. Ha nem hallgatózom, akkor is hallom. Ha kimegyek a határba s megállók a rónaság közepén és csendesség vészén körül, hallom akkor is. Még akkor hallom legjobban. Mert csak nagyon halk ez a zene, az életet élő világnak zenéje, hasonlít a csöndességhez, de mégis oly erős! Mert ez a nagy zene a mindenség lélegzetvétele, az élő nagy mindenségnek halk szive-dobbanása. Hatalmas, mert ez a nagy, ez a halk zene végigzsong a világon. Erősebb mint az elemek csatájának zaja, sokkal erősebb a vihar tombolásánál, orkánnak és fergeteg- nek bömbölésénél, tengernek háborgásánál
