Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-11 / 10. szám

Melléklet. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 10. szám Regény csarnok. ÉJSZAKA. Irta: FODOR REZSŐ. (Folytatás.) — Nem fél tőlem most, amikor kar­jai közt érez? Karjai közt van a testem és ajkaitól csak egy levegőréteg választja el az ajkamat. Nem fél a vérétől? Vagy nincs is talán vére? — Nem. — Eddig mindenki szerelmet vallott nekem, ha velem táncolt. Most nekem kell szórakoztatnom önt. Talán még szerelmet is vallók, hogy ne unatkozzam .... — Kiváncsi volnék rá szörnyen. — Igazán? — Igazán. A leány egészen kimerült. A tehetetlen vágyának belefojtósa a bizonytalanságba, teljesen elgyengítette. Már szólni sem tudott. Szemeit félig behunyta és engedte magát vonszolni keresztül a termen, testéhez szo­rítva azt az érzéketlen embert, a ki hatal­mába kerítette. Szerette őt végtelen őrült szerelemmel és csak most érezte ennek a szerelemnek észbontó gyötrelmeit. Csak most érezte át teljes nagyságában, a mikor ez az ember nem viszonozta semmivel. Se tekin­tet, se szó nem árult el semmit annak arcán a szerelemből. És a teremnek másik sarká­ban állót, egy férfi. Egy férfi, a ki az élet legnagyobb fájdalmait szenvedte át e pilla­natban. Látja a nő minden mozdulatát, sejti a nő minden érzését és ottan áll, sápadtan, remegve éz izgalomtól as nézi, hogy mint ölel az a nő egy másik férfit magához, aki csak játszik véle. Odarohanna, kiszeretné tépni karjaiból, fülébe orjlitaná, hogy pusz­tuljon el, komédiás, ebhez a leányhoz csak nekem van jogom, mert én szeretem. Kot- ródj ki innen, ott kint van az éjszaka, az a tied, mert azt imádod. Mog fogja halántékát odaszoritja ökleit, mert hevesen lüktet ben­ne a vér. És a keringő ütemei csak egyre tüzelnek táncra. Tovább, tovább. Odatámasz- kodík az oszlophoz, mer nem bírja tovább. Örült tánc. Az érzések őrült boszor­kánytánca. Ez fáj legjobban. Itt ugrál egy a szive körül. Baráti érzés a neve .... A leány fáradtan dőlt egy kerevetre. Dodi magára hagyta, egyenesen a le­ány kívánságára. Az ajtóban találkozott Bandival, a ki épen erre tartott. Neheztelő pillantásokat vetett rá, de az szomouran mosolygott. Milyen kellemetlen és fájó a vád ha ilyen mosolylyal találkozik. És Dodi nem fordult vissza. A Don Juan kisasszony szelíden szólt az ő barátjá­hoz. — Ide talált mégis az én barátom? — Ide kellett jönnöm. Egy érzés veze­tett e helyre. — Érzés? Ez önnél uj dolog. Mi an­nak a neve? — Bocsánatát kárem. Holnap reggel olyan hosszú útra megyek, hogy egyelőre a viszontlátás elég kétséges. — Hogyan ön elhagy? , — Igen. Sándorral Olaszorágba utazom (Folytatása köv.) 27—1910. végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alólirott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti kir. törvény­széknek 1909. évi V. 113651 számú végzé­se következtében dr. Holländer Dezső ügyvéd által képviselt Szondi és Weisz czég javára 402 korona 42 fillér s jár. erejéig 1909. évi október hó 15-én foganatosított kielégítés végrehajtás utján le- és felül foglalt és 2056 kor. becsült a következő ingóságok, u. m. lábas jószág, kocsi, szekér stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a fehérgyarmati kir. járásbíróság 1909. évi V. 238—6. számú vég­zése folytán 152 kor. tőkekövetelés hátralék és jár. erejéig Keérsemjónben a Kállay-Ta- nyán leendő eszközlésére 1910. évi március hó 19-ik napján délelőtti 11 órája határ­időül kitüzetik és ahoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatank meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108 §-a értelmé­ben készpénz fizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az érverezendő ingóságo­kat mások is le és felűlfogl altatták, s azokra kielégítési jogot nyertek volna, árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120 §-a értelmóbes e- zek javára is elrendeltetik. Kelt Fehérgyarmat, 1910 évi márczius hó 6. napján. Mihájlovits Sándor, kir. bir. végrehajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom