Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-11 / 10. szám
~ , ...................... tere lte az ország, s főleg az utazóközönség figyelmét azokra a zilált és vigasztalan állapotokra, melyek az állam legfontosabb közlekedési szervében a m. kir. államvasutak intézményében uralkodnak. A baj maga régóta nem titok az utazó- és szállitóközönség előtt mely annak káros hatását évek hosszú során át a maga bőrén volt kénytelen tapasztalni. Ez a hajdan világhíres intézmény, melyet Baross lángelméje és erélye európai nívóra, sőt azon felül emelt, annyira, hogy akkorájban a külföld hozzánk járt tanulni, a nagy sztrájk óta fokról-fokra sülyed, mikor pedig egy lusztrummal ezelőtt a koalíciós kormány kezébe került, sorsa meg volt pecsételve. Soha akkora fe- gyelmetlenség az alkalmazottak körében, soha annyi vasúti baleset és soha annyi — a közönség megkárosításával járó — vonatkésés és árumegrekedés, mint épen az alatt az öt év alatt. Evvel szerencsésen sikerült a máv-ot odafejleszteni, hogy a rajta való utazás életveszedelemmel járó, kockázatos vállalat lett, s aki kénytelen beleülni a kupéba, az ezt az elvesztendő idő és az utazás végcélja elérése tekintetében egészen tájékozatlanul teszi. Most, hogy az időszerinti kereskedelemügyi miniszter, tehát az, akinek e tekintetben kétségtelenül pontos és hiteles adatok állanak, rendelkezésére, leplezetlenül rámutatott az államvasutak teljességgel zilált anyagi viszonyaira, megdöbbenve látja az ország, hogy A leány azonban nem feledkezett meg róla, mert azok közül való volt, akik nem tudnak feledni. Azonban — egy másik férfi mutatkozott be anyjának, egy fiatal ember, akit • valóban lehetetlen volt figyelembe nem venni, a Phillel való egybekelés lehetősége még '■-távolabb volt, mint valaha, a leányra nyo- •- mást gyakoroltak, a dal vége tehát az lett- hogy Ágnes nőül ment hozzá, miután előbb >• viharosan szenvedélyesen levelet irt Philnek a darjilingi vadonba, melyben kijelentette, hogy egész életében nem lesz több boldog perce. Ez valóságos jövendölés volt Phil megkapta a levelet s meg volt ■ róla győződve, hogy hallatlan igazságtalanság történt vele. Elhitette magával, hogy ő ' a világ leghübb szerelmese s hogy a leány- rosszul bánt vele. Leült és búcsúlevelet irt egy megható költeményt az ismert „a világ ' végezetéig, Amen“-nel a végén. Phil bérmentesítette a levelét s minden szót, amit leirt, legalább harmadfél napig át is érzett. Az * utolsó fellobbanás volt ez a tűz végleges- kialvása előtt. Ez a levél Laiter Ágnest nagyon boldogtalané tette. Sirt és elrejtette Íróasztalában. Azután valakiné asszony lett belőle, amint családja óhajtotta. Az engedelmesség első kötelessége minden keresztény szűznek. Phil pedig ment a maga utján s levelére nem gondolt többé máskép, mint talán a művész szokott jól sikorült vázlatára. Útja FEHÉRGYARMATI HÍRLAP az ami eddig csak sejtés és suttogó szóbeszéd volt, a slendrián és pocsékoló gazdálkodásról szóló mende-mon- da szomorú valóság. A miniszter szerint az államvasutakban harmadfél milliárd befektetés fekszik, melyet az ország folytatólagos kölcsönökkel fedezett. Az államvasutak jövedelmének — s ez valamikor igy is volt — fedeznie kellene az évi 11 millió kor. tőkekamatot. Ami ezzel szemben az az ösz- szeg, amelylyel az államnak a vasutak jövedelmét pótolni kellett, azért, hogy a kamatot fedezni lehessen, 1906-ra kilenc millió koronára csökkent. 1906. óta azonban az államvasutak tiszta jövedelme évről-évre kissebbedett. 1906- ban volt 106 millió korona, 1907-ben 90 millió korona, 1908-ban 69 millió korona, és 1909-ben 40 egynéhány millió korona. A ráfizetés 1909-ben az 1006. évi kilenc millióval szemben valószínűen mintegy 70 millió koronára fog menni. Ez nagy veszteség és hát- raesés, hiszen más államok vasutjai nem csak kifizetik magukat, hanem hasznot is hoznak. így a porosz vasutak kifizetik a kamatszükségletet és azonfelül évi négy-hatszáz millió márkát szolgáltatnak az állam egyéb szükségleteire. Emberi lehetetlenség most már egyszerre kedvező eredményt teremteni, nagy siker lesz, ha évek során keresztül a lefelé menő skálát sikerül ellenkező irányban fölfelé vinni. Nem szándékunk és nem célunk ezúttal kitérni azokra a vádakra, melyekkel nemrég a volt kereskedelmi nem volt épen rossz de jónak sem lehetett nevezni, mert Dunmayá-hoz vezetett, a bennszülött hadsereg egyik tisztjének leányához. A leányához jó adag felföldíi vér folyt ereiben s a többi felföldi nőhöz hasonlóan, épen nem volt penészvirág. Phil lassan-lassan feloldott minden köteléket, mely Angliához fűzte s Indiát kezdte hazájának tartani. Föltette magában, hogy nőül veszi a felföldi leányt éz ott letelepedik. Ekkor huszohétéves volt. Az anglikán vallás szertartása szerint nőül vette tehát Dunmayát. A szomszéd telepitvényesek közül néhányan azt mondták, hogy Phil bolond, mások viszont úgy vélekedtek, hogy nagyon ismokos. Dunmaya igen derék asszony volt s bár az angolokat nagyrabecsülte, éles szeme volt férje gyengéi iránt. Gondját viselte u- rának s alig egy év leforgása alatt ruházkodás és viselkedés tekintetében elfogadható imitációja lett egy angol hölgynek. Azonközben az említett levél ott hevert Ágnes Íróasztalában. Ö maga néha-néha rágondolt a ssegény elhagyott s a darjilingi kígyók és tigrisek közt görnyedve dolgozó Philre, aki fáradságos munkája közben is táplálja a hiú reményt, hogy valaha az övé lesz. Férje fölért egy tucat Phillel, de szívbajos volt. Három évvel esküvője után, miután Nizzában és Algírban hasztalan keresett gyógyulást, Bombáiba utazott, ahol meghalt s Ágnesnek visszaadta szabadságát. minisztert és államtitkárát illették. A panamák kiderítése, vagy megcáfolása a bíróság dolga, melynek útjára a kérdést terelték. De visszaélésekről, melyek ezt az állapotot előidézni segítették, mi is tudunk. így tudjuk, hogy a most letűnt saison alatt az utazóközönség 80 százaléka jogtalanul ingyen utazott. A sajtónak járó szabadj egyeket, melyekre csak a köz érdekében járó újságíróknak volna jogcímük, politikai és egyéb szolgálatok jutalmakép pocsékolták s — difficile est satiram non seribera — csak az újságírókkal szemben voltak szűkmarkúak. E sorok írója — 20 év óta hivatásos újságíró — négy utazóügynökkel utazott egyszer egy kupéban, mind a négynek újságírói szabad jegye volt, s csak maga az újságíró utazott fizetett jegygyei. Az ilyen apró visszaélések tömege vezet rá a nagy slendriánságra, s igy állhatott elő az a mindenképen sajnálatos tény, hogy az államvasutak intézménye, az ország egykori büszkesége most csőd előtt áll. HÍREK. A múlt évi hátralékok befizetését és az előfizetések megújítását tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Eljegyzés. Csiky Lajos debreceni ref. theologiai tápár, a Ferencz József-rend lovagja eljegyezte özv. Nagy Gyuláné sz. M. Veres Idát Mátészalkán, Előkészületek a főispáni beiktatásra. Szatmárvármegye e hó 14-én fogja Miután ez istenfélő asszony volt, e halálesetben s a helyben, melyen ez bekövetkezett, a gondviselés útmutatását látta s midőn a csapás után magához tért, elővette Phil levelét a „stb“-ekkel, újra és újra elolvasta s számtalanszor megcsókolta azt, Bombay- ban senki sem ismerte őt; ura volt férje vagyonának, mely nem volt csekély s Phil — kéznél volt. Természetesen nem szép, sőt illetlen dolog volt, hogy Ágnes reményhös- nőhőz hasonlóan fölkerekedett Phil keresésére hogy felajánlja neki kezét és vagyonát. * * * Megtalálta. Egy teljes hónap kellett neki ehez, mert az ültetvény tulajdonkép nem annyira a darjilingi, mint a kamgarai kerületben feküdt. Phil alig volt meghatva, de Dunmaya nagyon barátságos volt hozzá. A borzasztó és kellemetlen a dologban az, hogy Philt, aki nem érdemli meg, hogy az ember kétszer rá gondoljon, Dunmaya szereti és szeretni fogja, de még jobban Ágnes, akinek úgy látszik, tönkretette egész óletét. S még ennél is rosszabb, hogy Dunmaya tisztességes embert farag belőle, aki végül még az ő befolyása következtében megmenekül az elhatározástól. Pedig megérdemelné, hogy az ördög elvigye.
