Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-25 / 8. szám
/'Iswf'r* TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................. 8 korona Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenhint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Fél évre ................................. 4 „ EDr. MagyairádlD ES®ir@§s Lajos előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boros« Negyed évre .... 2 *---------,------------------.------------------La jos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Mezőgazdasági termények értékesítése. A mezőgazdasági termények értékesítésének helyes szervezése, az egész gazdatársadalmat érdeklő legégetőbb kérdések egyike. Nem szükséges külön hangsúlyoznom azt, amit mindnyájan egyformán érzünk és tudunk, hogy a gazda munkájának eredménye nemcsak attól függ, hogy szakértelmével, szorgalmával, munkájával és tőkéjével minél nagyobb mennyiségű és minél jobb minőségű terményeket állítson elő, a föld termőerejét minél nagyobb hozadék előállítására kényszerítse, hanem főképpen attól függ, hogy az előállított terményeket a termelési költséghez képest minél nagyobb árban értékesíteni is tudja. A mezőgazdasági termények értékesítése helyes szervezetének azon alapelven kell felépülnie, hogy az értékesítő szervezet a termelőt a fogyasztóval minél kevesebb közvetítő kéz igénybevételével, lehetőteg közvetlenül hozza összeköttetésbe. A termények értékesítésének helyes szervezése tehát nem pusztán a termelő érdeke, hanem u- gyanolyan fontosságú az a fogyasztóra nézve is. És ha a mai értékesítési módozatokat és .rendszert vizsgálat alá vesszük, úgy azt kell tapasztalnunk, hogy a termények értékesítésének irányításába se a termelőnek, se a fogyasztónak elhatározó befolyása nincs, a legközvetlenebbül érdekelt ennek a két osztálynak az érdeke teljesen ki van szolgáltatva a termények forgalomba- hozatalát a termelőtől a fogyasztóhoz mozgósító, közvetítő kereskedelem érdekeinek. Ennek előidézésében pedig a legfőbb tényező a termelőknek állandó hiteligénye, amelynek még részletes kielégítése is tiagy csalétket képez arra, hogy azért1 cserébe.terményeit olcsóbb áron adja el a hitelt nyújtó kereskedőnek. Ez az állandó hiteligény a szülője annak az óriási terményuzsorának, amelynek súlya alatt, kivált a kisgazda közönség országszerte sínylődik. A mezőgazdasági termények értékesítésének helyes szervezésénél tehát főképpen arra kell törekedni, hogy a szervezet módot nyújtson arra, hogy a termelők hiteligényeit legalább addig a mértékig kielégítse, hogy a termelők ne legyenek kénytelenek terményeiket szorult helyzetükben elvesztegetni, vagy éppen az értékesítést közvetítő kereskedelemnek hitelnyújtási szívesség fejében átadni. A termények értékesítését tehát szoros kapcsolatba kell hozni a termelő gazdaközönség hiteligényei egy részének kielégítésével. Ennek a kapcsolatnak abból kell állani, hogy az értékesítő szervezet a termelő gazdának kész terményeire és meglevő felszereléseire az értékesítés bekövetkeztéig előleget nyújtson. Az értékesítésnek ily módon való szervezése pedig a szövetkezeti közraktárak utján érhető el, mely közraktárakat pedig a falusi helyi szövetkezetek vannak hivatva, úgy mint eddig is, állami segítséggel fölépíteni és kezelni. De egyúttal eme közraktárnak fölépítését, üzemüknek zavartalan és közhasznú vitelét irányítani, felügyelet alatttartani, A VADÁSZAT. Irta: Hevesi István. (A »Fehérgyarmati Hírlap" tárczája.) Már fiatalkoromban szenvedélyes vadász voltam, Mihelyt csak egy kis szadad időt szereztem, leutaztam Makkfüredre. Makkfü- red közelében egy nagy erdő százados fái törekednek büszke koronájukkal a felhők közé. Ennek az erdőnek felügyelőjét ismertem én. Jó barátom volt. Ő engedte meg nekem, hogy erdejében lödözzem az állatokat, — néha az igazat megválva — csak a bakokat. Vagy tiz esztendővel ezelőtt (akkor még jobb idők jártak), alig hogy megkaptam háromnapi szabadságomat, vonatra szálltam és Makkfüredre utaztam. A felügyelő barátom igen szivesen fogadott és egy pompás vadászfegyvert bocsájtott rendelkezésemre. Nimród szenvedélyemtől hajtva, már korán reggel egy kis tisztás szélén lesben álltam. Szép volt ilyen korán az erdő. A fák leveleinek titkozatos suttogása, a virágok kábító illata, a madarak vig csicsergése nagyon jól esett a nagyvárosi zajhoz szokott lelkemnek. A harmat fehér gyöngye messziről úgy csillogott a napban, mintha gyémánttal volna minden levél, minden fűszál behintve. A szokatlan csendben lelkem mesz- szire elkószált, el egészen irodám szobájáig. Egyszerre csak a szomszéd bokor megrezzent és zaja felrezzentett ábrándozásaimból. Egy szép szarvas zavarta meg az erdő csendjét, amint az erdő sűrűjéből csörtetve elszáguldott tova a tisztáson keresztül. Fölkaptam puskámat. Lőttem. De mi az? Mintha viszhang válaszolt volna fegyveremre. Ugyanabban a pillanatban, mindőn fegyverem eldördült, egy másik dördülés hallatszok Mi lehet ez? Körül tekintettem. Nem láttam semmit. De mire a vergődő szarvashoz értem egy urat láttam közeledni. — Aliga Jenő vagyok. — Német József. — Igen örülök. — Részemről. — Mit akar uraságod az ón szarvasomtól ? kérdem tőle, midőn a szarvasra lépve vizsgálni kezdte apnak sebét. — Az önétől ? Ezt én lőttem. — Bocsánat, ezt én lőttem. — Németi ur egész veres lett a meglepetéstől. — Különben nagyon könnyen meggyőződhetünk a dologról. — Hogyan. — Én erre álltam, kegyed pedig arra állott. Mivelhogy a szarvas ezen az oldalon van csak megsebsülve, tiszta dolog, hogy az én fegyverem terítette le az állatot. — Valóban igaza van. — Szép hogy belátja. — Belátom és appelálok az ön nagylelkűségére. — Nem értem. — Mindjárt megmagyarázom. Nekem nagy szívességet tenne vele, ha ezt a szarvast átengedné. — Miért? — Fogadásról van szó, melyet, ha meg nyerek . . . — Ne folytassa kérem. A fogadást ön meg nyerte. A szarvast átengedem. Ön lőtte, Német úr egészen meg volt illetödve. Áradozott a boldogságtól. Egy kézszoritás és azzal elváltak. * * * Néhány évvel ezelőtt a vigadóban nagy bál volt. Nekem is részt kellett vennem. E- lőtte való napon megígértem egy ismerős barátomnak, hogy ismeretlen leánnyal nem táncolok. A tánenak nem voltam barátja, egy óra múlva klakkommal alig tudtam ásitozó számat befödni.
