Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-16 / 50. szám
50. szám. — II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. deczemb. 16 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Erkölcsi kényszer. A társadalmi élet jelenségeinek vizsgálata nem kis haszonnal jár. Az élet, a maga színtelen változó kaleidoskopszerü eseteivel száz és száz példát vet fel, a melyekből okulhatunk, tanulhatunk. Különösen pedig azok a történetek, melyeket apró tragédiáknak neveznek általában és a melyek a biróságok előtt érnek véget, volnának alkalmasak, hogy okulásul szolgáljanak. Hiszen a bűntől nem azért kell első sorban tartózkodnunk, hogy elrettenjünk, hanem hogy a példákból okuljunk, tanuljunk. Egy sikkasztó vasúti állomás elöljáró esete és az eset körülményei teszik alkalomszerűvé ezt a megállapítást. Ezreket sikkasztott ez a vasúti altiszt, a kit szorgalma, főnökei bizalma a menetjegyek kiadása végett a jegypénztárhoz osztott be. A sikkasztás elkövetésének körülményei nem Felelős szerkesztő 4s laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. függnek szorosan össze a tárgy- gyal, sem az, hogy az elsikkasztott összegeket kártyán vesztette el, mert kártyán akarta visszaszerezni az eltulajdonított pénzt, az is csak mellékkörülmény, hogy a csupán elemi iskolát végzett ember 960 korona fizetésre megházasodott és családot alapított: a védekezés lényege fontosabb és a védekezésen keresztül húzódó úgynevezett vörös fonal, mikor az erkölcsi kényszerre hivatkozott mentségképen ez a bűnbe került ember. Erkölcsi kényszernek mondta azt, hogy megházasodott; erkölcsi kényszert emlegetett, mikor az első 20 koronát elsikkasztotta a pénztárból, a melyet akkor vett ki, mikor gyonuoke rongy os cipőjét hitelbe nem akarta megcsinálni a suszter; erkölcsi kényszerre hivatkozott, mikor a becsületet akarta maga és családja számára kártya utján nyerendő pénzzel megszerezni és az erkölcsi kényszert emlegette, a miért sikA lapot érdeklő mindaa közlemény, valamint aa. előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. kasztott, hogy családját nyomorúságos, lefoglalt fizetése mellett az éhen hálástól megmentse. Erkölcsi kényszer! Hát van-e az erkölcsnek kényszere? Kényszerítő lehet-o az erkölcs ? Álüt- hat-e oly tételt föl bármely erkölcsi szabály, a mely kényszerítő eszközök által nyilvánvalóan a romlásba visz ? És vájjon nem-e az az erkölcs-e a melynek első tantétele az, tisztességesen élni, másét nem bántani és kinek, kinek megadni azt, ami illet? ügy látszik nem egy fogalomzavar, nem egy erkölcsi meg- tévelyedés ez a hangzatos kijelentés, hanem az a miazmatikus molekula, melyet áltató, látszatra dolgozó, nagy képű társadalmi életünk levegőjéből magunkba szivünk. És a kiben nincs erő, fegyelmezettség, alap, azt megszédül, megzavarja a látszat, a külsőség, a világ, a melyhez lépéseinket, cselekedeteinket irányítani akarjuk. Pedig ez, csak ez lenne az erkölcsi felfogás, ez lehetne az A TETSZNALOTT. (A »Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) Halványan derengő fény szűrődött át a nehéz ablakfüggönyökön, mikor Bremieux asszony felébredt. Gondolatai kuszán össze voltak zavarva s az előzményekre nem tudott visszaemlékezni. Halántékait valami láthatlan vasgyürü szorította s lélegzetvételkor szúró fájdalmat érzett. Nagy erőlködéssel felemelkedett s bámulva körültekintett. Nem úgy feküdt, mint egyébkor szokott: púba párnál közt, henem egyszerűen kiterítve a vékáién ágyon, hosz- szu, fehér pongyolában, melyet már évek óta nem viselt. Ösztönszerüleg a nyakához kapott, ahol vékony aranyláncot szokott viselni, meghalt férje ajándékát. A lánc nem volt helyén. Mi ez? Álmodik talán? Feltápászkodott, hogy maga köré tekintsen. Az Agy, a falak, a padló, s székek tele voltak koszorúkkal és csokrokkal, melyeken szalagok függtek. Jóllehet fényes nappal volt, magas gyertyatartókban hat gyerta égett. Körülötte mélységes csend. Még az óra sem mert lé- legzeni, messzetünt idők, bizalma tanúja. Bremieux asszony megkísérelte visszaemlékezni, de képtelen volt erre. A virágok nyomasztó illata eltompitotta érzékeit. Kétség- beesett erőlködéssel fólretolta a virágokat s odavánszorgott az ablakhoz. Remegő kézzel félrehúzta a függönyt, kinyitotta az ablakot s mohón szívta a beömlő levegőt. Őrjítő öröm fogta el. Az a tudat, hogy lélegzik, hogy él. A szive megint szabályszerűen dobogott, halántékáról a nyomás eltűnt. Bizonyára — mint az utóbbi időben már annyiszor — megint elájult s szive percekig nem dobogott. Emiatt aztán halottnak vélték! .......... Br emieux asszony rátalált kicsiny arany láncára. Valami uj dobozban hevert. Reszkető kézzel megindította az óra ingáját • mosolygott a megszokott ketyegés hallatára. Azután egymás után eloltogatta a gyertyákat. Ekkor suttogó hangokat hallott a ssom- szód szobáoól. Összerezdült. A leánya és a veje. Halkan beszélgetnek. Már előre mélységesen meghatva attól a nagy örömtől, melyet váratlan megjelenése kelteni fog, odatámolyog az ajtóhoz, hogy gyermekét karjaiba zárja s könnyek és csókok közt igy szóljon hozzá. — Igen én vagyok 1 Még lélegzem, még élek és szeretlek! Ekkor. . . . ismét ez & rettenetes gyengeség. Félájultan nekitámaszkodik a falnak. A szomszéd szobában a nevét emlegetik. Leánya szól halkra tompított hangon: — Szegény mama 1 Ha arra gondolok, hogy téged, vagy gyermekünket ilykép kellene elvesztenem ! Rettenetes volna! Azután a vő hangja, mely hidegen ée megfontolva válaszol: — Rettenetes volna igaz. Hanem az más is volna. Anyád hatvannyolc éves volt! — Sőt egy gyei több. Hatvankilenc. — Szép kor. Sohasem hittem volna, hogy súlyos szívbajával megéri. Utóbb már igen meglátszott szenvedéseinek nyoma an arcán. Természete is egészen megváltozott. Mostanában már oly túlságosan érzelgős volt! Miránk ez nem volt ugyan hatással, de as örögek szomorúsága ragadós. Charlotteunk oly szokatlanul csendes és tartózkodó lett. Épen nem olyan, mint az ő korabeli gyermekek ! Ez engem nagyon aggaszt. . . . Rád is hátrányos volt a vele való egytittlét. O- lyan szokásokat vettél fel, melyek egyébként nem a tieid. Be kell vallanod, hogy sohasem voltunk a magunk urai 1 Te nem akartál utazni, sőt még a házból is alig léptál ki miatta. Még a rendes éjjeli nyugalmad sem volt meg, mert mindig attól kellett tártanod, hogy felvernek ■ elhívnak hozzá. Ez káros befolyással volt egéasaé- gedre ia. . . . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. ij Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes szám ára 20 fii.
