Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-02 / 48. szám
48. szám. II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. deczemb. 2 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ff* SL ELÖFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Fél évre . 4 kor. inin»rnnmrtnn«w8«Mff» Negyed évre 2 kor. Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. A politikai helyzet. Történelmi időket élünk. Magyar- ország történelme fordulóponthoz ért, a melytől uj korszakot fognak jszámi- tani. — A parlament felé fordul most az egész ország szeme. Nagy, évtizedek óta vajúdó kérdések várnak megoldásra. Mindenkinek gondolatában felmerül a kérdés: vájjon milyen sikerrel fog a Khuen-kormány e fogas kérdésekkel szembeszállni. Maradjon most távol minden pártpolitikai szempont és egészen objective, egy történetiró vagy szocziológus tárgyilagosságával vizsgáljuk a politikai helyzetet, hogy magunknak tiszta képet alkothassunk. A válság, — mert az van most is — nem mai keletű. Csak egyik epizódja a nagy, a korona és nemzet között folyó — nyíltan be nem vallott, de mindenki által érzett — küzdelemnek. Hosszú ideje, hogy szembe került király és nemzet akarata. A válság eredő oka: a dinasztia nagyhatalmi politikája. A dinasztia erőteljes, sőt HiHMWHBMaBBtHwnaatHagsHBKnrans hódításra törekvő nagyhatalmi politikát folytat, a mit legjobban demonstrál Bosznia anneotioja. Ehhez a politikához hatalmas, modern és gazdag felszereléssel ellátott erős hadsereg kell. A magyar nemzet áldozatkészségének határt szab egyrészt az, hogy amúgy is roskadozik a terhek alatt, másrészt az, hogy a hadseregben nemzeti jellegét annyira, mint óhajtaná, nem tudja érvényesíteni. A dinasztia a hadsereg egysége érdekében a haduri jogokat kiterijesztőleg értelmezi, korlátlan felségjognak tekinti. Az első, nyilt összecsapás 1889- ben történt a védtörvériy megalkotásánál. Akkor Tisza Kálmán, a király kedvenc embere, az ujoncmegajánlási jogról akart lemondani. — Vállalkozásába belebukott. — Ezután a krízis 1899-ben ütött ki, a mikor a Bánffy- kormány az ischli klazulával a nemzetet gazdaságilag akarta Ausztriával szorosabb kapcsolatba hozni. — Nem sikerült; a Bánffy-kormány kénytelen volt lemondani. A véderőtörvény kimondja, hogy tiz évenként átreformálandó. 1899-ben a mikor ez sorra került volna, — a nemzet hangulatára való tekintettel nem tartották időszerűnek, hogy a haderő részére újabb vér és pénzáldozatot kérjenek. 1902-re halasztották. Széli Kálmánra, a népszerű és az ellenzék előtt is közbecsülésben és szeretetben álló miniszterelnökre hárult a nehéz feladat, hogy a létszámemelést az országgyűléssel elfogadtassa. Neki sem sikerült, jött a nagy obstrukció, a nagy nemzeti ellenállás, a függetlenségi párt, ill. a koalíció győzelme. — A katonai kérdések egyelőre kikapcsoltattak. 1905-ben már előrevetette árnyékát a választójog kérdése. Kristóffy taktikája volt, hogy részben a nemzet figyelmének a katonai kérdésekről való elterelése céljából, másrészt pedig, hogy az akkor népszerűsége delén álló függetlenségi párt ellen az alsó osztályt kijátszsza és ellene fordítsa, — felvetette az általános választójog eszméjét. — Kénytelenek voltak ettől fogva a kormányok ezzel a kérdéssel is foglalkozni. — Legelőször Andrássy VINNÄI ÓRÁK. (Vége.) Nagy veszedelem érte Vinnát az idén. Két nappal István király után nagy tűz volt. Nem égett le a falu, de egy jó csomó ház áldozatul esett. Szép nyári meleg idő volt, s még egy kis szél is fújt, S a szegény vinnaiak otthon sem voltak, mert a szomszédos Nagymihályban országos vásár volt. Alig volt tehát otthon ember s Így a haragos elem kedve szerint garázdálkodhatott. Elég borzalmas látvány volt, mikor délelőtt tizenegy órakor a falu kellős közepén egyszerre és egy időben húsz ház lángokban állott, valamint nagy számú szalma-, széna- és buzakazal a telkeken. Az utcza mindkét oldalán volt a tűz s a kik az utczán voltak, valósággal sötétben, árnyékban találták magukat, mert a felfelé szálló sárgás-barna füsttenger eltakarta fölöttük a napot. Más nap reggel 3 óráig tartott az oltás a környékbeli falvak lakosságának közreműködésével. — Az nap este fele olyan szivet facsaró volt látni egy-egy helyen, mikor a családtagok a lángokból otthonukból elűzve s az utszélen szegényes holmijaik között ülve busán pihengették a nap izgalmait vagy pedig távolabb a veszedelem helyétől mások eresze alatt üldögéltek az utcán éhesen. Mert hát az nap nem volt ebéd. Láttam este egy gyermeket, amint bölcsőben fekvő kis testvérét ringatta az országúton, mert otthon csak a kémény meredezett magasan, olyan csúnyán, olyan rémesen, tüzes, füstölgő gerendák közűi. Éjszakára kelve pedig látni lehetett a szegény kárvallottakat, amint szállingóztak, hogy meghúzódjanak jószivü ismerősöknél, egy-egy párnát vagy varrógépet, megmentett borjut, tyúkot cipelve. Hagyjuk-e sötét képeket. — Most már valamennyi elpusztult hajlék fel van épitve. Jó is az a biztosítás! Gyönyörű séta-utjai és kiránduló-helyei vannak Viunának, akár egyik oldalon, a síkságon, hol nyájas, mosolygó tájék terül el szemünk előtt egész a távolban kéklő hegyekig, s melynek dűlőin nyári alkonyatkor óban kellemes el-elballagni kövér búzatáblák mellett s pacsirtaszótól kisérve, akár másik oldalán a községnek, a hegyek között, hatalmas, sűrű erdőségek homályos ölén, vízmosások partján, a hol inig egyrészt szinte hizlaljuk tüdőnket a kora reggeli erdei levegő balzsamos erejével, másrészt gyönyörűséget lel a szemünk, elménk a mindennél gazdagabb természet milliónyi tárgyának látásában: látjuk hatalmas vén fák vastag törzseit, látunk karcsú, sudár fákat, látunk falevelet, gályát, köveket, mohát, bogyókat, feketéket, pirosakat, fehéreket, makkot, hervadó füvet, fenyőbekrok szúrós leveleit, ezer fajtájú, alakú, szinti növényt, kicsinyeket, nagyobbakat és a zöld szinnek mnnnyi változatát, fákon és cserjéken, a közelben és a távolban, kezdve a fakó, fehéres zöldtől a legsötétebb haragos zöldig, de látunk sárgnló levelet ts, másutt rozsdavörös szint, látunk elszáradt, pusztuló fácskát ts, imitt-ainott meg egy-egy tisztást, a melynek pázsitjára a bágyadt őszi nap szórja arany sugarait, látunk völgyeket szakadékokat, — és látunk sok-sok különféle mozgó kis élőlényt szanaszét a fűben; ha pedig visszatérőben lenézünk a hegyről egy-egy ponton, honnan szabad kilátás nyílik a falura, látjuk zöld fák közepéből kiemelkedni a templom tornyát. Ha aztán a vinnai embernek olykor kedve jön várost látni, ezt a kívánságát egész könnyen teljesítheti. Ott van közel hozzá, kocsin 3 negyedórára, nem kerülő utón gyalogsétával pedig 5 negyedófányira egy egészen elegáns, élénk forgalmú, szép nagy város, a zemplénmegyei Nagymihály. Itt már aszfaltjáró van és villanyvilágítás, egész sor emeletes paloták, fényes üzletek és kirakatok, fiakkerek, számozott rendőrök kávéházak, cukrászdák, könyvkereskedések, gyógyszertárak, fürdő stb. és — 8000 lakos. Itt pedig Vinnán úgy szép szeptemberi napon lemegyek a parókhia kertjébe. Az egyik kert után következik a második, a második után a harmadik, azután a negyedik. A belső kert után a veteményes, azután a gyümölcsös, azután a luczernás és igjr tovább. Mikor megettük egyszerű, de jé kisfalusi ebédünket, olykor lemegyek a kertbe, látni a napsütést. Czak úgy élünk, a
