Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-28 / 43. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1910. október 28. jogvitákban ; a földmivelési rniniszté-I riumban birtokberendei.ési-, telepítési-, vízjogi-, erdőügyi-, mezőrendőri- mezőgazdasági-, munkisügyi, fontos magánjogi és büntetőjogi kérdésekben: a kereskedelemügyi minisztériumban-, vasutügyi-ut- és vám ügyekben s általában a kereskedelmi, ipari, közlekedésügyi és közgazdasági életnek altalános és alapos jogi tudást igénylő ezer és ezer komplikált jogvisszonyai- ban: a pénzügyiminisztériumban az adó, illeték-, jövedék stb. ügyek terén nap-nap mellett felmerülő nagyfontos- ságu magánjogi büntetőjogi és kihá- si kérdésekben. Mindezekben és még sok más nagyfontosságu ügyekben 1. II. III.-ad fokban, minden jDgorvoslat kizárásával, végérvényesen döntenek olyan kőzigazgatá 4 tisztviselők, akik az ezen ügyek helyes és gazságos elbírálásához szükséges elméleti jogi tudást sem tudják még qsak az illető tudományszakból szerzett vizsgálati bizo- nyitványnyal sem igazolni Mindezek a körülmények teszik elodázhatatlan, égető szükséggé a közigazgatási szakképzés reformját, amely helyes megoldás csak a köz- igazgatás egész szervezetének és vele a közigazgatási szakképzésnek teljes államosítása és egységesítése, s a felsőbb oktatásban a jogi fakultással párhuzamosan szervezendő külön köz- igazgatási fakultásnak a szervezése s a külön gyakorlati közigazgatási szakképzésnek a rendszeresítése utján nyerhet, amit különber elvben már az 1883. évi minősítési tő-vény is kimondott. Soha sem beszéltünk még együtt és mégis vonzódtunk egymáshoz mintha közös sors kötötte volna össze lelkeinket. Így is volt, mert hiszen az asszonyok bánata majdnem mindig egyforma, meg nem értett vágy, reménytelen elhagyatottság. Az asszony leült, ruhája lágyan tapadt karcsú testére, olyan volt, mint egy najád, mely kibújik a partra s a napon melegszik. Sokszor láttam már, de azért mégis, hogy igy egyedül volt velem, mintha zavarba lettem voina, nem tudtam szólni, s ő finom leikével megérezve ezt, dallamos hangján lágyan kérdezte: »Ön magyar?« Aztán álmodozva tette hozzá: »én is voltam Magyarországban egyszer régen . . . .« — látszott rajta, hogy nem beszélgetni akar, csak a maga gondolatait nyilvánítja hangosan. És én ebből kitaláltam a niagam emberismeretével, keserves élettapasztalatával, hogy az asszony nagyon szerethette az én aranykalászos, délibábos hazámat, pedig talán nem is látott belőle semmit, s csgk azt a két szemet nézte, mely ott vált végzetévé mely talán már azóta másnak ragyog. — Alkonyodott. A leáldozó nap vöröses sugarai vissza tükröződtek az asszony szemébe s ő felállva, egy csudaszép mozdulattal kezét nyújtja felém. Egyszerre csak úgy éreztem, hogy sohasem fogom többé látni, megragadtam finom, hosszú ujjait s csak percek múlva engedtem Beküldetett. Édes szerkesztő barátom! Egy közérdekű dologra hívom fel figyelmedet a következőkben: Az orsz. gyennekmenhely és falusi asszonyaink házi foglalkozása Az orsz. gyermekvédő liga kezdeményezésére az állam vette kezébe az elhagyott, szegény gyermekek gondozását, megmenti a pusztulástól és felneveli őket, hogy hasznos polgárai legyenek a hazának, s különösen megtartja őket a nemzetnek. A gyermekvédelem közp. felügyelősége az ország 300 községében állított fel 400—800, egyes családoknál (úgynevezett táp- anyáknál) gondozás alá vett gyermekből álló telepet, hol 500—Í()00 kor. fizetéssel biró képzett, intelligens telepfelügyelő nők ellenőrzik a gyermekek kellő ápolását és élelmezését, s a kinevezett teleporvossal karöltve gondoskodnak azok egészségéről. Ily telepek felállításánál csak jó levegőjű, egészséges, magyar népességű vidéket vesz az állam figyelemre s minden gondozásra kiadott gyermekért 200—240 koronátfizet évenkint a tápanyáknak, mi telepenkint (községen- kint) 400 —800 gyermeket számítva évi 80—160 ezer korona jövedelmet jelent telep, illetőleg köz- ségenkint. Ha népünk megbarátkozna ez intézménnyel, egy uj kereset forel újra. Lassan ringó léptekkel ment vissza s én vártam, magam sem tudom miért vártam, hogy legalább egyszer visszanézzen. Nem tette. Este a hajó uj vendégeket hozott. Filigrán kicsi asszonykát s egy komoly magas férfit, kin — én úgy gondoltam — pompásan állott volna a xni fényes nemzeti viseletűnk a diszmagyar. Nászutasok lehettek s az asszony alázatos megadással simult a párjához kinek gyöngédségéhez valami fanyar mellékiz ke- keveredett, mintha nem szerette volna igazán, mintha várt volna valakit, az ő szemében is az a türelmetlen láng lobogott, a mit én még csak a fehér asszonyéban láttam. A table d’ hotenál melléjük kerülrem. — Magyarok voltak s én csendes gyásszal szivemben sirattam a békés szép napokat, mert tudtam, hogy nyugalmas egyedüllétemnek immár vége. Kedvetlenül hallgattam csinos honfitársnőm csacsogását, mikor belépett nesztelen lenge járásával, tapadó fehér ruhájában a szomorú arcú asszony. Egy pillanatra megállott .... A férfi arcába vér futott föl, s meghajtva felső testét köszönt az asszonynak. Annak halvány arca egy árnyalattal színtelenebb lett, aztán szokott halk modorában mint jött, kiment. Másnap a fehér asszony elutazott! rás nyílna meg asszonyaiknak, kik csekély fáradság mellett szép összeggel járulhatnának férjeik jövedelméhez. Falusi gazdaságokban, hol bőven van tej, a kis jövevények saját gyermekével nevelve, csekély étel többlet, s kevéssel több munka és gond mellett, 2—3 gyermek gondozásáért szép összeg jutna a családba. Mily forgalmat jelent 80—160 ezer kor. évenkint egy községben most, midőn az adót nyakunkra emelik és midőn minden államrszükség- let növekszik, mily szépen kamatozna asszonyaiknak az a gondozás és ételtöbblet, mit a szegény elhagyatott gyermekek igényelnek, megtérül annak ára az államtól fizetett tartásdij által. Vidékünkön sok község van, mely az állam ezen humánüs intézményét hasznosíthatná maga részére, s bizony elegendő jelentkező mellett 10—12 telep is . létesülhetne, egy nagyobb áll. menhely- lyel a telepek központján. Matolcs, Nábrád, Panyola, Kis és Nagy-ar, Cseke, Tiszák Tód, Milota, T.-becs, a három Palád, Fülesd, Kömörő, Jánk, Penyige, Vámosoroszi miért ne vállalhatna el közsé- genkint 400—400 gyermeket? Asszonyaik igy értékesíthetnék azt a kis munkát éa élelmet, mi e gyermekek tartására fel megyen. S miért ne lehetne a telepek központján, pl. Fgyarmaton egy all. gyermekmenhelyet felállítani ? Mily forgalmat, mily sok pénzt hozna asszonyaink csekély munkája úgy Fehérgyarmatnak, mint egész környékének. Példa reá a beregszászi telep. Megszívlelni való ez és népünknek csak haszna volna belőle. Kezd meg a puhatolódzást a fenti községekben, vájjon lehetséges volna-e ott ily telepeket létesíteni*? Légy apostola ez ügynek, boldoggá teszed vidékünket, én majd itt követek el mindent a terv megvalósítására, Ruffy Pál miniszteri tanácsos, az áll. gyer- mekmenhelyek orsz. főfelügyelője, a gyermekvédelem igazi a- postola lejön velem, meggyőződni a helyi visszonyokról és körülményekről; Bosnyák Zoltán min tanácsossal tárgyalok az ügyről. Igaz barátod LUBY GÉZA orsz. képviselő. HÍREK. Esküvő. Dienes Dezső mátészalkai szolgabiró f. hó 22-én tartotta esküvőjét Reök Margit kisasszonyai, Reök Gyula a Központi takarékpénztár elnökének leányával. Gratulálunk!
