Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-07 / 40. szám
1910. október 7. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 3. oldal. azt látjuk, hogy a jelenlegi nagy osztrák kizsákmányolás miatt néhol olyan szegények, olyan megkötöttek vagyunk, hogy sokszor a legjobb akaratunk mellett sem vagyunk képesek nagy dolgok véghezvitelére. Ne essünk kétségbe és ne csüggedjünk! Merítsünk ma a vértanuk életéből lelkesítő erőt, bátorságot és nagy, önfeláldozó, kitartó nemzeti munkára készségét, fogadjuk meg az Isten szent színe előtt és a vértanuk emlékének tiszteletére, hogy e naptól fogva igyekezni fogunk egymással, egymásért és egymás jogaiért úgy dolgozni, hogy bármilyen veszély fenyeget bennünket, bármilyan ellen tör reánk, vagy bármilyen orvtámadást intéz ellenünk az irigység vagy rosszakarat, összedugott kézzel, mosolyogva tudjunk megállani erőnk, igazunk és tehetségünk tudatában. Azért a vértanuk szellemét ihletett ajkkal köszöntve, én is arra kérem a magyarok igazságos Istenét, hogy engedje meg, hogy a ma ünneplő magyar szivek mindegyikében ilyen szent elhatározások támadjanak. Mert ha ilyen szent elhatározások támadnak a mai ünneplő magyar szivekben, akkor bátran elmondhatjuk, hogy a vértanuk szellemét ma igazán a vértanukhoz méltó pompával és emelkedettséggel ünnepeltük meg. S akkor nem sokáig lesz olyan jelentéktelen, olyan alig észrevehető a vértanuk emlékoszlopa, mint most, nem lesz talán tengerivel sem körülvetve, mint ez évben, hanem a nemzeti kegyelet virágokkal fogja beplántálni a körülötte elterülő egész tájat. Akkor ehe-z a nemzethez lehet bízni! Ennek a nemzetnek jövője lesz. A tanító társadalmi állásáról. • E lap mull heti számában olvastunk e tárgyról igen megszívlelendő dolgokat. A cikk Írója, a tanító társadalmi hivatásáról szólva, arra a konk- lusióra jut, hogy hivatását csak úgy töltheti be a tanító, ha a társadalomban elfoglalt pozíciója annak megfelelő. S minthogy a tanító ez utóbbinak többnyire hijján van, keresi az utat, módot a mely azt számára megszerezné. Sajnálattal tapasztaltam, hogy bizony a t. cikkíró a helyes és hamarosan célra vezető úttól nagyon és távol fekvő régiókba kalandozott el. — Megfeledkezni látszik arról, hogy a mai erősen reális gondolkodású korban, csak reális eszközökkel lehet valamire menni. — Az ideálistáknak a legtöbb ember előtt nincs tekintélyük legfeljebb a „jó bolond“ gyöngéden lenéző cimet vívják ki maguknak. Távoli utakra tévedt t. cikkíró, mert a tekintély kutforrását rossz helyen keresi. A tekintély tulajdonkép nem más, mint hatalom. A hatalom pedig mindinkább a vagyon, vagyis röviden kifejezve, vagyon, hatalom, társadalmi tekintély szinte azonos fogalmak. Vajon nem tapasztaljuk-e lépten, nyomon?, hogy vagyonos ember tekintély dolgában messze túlszárnyalja a müveit lelkiismeretes és egyébb e- rényekben gazdag, de anyagiakban szegényebb embert. Nem hiába vált szálló igévé, hogy a műveltség a pénz, és igy akinek sok a pénze nagy a műveltsége is. Könnyen megérthető 'ezek szerint a t. cikkíró úr által panaszolt az a viszás állapot, hogy pld. a közigazgatás alkalmazottjai közül, akiknek a tanítónál jóval kisebb képzettsége és intelligentiája van nagyobb tekintélynek örvendenek, mint a tanítók. — Nagyon egyszerű a magyarázat. Félannyi a műveltségűk, de ezzel szembe kétannyi a fizetésük és ez az utóbbi szerzi meg nekik a nagyobb tekintélyt. — Akármilyen szépen rajzolja is le tehát a t. cikkíró úr a tanító működésének irányát, amely a kívánt társadalmi positíót neki megszerezné, és akármilyen ideálisan szép programot hirdet is, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bizony mind ez, ha mindegyikünk megvalósíthatná is, ami pedig nagyon természetesen eleve ki van zárva, még sem hozná meg a kívánt eredményt. De nem hozná meg, — ami pedig a fulajdonképeni cél volna, — a módot arra, hogy feladatunknak megfelelően működhessünk. Szokássá vált általában a munka becsét, fontosságát, aszerint ítélni meg, milyen díjazást ad érte a munkaadó. Hiába prédikálunk tehát mi a tanítóság vállait terhelő fontos, nagy és felelőségteljes munkáról, hiába adjuk oda egész lényünket, áldozzuk fel minden erőnket hivatásunknak, megfelelő társadalmi positiónk mindaddig nem lesz, amig az illetékes körök részéről munkánknak megfelelő díjazását ki nem vívjuk. Ez a dolog rákfenéje. Ezt a fekélyt kell elsősorban kioperálnunk, ha egészséges helyzetet a- karunk teremteni e téren. Mert ma már a tanítóság zöme teljesen megfelelő készültséggel, szakava- tottsággal és műveltséggel indul * hivatásának. Fis ha mindannak dacára sok helyt még sem állja meg a helyét, annak legtöbbször nem is ő az oka, hanem az hogy a rossz viszonyok miatt gyagran még az sem áll módjában, hogy a magával hozott szellemi és lelki kincseket megtartsa és még ke- vésbbé, hogy azokat fokozatosan fejlessze. Hogy is lehet elképzelni, hogy a tanító, aki értelmiségénél, műveltségénél fogva egész nagyszerűségében feltudja fogni és meg- kivánja az élet kényelmeit pláne ha már családja is van 1000—1400 koronából igényeinek megfelelően éljen meg. Minthogy pedig a tanítónak többet nem igen fizetnek, a tehetségesebb arra használja fel munka erejét, hogv első sorban azt a még hiányzó anyagi eszközt szerzi meg. Különben vágyaihoz, ambíciójához méltatlan tengődésre van kárhoztatva. Bajos dolog tehát ily módon azt kívánni a tanítóktól, hogy szabad idejüket önképzésre fordítsák, társadalmilag szerepeljenek, eőt irói babérokba pályázzanak. — Most még első sorban anyagi helyzetük radikális javításán kell e- gyüttes erővel dolgozniok és lehetőleg anyagilag független helyzetet teremteni magoknak. — Ha ez meg lesz, már is óriási lépést tettek társadalmi tekintély dolgában és módjukban lesz ezt még a t. cikkíró úr által jelöl utakon és módokon is öregbíteni. Meisner Kálmán. HÍREK. Saerkesztői jelentés. A „Vasárnapi élet“ mellékletünket az azzal járó nagyobb munkatorlódás miatt megszüntettük s lapunk az eredeti alakban és terv szerint továbbra is öt oldal terjedelemben jelenik meg. Kolera megbetegedés vármegyénkben. Az erdődi főszolgabiró táviratilag értesítette az abspáni hivatalt, hogy Károly— »Erdődön múlt hó 30-án Horváth Erzsi ottani czigány asszony kolerában megbetegedett. A szükséges óvintézkedéseket a főszolgabiró és járásorvos megtette. A főorvos kiszált Erdődre a beteg megvizsgálása végett. Kitüntetés érte Király Lasaló győrte- leki gazdasági cselédet. Hűséges szolgálata jutalmául 100 koronát ős elismarő oklevelet kapott a földmivelési minisztériumtól. Adomány az Ököritóiaknak. Krassó- szörényvármegye alispánja múlt héten küldötte meg a vármegyea lispánjához az ökö- ritóiak részére gyűjtött összeget, mely 2476 kor. 26 fillér. pMp í *1 XT ,,, , ,. , - , . .. *®*ly 10 perez alatt a legmakacsabb mit-caUU to kjI Ne tetovazzek ha fa|a fe>e’ Beretvás-pastillát, «« fű :: hanem használjon azonnal :: * 7 Beretvásíjama* gyógyszere« kup*s«m. használjon mm $ $ w 3 (UbcaMl iaeyaa pcstai stoUUtoa.
