Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-04 / 5. szám

II. évfolyam. Fehérgyarmat 1910. február 4. 5. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................. 8 korona Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenkint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Fél évre . . . . ... 4 „ ©r. Magyairádlfl l®ir®§§ előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Negyed évre .... 2 „ Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Milyen pályára nnenjenek a nők. A nő kévés kivétellel, inkább a családban szeretné keresni tevé­kenységének körét s csak akkor lép a kenyérkereső-pályára, ha a hivatottság vagy a szükség és kényszerűség kergeti rá. De akkor is végcélként mindig a férjliezme- nés eshetősége lebeg lelki szeme előtt. Tapasztalhatták sokszor, hogy milyen gyönyörűséggel s készsé­ges örömmel vetik sutba a leányok a legszebb oklevelet is, ha egy szeretett férfival léphetnek házas­ságra. Ezért aztán nem is készül­nek kellő komolysággal és elszánt­sággal a kenyórkereső-pályára. Mindegyiknek ott lappang titokban a lelke mélyén az a gondolat: — Minek törjem, marjam ma­gamat annyira, amikor előbb-utóbb úgyis férjhez megyek. A kenyérkeresettel való fog­lalkozást a legtöbb nő csak átme­neti foglalkozásnak tekinti s nem is készül rá kellő alapossággal. Sajnálják azt az időt, fáradságot és költséget, amelybe az alapos kiképzés kerül. Az olyan pályát például, amelyre 4—5 évig kell készülni, hacsak lehet elkerülik. Azokat a pályákat szeretik a leg­jobban, amelyre rövid időn belül elkészülhetnek, Elvégzik a polgári vagy felsőbb leányiskola 4 osz­tályát, a legjobb esetben a keres­kedelmi iskola egyéves folyamát, vagy végig hallgatnak 1—4 rö- vidleheletü kurzust és ezzel be is fejezik kiképzésüket. Csak termé­szetes, hogy ilyen kevés készült­séggel nem boldogulhatnak kellő­képpen a kenyérkereső-pályán, hanem vagy leszorulnak róla e- gészen, vagy pedig csak az alan- tosabb munLakör* töltbotik be rajta. Kiváló szakemberektől hallot­tam, hogy Magyarországon majd­nem ötven százalékkal nagyobb a kereslet a kellően kiképzett női munkás iránt, mint a kinálat. El­sőrangú cégek kijelentették, hogy kénytelenek külföldi portékát vá­sárolni és idegen munkaerővel dolgoztatni, mert idehaza hiányzik az alaposan képzett női munkás. Alaposan tudás nélkül nem lehet semmiféle pályán boldogulni. Ne sajnálják tehát a nők a teljes ki­képzésre szükséges időt még akkor sem, ha azzal a biztos tudattal lép­nek a kenyérkereső-pályára, hogy előbb-utóbb férjhez mennek. Gon­doljuk meg, hogy az alapos ké­szültségnek az életben bármikor hasznát vehetik, mert hirtelen sors­csapások ellen nem véd meg a legboldogabb házasság, a legna­gyobb vagyon sem. A szerető godos férj megbetegedhetik vagy meghalhat, a vagyon pedig elpusz­tulhat. Milyen áldás, ha ilyen két­ségbeesett és válságos puuauáumu “ a saját erőnkre és tudásunkra tá­maszkodva nézhetünk farkassze­met a sorssal s azokról is gondos­kodhatunk, akik ránk vannak u- talva. A tudás és készültség nem ártott meg senkinek, ellenben a AZ ÚTONÁLLÓ. Detektivtörténet irta: LISERON. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Miss Betsy Unterwood elégedetten dör­zsölte kezét s lenvirágszinü szeme vidáman belemosolygott a napsugaras nyári reggelbe, mely a kaliforniai vanárnap ünnepi csendjé­ben ráfeküdt a csinos lakóház elökertjére. Hosszas, makacs küzdelem után ma reggel végre sikerült kicsikarnia atyjától annak en­gedélyét, bogy három-négy heti tartózkodásra Julia nénjéhez utazhatik Rock-Creekbe. Miss Betsy ugyanis úgy találta, hogy Piperville siralmasan ridek és unalmas fészek egy fiatal leánynak, a ki arra hivatott, hogy jókedvével és mosolyával derűt támasszon maga körül. Miss Betsy úgy került Pipervillébe, hogy a Californiai Bank igazgatói minőségben pipervillei fiókjának élére küldte ki mr. Harry Underwoodot, a bank egyik főrészvé­nyesét és miss Betsy atyját, kinek nehány milliócskája hevert a bank trezorjaiban. Azok közül, a férfiak közül, kik meg­fordultak Betsyék házában, mr. William Stewens, a város fiatal sherifje volt az e­gyedüli, a ki fiirt és udvarlás szempontjából szóba jöhetett, de azt meg elhóditotta tőle az az utálatos miss Kitty Hunter, az ő ne­velőnője, a szemtelen ! Igaz, hogy ennek maga volt az oka, mert mikor a fiatelember egy Ízben szerelmet akart neki vallani, gúnyosan kinevette. Másnap nagy izgalmat keltő eset tör­tént a hegyek között, nehány mértíöldnyire Pipervillétől. A városkának ugyanis csak San Franciskó felé volt vasútja. Rock Creek felé, mely mintegy hat-hét órai ut a hegye­ken át, postakocsik közvetítik a személyfor­galmat. Egy ilyen postakocsit, alig egy órá­nyira Pipervillétől, vakmerő módon, de ele­gánsan kiraboltak. Az egyetlen rabló, egy lovas gentleman, kifogástalan szürke nyári ruhában, széles kalapban, arcán fekete se­lyem álarccal, kezében revolverrel megállí­totta a postakocsit s a moccanni sem merő utasoktól udvarias felszólítás után elszedte készpénzüket és értéktárgyukat. Mire a ti­zennyolc főnyi utitársaság felocsúdott meg­lepetéséből, az utonállónak nyomaveszett. William Stewens, Pipeüville fiatal she­rifje megígérte az utálatos miss Kittynek, hogy kézrekeriti a rablót. Ám minden fáiad- sága kárbaveszett, őszinte kárörömére miss Betsynek. Miközben a kékszemü Betsy regényes álmokat szőtt a daliás és bátor utonállóról és fiatal lelkén egyre jobban erőt vett az a regényes óhaj, bárha őt rabolná ki az or­szágút hőse s kerítené kezébe ez alkalommal féltve óvott naplóját, melyben rajongó szavak estek a daliás rablóról, egyszerre csak meg érkezett Julia nagynénje levele, mely Rock­Creekbe hívta miss Betsyt Csakhogy Betsy apja tartott attól az esthetőségtől, hogy a bátor útonálló támadása leányát is veszélyeztethetné az utón és ma­kacsul ellenezte az utazást. Ma reggel azon­ban, talán gyengédségből, de lehet as is, hogy szórakozozottságból, mert a sherif ép nehány perccel elöbo hozta a kellemetlen hirt, hogy a California Bank főpóuztárosa, Dawy Brown, a bank két milliónyi értékpapírjával megszökött San Franciskóból — beleegye­zett a rock-creeki útba, a mit miss Betsy két csattanó csókkal hálált meg az öregnek. Másnap reggel mégis szepegett kissé, mikor atyjától elbúcsúzva, kezében remek, üde rózsacsokorral és drágamü retiküljével, melyben ott volt a nevezetes napló is, a merev, zöldfátyolos miss Dorothy nevelönfi kíséretében beszállt a hatalmas postakocsiba, melynek utasai siettek helyet szorítani a szép leánynak és kísérőjének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom