Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-29 / 30. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP Csak egy nehány játékos izgalmát semmisítené meg az az erélyes intézkedés, amelyre e téren szükség volna s pár tőzsdealkusz menne kevésbbé e- lőkelő fürdőhelyre télen s küldené, e- setleg a tenger helyett a Balatonra családját nyári üdülésre. De hány gazdának hozna temérdek hasznot az, ha az árfolyamokat semmiféle mesterkedés nem irányítaná, hanem úgy alakulna, ahogyan azt a természet jó kedvében, avagy szigorúságában maga szabja meg. S ezért nagyon illusiórus ma a búza áráról beszélni. Annyi és oly sokféle, előrenemlátható, de még csak nem is sejthető körülmény jöhet közbe, a- mely a legszebb reményeket is megsemmisítheti s olyan árakat szab, melyeket még a legkétségbeesettebb per- ezekben sem hittük volna. S már ebből az egy okból is, hogy a gazdaközönségnek rettegnie kell attól, hogy a kulisz milyen hangulatban van s hogy miképen gondolja honorálni a búza árának megállapításával azt a sok munkát és fáradságát, melyet addig eltűrtek és elszenvedtek a gazdák, mig azt az aczélszemü gabonát piaczra hozhatták, ebből az egy okból is hangoztatjuk: Karthaginem esse delendam! A papiros búza eltörlendő a föld színéről! S ha majd ez a vágyunk teljesül ha nem azok szabják meg a mi fáradozásunk ^gyümölcsének értékét, akik egyetlen perczig sem verejtékeztek annak megteremtésében, akkor majd könnyebb szívvel, kevesebb aggodalommal forgatjuk azt az érdekes olvasmányt, melyet tőzsde árfolyamnak neveznek s akkor a búza ára, ha talán mitÉ de aztán mintha önmagától visszariadna, zavartan fordul félre. — Tegnap behivatott magához és borzasztó megdöbbenésemre a következőket mondta : — Kedves gyermekem, igen fontos beszédem van veled! Hallgass meg egész nyugodtan. Tudom szereted Somborkyt de nem bizlak gyermekem ő reá. — Figyelj reám! Én mindig szerető rokkonod voltam és úgy óvtalak, és úgy féltettelek, mint a tulajdon édes gyermekemet. De egy idő óta észrevettem, hogy nem tudlak többé oly apai szeretettel szeretni. A mit irántad érzek az egészen más, az több a szeretetnél. — Szeretlek Ilonka, légy a feleségem. — Meglásd bolbog leszel mellettem A mint Ilonka ide ért elbeszélésével, kimerültén dűlt hátra. Tekintete kétségbeesetten könyörgött segítségért. De amint Somberkyre pillantott, megdöbbent. A férfi villogó szemeiből haragot, felháborodást és bosszút, borzasztó bosszút olvasott ki. És mit felelt neki Ilonkám? Ő a kinek őrködnie kellene a maga boldogsága fölött, — Ő akarja azt elrabolni. A nyomorult 1 No de legyen nyugodt édesem ; találni fogunk reá módot, hogy megakadályozzuk aljas tervének keresztülvitelében. nem is magasabb, de mindenesetre igazságosabb lesz a mainál. Színház. Fehérgyarmat, 1910. jul. 21-től 28-ig. Örömmel regisztráljuk, hog a fehérgyarmati közönség kezd A színészet iránt felmelegedni; a programm legtöbb pontját telt ház előtt játszák. A második hét minden előadása jól sikerült ; a színészek szerepeiket jól tudták, lelkesen és jó kedvvel játszottak s igy nem csoda, ha a közönség — a nálunk megszokott módon — tapsokban több ízben nyílt szinen is — honorálta a művészek jó játékát és őszinte iparkodását. Nagy kár, hogy a színház világítása oly gyatra és hogy a közönség egy része az előadások közben jön a színházba és zavarja úgy a művészeket, mint a közönséget. Csütörtökön f. hó 21-én Földes Imre „Kuruzsló“ cimü színmüvét adták. Torday szerepét Falussy István játszotta mig Ilma szerepében Balázs Ilonka remekelt. Az egész előadáson meglátszott, hogy alaposan készültek reá. Minden egyes szereplő derekasan közreműködött. Pénteken Huszka és Martos „A~ ranyvirág“ cimü operettéjét játszották. Falussy rekedtsége folytán Beppó szerepét Kardos játszotta. Sikerült neki némileg kárpótolni a közönséget a Falussy elmaradt játékáért, rászolgált arra, hogy tehetséges és ambiciózus színésznek tartsuk. Aranyvirág szerepében bebizonyította Tarnay Leona, hogy e- gyike a vidéki színésznők legtehetségesebbjeinek. Kedvesen és szépen é- nekelt. — Mit akar tenni László ? 1 — Kérdi a leány. — Először mondja édesem, mit felelt neki ? — Mit felelhettem volna? Hiszen tudhatja László hogy a másé nem akarok lenni, csak a magáé. — Kértem a bácsit hogy ne említse ezt többé és engedje meg hogy tovább is szerethessen gyermeki szeretettel úgy mint eddig és ne kényszeritsem arra, hogy gyűlöljem. — És tudja-e hogy mit felelt? — Esküdött hogy vagy az ő felesége leszek vagy a senki másé. — Én meg esküszöm magának László, hogy vagy a maga felesége leszek vagy a senki másé. — Tudja-e mit fogok tenni ha a bácsi tényleg beváltja fenyegetését és útjába áll boldogságunknak ? Somberky nem felelt. Szótlanul állott a leány mellett. Bensejében csak úgy dúltak az indulatok, ügy nézett ki mint egy nemes félelmetes vad, mely csak a kellő pillanatot várja hogy ellenfelére támadhasson, — Ilonkám — mondá végre — ne gondolja hogy tűrni fogom azt, hogy valaki, legyen az bárki határozzon a sorsunk, a boldogságunk tölött. — Mi boldogok leszünk édesem és senki ne merjen utómba állani. Ez alkalommal Tarnay két kis lánya is szerepelt; bájosan és ügyesen lejtették a nápolyi tánezot. Természetes, hogy a közönség sokat és szívesen tapsolt. Az is természetes, hogy a boldog mama a kuliszák mögött gyönyörködött leányai sikerében. Szombaton egy minden tekintetben kitünően sikerült darabbal az „Erdészleány“-nyal kedveskedtek művészeink. Mindkét kedvenezünknek volt szerepe. Tarnay az erdészleányt, Falussy pedig Földes Imrét képviselte. Ez előadás egyike az eddig legjobban sikerűiteknek. Tarnay megható kedvességgel adta a kis vidéki erdészleány szerepét, sokszor megkaczagtatta a közönséget az udvari ceremóniák elsajátítása alkalmával és igen szépen énekelte szerepét. Örvendünk, hogy e két művészről csak szépet és dicséretest Írhatunk. A többi szereplők is jól megállották helyüket. Vasárnap a zuhogó eső daczára elég szép közönség gyűlt össze a vasárnap esti előadásra Jókay Mór „Czi- gánybáró“ cimü daljátékára. Igazán sajnálhatják azok, kik vissza hagyták magukat az esőtől riasztani és nem jöttek el az előadásra, mert ilyen pompásan betanult és nagy sikerű előadást e társaságtól nem hallottunk és általános volt a vélemény, hogy az előadás bármelyik nagy vidéki városba is beillett volna. Barinkay Sándor szerepében Falussy, Saffy a cigányleány szerepében Tarnay Leona adták a legtökéletesebb játékot. Vetési a gazdag disznókereskedő és Ligeti a cigányasszony szerepében voltak kiválóak. Már szinte kérnünk kell derék társulatunkat, hogy — ha lehetséges Oly szép volt nemes felindulásában, hogy Ilonka könyein keresztül elmosolyodott. — Bizony magában László, pedig azt hittem hogy minden elveszett — mondá és egy kis üveget mutatott Somberkynok. — Nézze ezt magamnak szántam — mon dá — ha nem találna kivezető utat, találok én. Ezt a mérget azonnal megiszom, mihelyt kényszeriteni akarnak oly háziasságra amelytől irtózom. Somberky kezébe vette az üveget, leült a leány mellé s igy szólt: Neked édes szerelmem boldognak kell lenned, mert te boldogságra születtél, de a halálra nem szabad gondolnod. De ha elmégy oda, a honnan nincs visszatérés, oda is veled megyek — mondá kis kezét megszorítva. És amint ott ülnek egymás mellett szótlanul, kéz a kézben, az Ilonka gyámja, a ki egész beszélgetésüket észrevétlenül kihallgatta, hozzájuk lépett, kezeit áldólag fejükre illesztve, szemeiben a lemondás keserű könnyeivel igy szólt hozzájuk: — Kedves gyermekeim! áldásom re- átok, ha én nem lehetek boldog, legyetek ti boldogok! — és megfordulva lassan távozott, ott hagyva a most már boldog jegyeseket. Irta: G. Rózsi.
