Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-28 / 4. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat 1910. január 28. 4. flzám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre ................................. 8 korona Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenkint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Fél évre................................. 4 „ ©r. MagyatfádlD j$@ip®§§ Lajj®§ előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Negyed évre . . . . 2 „------------- _ La jos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Rendőri büntető eljárás. Olyan stereotyp, közismert mondás, hogy a „törvény nem tudásával senki sem mentheti magát“ és olyan mindennapi eset, hogy épen ezért a maga kárán tanul, okul az ember. Mi következik ebből? Az, hogy ha már merőben lehetetlenséggel határos az, hogy minden törvényt tudjon, ismerjen az ember, alkalmat módot kell nyújtani arra, hogy legalább az uj törvényalkotások menjenek át a köztudatba, ezekről halljon, tudjon egyet-mást az emberfia. A körülbelül 10 óv óta életben lévő bűnvádi perrendtartással kapcsolatban kapott felhatalmazást az igazság és belügyi miniszter, hogy a közgazdasági hatóság hatáskörébe utalt kihágási ügyekben követendő eljárást egységesen szabályozza s e felhatalmazás alapján jelent meg á napokban a rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában a vaskos rendelet. Uj korszak következik el a rendőrbiráskodás terén. Hogy pedig ez a szabályozás, a rendeletben lefektetett elvek és vezéreszmék gyakorlati tudása mennyire fontos minden ember számára, arra nézve csakis annyit hozunk fel, hogy csak törvény is 51-szer állapit meg hihágást s bizonyára egy pár százra tehető az egyes szakminiszterek, törvényhatóságok, szabad királyi és rendezett tanácsú városok által megalkotott rendelet, melyben valamely rendőri tilalomnak vagy rendelkezésnek megszegése is kihágásnak van minősítve s mindezen ügyekben eljárást szabályozza egységesen az uj rendelet. Mert miként volt eddig? A hány hatóság hozta ezeket a kihágásokat megállapító intézkedéseket annyiféle volt az eljárás. És ez a százféle eljárás a maga külön kezelési és ügyviteli rendszerével nemcsak felesleges és céltalan munkát okozott az eljáró hatóságnak, hanem állandó zaklatásnak tette ki a feleket is. A ki csak egyetlen egyszer is próbálta, az nagyon is jól tudja hiszen ha igaz az, hogy még a pokol útja is jó szándékkal van kikövezve, úgy nem nagyítás, hogy az élet utjának kövezetét a rendőrbiráskodás tárgyát képező kihágásokat képezik. A rendőri büntető eljárásról szóló rendelet alapelveiben, beosztásában és tartalmával nagyjában nem egyébb, mint a felére leapasztott bűnvádi perrendtartás. Azok az intézkedések vannak itt is lefektetve, melyek a bűnvádi perrendnél gyakorlatilag eddig is beváltak és alkalmasak arra, hogy az egész társadalom gondolkozásába, jogérzetébe beleolvadjanak. Kiváló tulajdonsága a rendeletnek, hogy világos, érthető és ami nem utolsó dolog magyaros. Ez lényeges is. Hiszen arra szolgált éppen az egységes szabályozás és eljárás, hogy ezt nemcsak a szakemberek, úgynevezett hivatásos jogászok, F;omÁT7CZ. Sajkán repül a végtelenbe Csobogva hordják a habok, Sűrű sötét az ég peremje És rajta egy csillag sem ragyog. Sikongva száll a vész sirálya Vihar közéig, dübörg az ég .. . . . . S zengjen bár száz orkán danája Rád gondolok, szeretsz-e még? Emlékszel-e még az első csókra, Ott bent a füzek erdején Suttogva sirt a régi nóta A ringó nádas rejtekén, Suttogva sirt a régi ének Napfényben úszott a vidék .... ... A bűvös álom szerte széledt Szeretsz-e még, szeretsz-e még? Ott van-e még a kis lugasban A régi méhtakarta pad. A jegenyék szép hosszú sorban Állnak-e még a kert alatt, Csillan-e még a tájt taréja A csermelyen, mint egykor rég? Gondolsz-e rám néha-néha Szeretsz-e még, szeretsz-e még Szilágyi Ferencz. A FALU. Irta: Szilágyi Jenő. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Asszonyokról beszélgettek. Istenem, ha egy társaságban egy-két szellemes, vagy legalább annak tartott ember van, ugyan miről beszélnének ? Asszonyokról, szerelemről . . . Az idealistának ismert doktor hevesen kelt ki a közkifogás ellen. Most, hogy a sor rajta volt, nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy mindent elmondhasson. — A nőkről négyféle felfogást ismerek: van aki azt mondja, hogy minden asszony jó. Az ilyen emberre azt mondják, hogy bolond. A másik, a rosszakarat kivételeknek mondja. Ez a két optimista felfogás. Az, aki kivételeknek nevezi a jó asszonyokat. És végre a legpessimistább felfogás szerint: minden asz- szony rossz. Ha kivételeket sorolsz elő neki, vagy azt mondja, hogy ez az asszony még nem rossz, vagy csak mi nem tudjuk, hogy rossz, végül, hogy azért nem romlott meg, mert nem volt rá alkalmas. De hogy egy asszony önmagába véve is rossz lehet, azt nem ismeri be. Nos ez az utolsó a legveszedelmesebb felfogás. És el sem képzelhetik, hogy hány embernek mételyezte meg a lelkét. Én nem vallom ugyan ezt az elvet, de ha megengedik, egy kérdést vetek föl: mik azok az okok, vagy körülmények, melyek miatt egy asszony nem csalja meg a férjét? Egy ábrándos szemű szőke asszonyka közbeszóllott: — Tudtommal mostanáig csak azokat az okokat keresték, a melyek miatt egy asz- szony megcsalja a férjét. A doktor nyugodtan, megszokott, kedves fejbólintásával felelt: Igaza van asszonyom. De én most a legpeszimistább fölfogás nevében szólottám. A kérdés tetszett. Meg is vitatták minden oldalról. A férfiak nem győzték eleget hangsúlyozni, hogyha az asszony nem csalja meg a férjét, érdeme van abban a férjnek is. Az asszonyok természetesen tiltakoznak az ellen és példákkál bizonyították, hogy némelyik férj megérdemelné a szarvakat és igazán magasztalni lehet az olyan asszonyt, a ki nem ékesíti fel velük az ilyen férj homlokát. Pedig hát ez nem érdem, de ilyen esetben igenis magasztalni kell. Mindent elmondottak erről a kérdésről, amit csak lehetett. A beszélgetés mindinkább csöndesebb lehetett. Látszott hogy ezt a témát nemsokára tárgyalják. Csak egy ember volt a társaságban,
