Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-27 / 21. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP záptojásokkal és ütő eszközökkel meg csanálkoszoruval fogadták lehetlenitették beszédjének megtar­tását. — Nagyobb inczideust hogy nem történt, ez a Luby párt ko­moly férfiai előzetes beavatko­zásának köszönhető. A Jármy párt oly módon í- parkodik hatni, hogy a járást a zászlók tömkelegével látja el. így történt aztán hogy a zászlók még­oly anok kezébe is kerültek, akik szavazati joggal nicsenek felru­házva; több községben azonban ezeknél sem tűrte meg a nép s nyomban eltávolította a Jármy zászlót. Minden jóslási tehetség nélkül, bizton láthatjuk, hogy Jármy Bé­la kerületünkben képviselő nem lesz, csúfosan megbukott! A képviselő választás sok apróságai. A plakát. Dr Jármy Béla plakát­ján czimei s rangjai díszelegnek. Sa­játságos, hogy foglalkozásának főczime, az ügyvédi titulus, a miután él bölcsen elmaradt a bemutatási jelzők közül: ellenben ott van a plakáton, hogy ő egyházmegyei jegyző; azonban nem egyházmegyei jegyző, hanem aljegyző s oly különös, hogy e fennen hirdetett s mindenesetre díszes tisztét épen el­lenjelöltje Luby Géza kegyéből kapta. Luby Géza volt az, aki őt e megtisz­telő állásra ajánlotta s egyházmegyénk lelkészeihez s presbitereihez nehány száz körlevelet intézett megválasztása érdekében; e tisztelt választók teljesí­tették Luby Géza kívánságát; most pe­dig dr. Jármy Béla köszöni meg Luby Gézának a protekcziót. Dr. Jármy Béla eme hálálkodását különösebbé még az teszi, hogy Luby KATÓ. Irta: SCHÖNWALD MIKLÓS (A „Fehérgyarmati“ Hírlap tárczája.) Aa urasági kocsis kényesen hajtja ki a kastély udvaráról a négylovas hintót, csak úgy prüszköl a két szürke meg a két pej, ragyog a hintó a tisztaságtól, fényességtől. De maga a kocsis is helyre egy legény, mi­kor kipedri nyalka kis bajuszát s éjsötét szemei egyet villannak, — amelyekből ki­sugárzik az ifjúkor üdesége — kevés leány­szem hagyja figyelmem kívül. Egyet csettent nyelvével s csakúgy re­pül a hintó, mint a lepke; érti, hogy hogyan kell a jószággal bánni: különösen akkor tánczoltatja a lovakat, mikor a Pántlikás Vendel háza elébe ér. Pántlikás Vendelné Sugár Kató a még javabali menyecske idekünn van. Habfehér arczárói leárulkodik az eddig letörölt könny nyoma. Égszínkék szeméből a titkolt fájda­lom látszik, pirosbabos kendője alól ki-ki csillan egy-egy aranyszőke fürt, húsos csípő­jén csak úgy imbolyog a ránczos szoknya; kopottas kis papucsából kikandikál rőzsaszi­Géza őt, mint kezdő ügyvédet számta­lanszor ajánlotta a jogkereső közön­ségnek. Politikus eljárás. F. évi február 13-án Fehérgyarmaton Luby Géza be- i számolóját tartotta s politikai magatar- ! tását indokolta s kifejtette, hogy Ő sem Kossuth Ferenczet, sem Justh Gyulát nem imeri el vezérének, hanem Őt Kossuth Lajos szent eszméi vezérlik. Erre dr. Jármy Béla volt az első, aki szólásra emelkedett s kifejtette, hogy mindenben osztja Luby Gáza elveit s politikai magatartását és ismét képvi­selővé jelölte őt. F. évi márczius havában, a midőn Luby Géza bizonyos mellékes félreértés folytán a szatmármegyei függetlenségi párt elnökségétől meg akart válni, dr. Jármy Béla volt az első, aki hangzatos beszédével tüntetett Luby Géza mellett, mondván, hogy *ő és vele együtt má­sok csakis Luby Gézát akarják követni. A midőn titokzatos hire érkezett dr. Jármy Béla fellépésének, az intelli­gens osztály megtámadta őt s óva in­tette, hogy Luby Géza ellen minősit- hetlen volna zászlóbontása; a f. hóban megtartott vármegyei gyűlésen távira­tilag leplezték le a Jármy Béla felléptét s ő úgy az előbbi, mint ez alkalommal s előzetesen mindig tiltakozott e meg- gyanusitások és a Luby Géza elleni zászlóbontásának még csak feltevése ellen is. Mindezek daczára ime dr. jármy Béla Luby Géza ellen képviselőjelölt­nek lépett fel. Kicsinység. Nem azért szólunk Kerekes László folyambiztos úrról, mint­ha nagyon nagy embernek tartanók őt, csupán azért emlékezünk meg róla is, hogy teljes világításban mutathassuk őt be. Alig tiz nappal ezelőtt fennen hirdette többek előtt, hogy minő sok | hálával tartozik ő Luby Gézának, még nü kis lába. Sándor a Kocsis mohó vággyal tekint reá s megszólítja: — Mit csinálsz — Kató ? . . . — Sepregetek, felel az asszony egy­kedvűen, hadd legyen takaros a ház eleje, úgyis én az uramnak sem elég rendes, sem elég jó nem vagyok. Másnak a háza tájéka tisztább, másnak a főztje jobb, más még megtakarítani is tud ke- vesebnől, mint én. Én csak a pazarlásnak, henyélésnek élek, az én dolgom nem dolog. A legény arczára kiült a titkolt düh nyoma s villogó szemekkel kezdi: — hát mégis igy tesz ? ! — hát mégis ilyen ? pe­dig hányszor fogadta már, hogy megjavul! — Mégis, feleli az asszony s egy hí­vatlan könyüt hogy a maga utján leperegni. Hánytorgatja a vityilljóát amelyikbe belehozott, — mintha olyan nekem is nem volna, bántogatja az apámat, anyámat, akik becsületben őszültek meg, rám kenné az e- gész falu piszkát, amiért az ellenségeim iri­gyelték a csinos voltomat. Azt szeretné, ha a semmiből el tudnám tartani mindannyiunkat; jó volnék, ha duzmisau élhetnék, de pénz nem kellene hozzá! Most, mikor már fiatal koromat leélem vele. ki akar dobni a házá­ból világ csúfjának, azt fásai, hogy a leány | most is hálás emlékében van ,amidőn egyik Miniszterhez audencziára akart bejutni s nem volt aki gyámolitsa, fel­kérte azért Luby Gézát, aki is — ifj. Kerekes László szavai szerint — csuk­lóján ragadta őt s a nagy tömegen át vitte a Kegyelmes ur elé s kérte meghallgatását; a Kegyelmes ur meg is hallgatta és teljesítette kérelmét. Azt mondja Kerekes László ur, hogy ez és más hasonló emlékek fűzik 1 őt és kötelezik örök hálára Luby Géza I iránt s bármit is követnének el vele szemben, ő Luby Géza ellen nem fog szavazni soha. Kerekes László ur most csakugyan hálálkodik, házára kitűzte a dr. Jármy Béla kortes zászlóját s amint halljuk dr. ; jármy Bélát kőrútjára kisérgeti s pró- j bálgatja — habár sikertelenül — tá- ! mogatni őt. De Kerekes László ur Luby Gé­za ellen valójában nem fog szavazni, mert szavazati joga sincs. Hálálkodás. Arról értesültünk, hogy midőn Bornemissza István, volt nábrádi jegyző nyugdíjazása szőnyeg­re került, Luby Géza az volt első, aki közben járt, hogy e nyugdíjazás simán és Bprnemissza István jogos igényeinek megfelelőleg történjék. Ugyancsak arról is értesültünk, hogy Bornemissza Géza jeles festőművé­szünk, amidőn állami ösztöndíjért folya­modott, Luby Géza sietett e tehetséges fiatal művészünkre felhívni a ministeri- um figyelmét s a kormány Borne­missza Géza érdemeinek elismeréséül részére nagyobb ösztöndijat utalt ki. Akkor Luby Géza kedves szemé­lyiség volt a Bornemissza család előtt; azonban változnak az idők s benne az emberek is!; ma a Bornemissza csa­lád Luby Gézának köszönetét mon- dandóiag hálálkodik s mindent elkö­vet, hogy Luby Géza ellenében Jármy Béla választassák meg. csak azért megy férjhez, hogy asszony le­gyen. Szememre dobja, hogy örülhetek a sze­rencsémnek, hogy elvett, mert ő megye em­bere, hogy ő hajdú. Azt mondja, hogy elha­gyom magam, hogy szégyent hozok a nevére, mert a megye ember feleségének nem úgy kellene járni, de csinosén, takarosán, kénye­sen. Hanem azt sohasem kérdi, hogy hon­nan, hogy miből ? Azzal vádaskodik reám, hogy nem sze­retem, hogy beleuntam, de az nem jut eszé­be, hogy az asszonynak akármennyire kell a szeretet, a szivjóság, a jószivü nein tud czi- rógatni, simogatni akkor, mikor egyet szúr­nak a lelkén, a szivén Mert ha a szúrás beheged is, a helye mindég megmarad. Hej pedig dolgozom, mint a napszámos, a számat sem emelem arra, hogy nekem is kellene valami. Éjjeleken át gondolkodom, hogy hogyan lehetne kedvét keresni, hogy mit süssek-főzzek neki, ami kevésből is ki­telik, hogy miután nézzek, ami valamit hoz a házhoz. Ha baja van takargatom, kendőt melegetek reá s titkon imádkozom, hogy a jó Isten el ne vegye. Szavai görcsös zokogásban fúlnak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom