Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-21 / 3. szám
3. szám. II. évfolyam. ' Fehérgyarmat 19Í0. január 21 tce A ÍMa Mi íí! Svi * 'fcí« 4'vf^ 3s$ H&tf RSI. Síbí. <'íj .v'-’C W Wm 1 j| r 'Ayl Q ji r:-: a; ü ■J gi a ■Hl J i WwD TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELÖFJZETÉS1 ÁRAK : Egész évre ..... 8 korona Fél évre.................................4 „ Negyed évre ___.___.___. . _2 * Felelős szerkesztő és lapíuiajdonos: ©ít,, Magyaré# ©®ir©§§ La|@s IHsgjpSsniii íieíenliint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. msmaama A kivándorlás kérdéséhez. 1 ■*!' tehhy-L, ‘A u-.\- ... • *■ A washingtoni bevándorlási ! hatóság által kiadott bevándorlási ‘ évi ezidei statisztika szerint (1908. I júliustól 1909. júliusig.) Európából j 680 ezer emberrel több vándorolt Amerika sokat Ígérő földjére, hogy keze és esze munkájával ott keresse meg kenyerét. Ezzel szemben visszavándorolt ugyanide 180 ezer ember, igy hát az európai kivándorlási egyenleg 470 ezer ember többlet. Ha ebben a statisztikában megkeressük Magyarországot, azt találjuk, hogy ezer bajjal, gonddal lcüzködő országunk vígan szállítja Amerika felé a helytálló emberanyagot. A mi kivándorlási kvótánk ez volt: 89.333 ember. Vi’sz- szavándorolt ugyanez időben 21.631 ember. Összes veszteségünk volt tehát 67.702 ember. Ha már most felgondoijuk, hogy több mint 22 európai ország területéről rekvirá- lódott a fönt ismertetett európai kivándorlási egyenleg, mely ösz- szeseu 4?T) ezer ember teszen, akkor tisztán láthatjuk, milyen szomorú ennék az országnak még a viszonylagos gazdasági helyzete is mert hiszen egymaga egy évben az összes amerikai kivándorlók egy hatodát szolgáltatta. Ha már most a terület nagyságát és lakosságának szükségét is számítanák az jegyes érdekelt államok szerint, el a szomorú statisztikai adat még sokkal feketébb szinbe tüntetné fel erővesztesógünk nagyságát, egyúttal annak eredetét és közgazdasági visszamaradottságunkat. Mert a kivándorlás kérdése nem közigazgatási, kérdés, hanem tisztán közgazdasági. Csupán a javított viszonyok segítségére valók és lehetők a közgazdasági intézkedések, minők például az országhatárok ellenőrzése, kivándorlási csábítók büntetése stb. de a leromlott gazdasági viszonyok közepette gyakorlati hasznukat tévesztik, amellett semmikép sem liberálisak, meri a szabad ember szabad költözködés] jogát meggátolni szurony ny a Ivajmi méltánytalan, még az esetben is, ha keresett és nem talált jobb megélhetési feltételt azonnal is képes volna nyújtani a kirendelt állami közeg. A föld, amely táplál, marasztja is népét. A termelési erők harmóniába állítása, összemüködésüknek állami és társadalmi megszervezése, ezek azok az intézkedések, amik mellett a kenyeret kereső, de a szó szoros értelmében kereső, de nem találó ember aztán nem áll mindenféle furfanggal a törvényes intézkedésekkel kirendelt határszéli szuronyok elébe, csakhogy mielőbb túljusson ezen az országon, amely neki kenyeret, megélhetést nem ad. És mi nem a csendőrszuronyt értjük segítő eszköznek, hanem egy nagy regeneráló országos munkaprogrammot, amelynek keretén belül ezerféle és ezerféle munkaalkalom támad, amiknek 32 AZ APÁK. (Genre kép.) (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) I. — A feketekávét a terraszra kérem, — mondotta Tourane ur a szobaleánynak. Azután gyöngéden karonfogta a fiát és kivezette az ódivatú ebédlőből. Gyöngéd szeretettel nézett végig nagy fiának erőteljes alakján. Kávét ő töltött a fiának és egy valódi havanna szivarral ldnálta meg. — A szivarok kitűnőek ... és magam sem tudom miért, de úgy tűnik fő), mintha e szép nyárutói estékkel harmonizálnának Ezért „alkonyszivarnak“ neveztem el őket. Charlesz mosolyogva gyújt egy szivarra. Apja újra megszólal: — Oly boldognak érzem magúmat, hogy nálam vagy megint édes fiam. Ugy-e, együtt töltjük az estét ? Charles szórakozottan felelt: — Együtt. Lassan szürcsölik a kávét. Tourane ur szellemesen művelten és finom megértéssel beszél. De Charles csak szórakozottan hallgatja. A nap vérvörösen tűnt le. A felhőkből lassanként eltűnik a rózsafény. Az első csillag is föltűnik az égen. — Tourane ur kényelmesen visszadül karosszéken. — Lásd, édes fiam, az életben minden múlandó, de egy ember tetteinek az ö- röme megmarad. Részemre az élet nem nyújthat kellemesebbet, mint a veled való együtlétet. Charlesnek hízelegnek az apja szavai és néhány szeretetreméltó frázissal felel, aztán az órára néz. — Már kilencz óra! Tourane összerezzen. Gyönge árnyék suhan végig a homlokán. — Likőrt, ha szabad kérnem. A felhőkből végleg eltűnik a vörösfény, már csak ibolya szinti fénysáv marad a helyén. Csillagok előbujtak egészen. A sötétségen bájos világítások suhantak át és elbújtak a kertben és feltűntek a tavakon. Lassacskán kivilágosodtak az ablakok ! is és úgy látszott, mintha sorsukról, életük történetéről mesélnének egymásnak. A két férfi idogálta a likőrt. Azután megint csak az óráját nézte Charles. Tourane ur észre vette és hangjában halk félő kérés rezgett, mikor megkérdezte fiát: — Mi közünk az órához, hiszen nincsen dolgunk! Charles nem felelt. — Parancsolsz tán még egy szivart? Sört is hozatok! — Köszönöm atyám nekem ne hozass. Tourane ur felsóhajtott de nem szólt semmit. Charles a második szivart szivta már türelmetlenül fel és alá sétált és újból nézte az óráját. — Háromnegyed tiz! Azután kissé zavartan, folytatja: — Még sétálni szeretnék, kissé szaladgálni van kedvem. Atyja halkan kérdi: — Veled jöjjek ? Óh dehogy, csak unatkozzál! Durek és Jeamnain várnak reám. Bizonyára el se tudják képzelni, hogy hói kések. És Tourane ur föstös billiárd szobát lát, benne lármázó fiatalembereket. Egy pillanatig tartóztatni akarja a fiát és meggátolni abban, hogy betartsa megbeszélt találkáját. De ezután csak annyit mond. — Menj ! Ne zavartasd magad. É» Chailes elmegy. II. És egyedül marad Tourane ur e hosz- szu melankolikus estén. A szive nehéz, a feje telve lesújtó visszaemlékezéssel.
