Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1909-11-19 / 8. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP követelő invesztíciója a kihitelezésben fekvő összeg, ami azonban többé-ke- vésbbé fokozottabb mértékben meg van minden jobb forgalmú kereskedemi üz­letben. Valami világ rengető szakérte­lemre sincs szükség. Minden ügyes, szakmáját értő divatáru kereskedő el tudná a fehérnemü-gyár technikai ve­zetését is látni. Finomabb fehérnemüek előállításához valamivel nehezebb ugyan megbízható szakmunkásokat találni: de ez is csak átmeneti akadály lehet, mert finomabb áru készítése sem boszor­kányság. Hiszen most is van Budapes­ten 15 olyan cég, amely 20—^mun­kással dolgoztat és csak finomabb meny­asszonyi kelengyéket készített. A hiba ezeknél csak az, hogy nem a viszont- elárusitó kereskedők szükségletét igye­keznek ellátni, hanem csak magánfo­gyasztóknak dolgoztatnak és a meg­rendelések gyűjtésénél kénytelenek ki­játszani az 1900. XXV. t.-cz. rendelke­zéseit, mert különben felkophatna az álluk. Mennyivel okosabb volna,1’hogyha ezek a cégek igekeznének üzemeiket megfelelően megnagyobbítani és igy versenyképességük növelésével az ipar érdekeit összeegyeztetni a kereskedelem jogos igényeivel ? Talán még sem volna lehetetlen dolog megszüntetni azt a furcsaságot, hogy a magyar kereskedők, elenyészően kevés kivétellel, Ausztriából szerzik be az üzleteikben található fe­hérneműket. A modern fehérnemü-gyár el sem képzelhető a nélkül, hogy a most annyira divatos és előreláthatólag soká divatban is maradó, mert igazán szép kézhimzésekre berendezkednék. Az ilyen hímzéseket nálunk most egyáltalában nem csinálják, a szükséges hímzéseket Csehországból hozatják. Chrast környé­kén pl. ezer és ezer nő keresi meg kenyerét a fehérnemű hímzéssel és ezt csalódtam, aztán eh]! ne részletezzük azt a történetet, azt hiszem mindkettőnknek fájdal­mas ez. — Igyekezni fogok tehát mentői rövi­debben elmondani. Engem igen nagyon bán­tott a maga hallgatása, és bosszúból udva­rolni kezdtem annak az asszonynak, a nevét nem emlitem, hiszen úgy is tudja. — Később beláttam, hogy nagyon hely­telenül tettem és egy levélben leírva mindent, bocsánatért esedeztem; levelem fölbontatlanul jött vissza, azzal a felírással „czimzett hosz- szu időre elutazott.” — Képzelheti lelki állapotomat, közel voltam a megőrüléshez ; végre hosszas tusa­kodás után arra határoztam el magam, hogy külföldre megyek, egy-két évre. — Pár napja, hogy visszatértem, azóta mindig szerettem volna magával négy szem­közt beszélni, és megmagyarázni akkori visel­kedésemet, de maga kerülte azt Etuka! — s ha a véletlen nem jön segítségemre, most sem beszélhettem volna magával. Mióta vissza jöttem és látom, még jobban szeretem, mint eddig, azért térden állva kérem Etuka, bocsás­son meg nekemés legyen a feleségem. Mély csönd követte szavait, a leány mint egy szobor ült a helyén, arcza iszonyú, szin­mint háziipart nálunk sem volna nehéz meghonosítani, mert a magyar nőknek általában jóizlésük van és elég ügyesek. Egy budapesti, fehérneműt csak ki­csinyben készíttető cég megpróbálkozott azzal, hogy kézi hímzéseit itthon csi­náltassa és amint halljuk, szebb és jobb munkát olcsóbban kap igy, mintha Csehországból hozatná. Az ok nélkül elhanyagolt hamu­pipőkét, a fehérnemű gyártást ajánljuk melegen a kereskedelemügyi kormány és a társadalom jóakaró figyelmébe. Itt néhány ezer korona állami segél­lyel és komolyan végrehajtott „csak honi“ .jelszóval — ami a közönség ré­széről még áldozatot sem követelne, egészen uj, virágzó iparágat lehetne teremteni. A fehérnemű gyártás nagyobb mé­retekben megvalósítható volna Fehér- gyarmaton is. Városunk női lakosainak ízlése teljesen ki van fejlődve a fehér­nemű ipar iránt s nálunk jobbadán minden nő alaposan jártas a fehérne­müek elkészítésében s e téren kiváló szorgalmat tanúsítanak s örömmel is dolgoznak. A fehérneműk elárusitásá- val foglalkozó kereskedőinknek minden esetre eminens érdekök és a magyar ipar iránti kötelességök volna, hogy ez eszme megvalósításával komolyan foglalkozzanak s városunk tengődő ipa­rát és kereskedelmét ily módon előbb segítsék. E kérdés megvalósításánál szá­míthatnának állami támogatásra is. A megfelelő tőkét és munkaerőt szövet­kezeti alapokon kellőleg lehetne össze­hozni és biztosítani; a szövetkezeti eszme épen az ipari termelésnél válik be leginkább. Népünk pedig ez utón tisztességes s jelentőségteljes jövede­lemhez jutna. te halottiasan sápadt volt; csak ajkai égtek bíbor színben. — Keljen föl Józsi! — szólt fájdalmas hangon, nekem föltett szándékom volt erről a dologról sohasem beszélni, mert tudtam, hogy mind kettőnket fájdalmasan érint, és azért mit sem változtat a dolgon. De maga akarta igy. — Mikor meghallottam, hogy Ujhelyi- nének udvarol, becsületszavamra fogadtam, hogy ha visszatér is hozzám, sohasem leszek a felesége, és én nem szegem meg a foga­dásomat. Megbocsátok magának Józsi: de a felesége nem leszek soha! A férfi megtánto- rodott, s végtelen fájdalmasan kiáltott fel: — Etuka! ez az utolsó szava ? ! — A legutolsó megmásíthatatlan. — Könyörüljön az istenért, hiszen azt mondja, megbocsát! tehát lehetetlen, hogy ne szeressen; arra a szerelemre kérem a mi szivében él: ne utasítson el, legyen az enyém! — Még soha sem szegtem meg azt, amire szavamat adtam, és most sem fogom, — nem leszek a magáé soha!- ügy nincs mit keresnem itt többé, holnap elutazom. Bocsásson meg, hogy eddig is terhére voltam, de ha tudtam volna, hogy Igen ajánljuk ez eszmét az árde- keltek komoly figyelmébe. A tüdővész (gümőkór.) (Folytatás.) Igen fontos azon fejtegetése, melyben a tuberkulózis gyógyu­lásra való hajlandóságát bizonyít­ja, majd a gyógyulás alapfeltételeit, mechanizmusát és példákat sorolja fel. így Jókai Mór ifjú korában szintén tuberkulótikus volt. Arra nézve pedig, hogy a tü­dővészes betegek gyógyulása tar­tós és viszonylag mily nagy szám hivatkozik a wesfáliai „Invalidi- täts und Alters Yersicherungans- talt“ múlt évi hivatalos kimutatá­sára, mely szerint ezen intézet tüdőbajos betegei közül 26°|0-nál a kezelés után öt évvel teljes mun­kaképességet találtak. A gümőkór ellen lehet védekezni is. Mindenki tehetsége és műveltségi foka sze­rint foglalkozzék e nagy kérdéssel, mig e dologban helyes köztudat fejlődik. Mérsékelt életet folytas­sunk, minnél több időt töltsünk a szabadban, ne éjjelezzünk, kerül­jük a kávéházat és korcsmák zárt levegőjét, tartózkodjunk a mérték­telen szeszivástól, mely szerveze­tünk ellenálló képességét csökken­ti, legyünk takarékosok úgy a testi erővel valamint az anyagiakban általában. A tisztaságot semmi dolgunk­ba egy percre se tévesszük szemünk elől. A viz, a levegő és a napfény a tisztaság főeszközei, ezekkel él­jünk bővebben, a tiszta, jól szel­lőzött lakás megvéd a fertőzéstől. Különösen arra kell ügyelni, teljesen kihalt szivéből irántam táplált sze- retete, nem alkalmatlankodtam volna kéré­semmel: — mert csakis abban az esetben adhat nekem ilyen választ, ha mást szereti Egy ideig állott, várta hogy hátha meg- czáfolják; de csalódott 1 — Isten vele Etuka, éljen boldogan, szólt végre s lassú, vontatott léptekkel tá­vozott. Alig hangzott el az ajtó csapódása, fáj­dalmas sikoltással tárta ki karjait az eltá­vozott után, s zokogva borult a kerti asztalra. Soká, nagyon soká maradt ott mozdu­latlanul, midőn felemelkedett arcza még hal­ványabb volt, fogait úgy belemélyesxtette aj­kába, hogy a vér kicsordult utána. Párszor föl s alá járt a verendán, kezeivel meg-meg simítva homlokát, mintha ezáltal gondolatait akarná elűzni. Végre erőt véve érzelmein, arczára erőltette a szokott vidám kifejezést, s bár halvány, de mosolygó arczczal ment be vendégeihez. Aki később őszinte pajkos jókedvvel látta tánczolni, nem gondolta volna, hogy alig pár órája egy fölhevültségében kimondott szó miatt: — élete boldogságát dobta el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom