Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-11-05 / 6. szám
Melléklet. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 6. szám. Regény csarnok. ÉJSZAKA. Irta: FODOR REZSŐ. (Folytatás.) A leány megkísérelte a védelmet. — Hát mit felel maga, Dodi, mi a maga véleménye ? Dodi odadobta a kis asztalka hamutartójába az elfüstölt szivarvéget. A füstgomo- lyok a szoba levegőjének legfelső rétegeiben úsztak, fátyolszerüen födve be a szobát mintegy menyezetet adva neki. Dodi felült fekhelyéről. Belátta, hogy barátjának igaza van. Hogyne, hiszen mindama gondolatok, melyek barátja ajkáról hangzottak, tegnap, álmatlan éjszakán mondotta el ő maga. Ezek a gondolatok már régóta nyomták lelkét és megérlelték benne a válás elhatározását. Mert ő nem szerette ezt a leánt, ez igaz, csak részvéttel van iránta, mivel tudja, hogy a leány szereti őt. Sajnálja ezért a leányt. Az időre bízta, hogy ezt a szánalmat szerelemmé változtassa, de az idő ezt nem tette meg. Mert ő felejteni akart. El akarta temetni Gittát, de Terry mellett ez nem sikerült. Gitta, hát mindig csak Gitta. Ha csókolta Terry, ő mintha Gitta csókjait érezte volna ajkán. Ha ölelte Terry, ő Gitta karjait érezte nyaka körül és forrón, szenvedélyesen ölelte testéhez Terryt. Ha Terry fülébe kacagott, ő Gitta hagját hallotta és oly boldognak érezte magát. Terry pedig csalódott. Mert nem őt csókolta oly édesen, nem őt karolta át szenvedéllyel, hanem Gittát, mindig csak Gittát. És egyszer Dodi öntudatra ébredt. Megérezte, hogy Gitta csókjai édesebbek és vége volt az álomnak, felébredt. Igen Terry, mi nem szerettük egymást úgy mint hittük. Mitöbbre becsültük barátságunkat, mint a mennyire az méltó volt. — Tehát ellök magától, Dodi? — Nem, csak magára hagyom. — Tudtam, hogy igy lesz, éreztem hogy igy fog velem bánni. Maga megunt engem és ezért hagy el, semmi másért. Ne keressen hát okokat, mert ez a puszta való. Csalódtam magában, a kit igazán szerettem. És ez fáj. Ne keressen Dodi tulajdonságokat a lélekben, hanem érzést a szívben, ha boldog akar lenni. — Akartam ezt, de nem elég nekem. Isten vele hát Dódi! Egyet sajnálok csupán, azt az egyet, hogy anyagi áldozatait elfogadtam valaha, mert ezzel indokolta Bandi is. Jól van, váljunk el, mert belátom, hogy nem ismertük egymás lelkét. Isten vele Dódi. És megindult. Könnyei végig folytak az arcán és benedvesitették egészen. És Terry nem törölte le könnyeit. A szobában pedig csöndesség volt. Mind a ketten régi helyükön ültek szótlanul. Dódi nem érezte, hogy ez a lépés kielégítette volna szivét. Még jobban sajnálta a leányt, mint ezelőtt. .......... Bandi dühösen szólt oda: — Megtettem hát, amit kívántál tőlem Remélem meg vagy elégedve ? — Ne gyötörj még te is! — volt a felelet. — Nos igen. Nem. tudom elhallgatni a dolgot, azt hiszem, bambán cselekedtél. — Miből következteted ezt? — Ez a leány igazán szeretett téged — Midegy. Gittát nem tudom felejteni. — Gitta? Az elhagyott mintegy kutyát. Kidobott az utcára, fel is ut, le is ut. De ezt a leányt te lökted el magdtól. Ez a leány szeretett. Mi lesz ebből a leányból nélküled. Dolgozni nem tud, mit fog csinálni? — Érdeklődöm majd sorsa iránt. (Folytatása köv.) Hogy kell kezelni a repülőgépet ? Cody angol ezredes, a hires aviatikus, a ki több repülésével kitüntette magát Angliában, érdekes cikkben mondja el véleményét és tapasztalatait a repülésről. Szerinte egy jó aviatikus egyik főkelléke a kitűnő hallás, a melynek segélyével a jó repülő meg tudja különböztetni a legkisebb zajt is, mely a motorban előáll és a mely a szakembert arra figyelmezteti, hogy a motor fel fogja mondani a szolgálatot. Minden géprésznek meg van a maga külön zaja, melyet úgy kell ismerni, mint a zenekarmesternek az orchester minden hangszerét. Ezeket a hangokat sokkal nehezebb megkülönböztetni akkor, midőn a gép már a levegőben röpül, mint a földön. A legcsekélyebb hamis hangot intőjelként kell felfogni. A repülő munkája a repülőgépben azzal kezdődik, hogy valóságos ugrásokat kell végeznie a gépben mindig nagyobbakat. A veszélyek akkor kezdődnek, mikor a gép már némi magasságba jutott, Ha a géppel már fák fölött repülünk, úgy életünk minden
