Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-10-29 / 5. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP számítások szerint a túrmenti községnek határában fekvő földeket kataszt- rálís holdankint évente circa 3 korona hozzájárulási költség terhelné. Az állam pedig a kát. tiszta jövedelem 33°0-ának 5°|u-át adná 50 éven át. Mindenesetre túlmagas az érdekelt birtokosoktól megkívánt e hozzájárulási összeg s voltaképen ezért vajúdik oly soká e terv megvalósítása s kormányaink minden irányban vizsgálódnak is, hogy e munkálatokat mentői olcsóbbá tehessék s a teher-viselést mentői inkább csökkentsék. Reméljük a legjobbat s minden esetre résen legyünk, hogy annak idején érdekeinket teljes energiával meg- védhessük. A Túr szabályozása alig késik pár évnél tovább mert a Tűr a Tiszának mellékfolyója; a Tiáza mellékfolyóinak szabályozását pedig a törvény szigorúan előírja. Oly szabályozási terv keresztülvitelétől a mely is kisebb terhet róna birtokosainkra s mindamellett alapos megoldást is teremtene, mi sem zárkóznánk el, azonban az eddigi számítások mellett még tetemes állam segélyre volna szükség, hogy ne legyen okunk a magasabb teherviselés miatt e szabályozás keresztülvitelét ellenezni. Mert hisz a jelenlegi gazdasági rendszerünk mellett a Túr szabályozásával járó gazdasági előnyök ellenértékeként a túrmenti birtokokkat holdankint semmiesetre sem bírnak meg többett egy koronánál. » Czimkorság. (F. É.) — Jó napot kegyelmes Úram! — De jó színben vagy inéltó- ságos Úram! Itthon van a Nagyságos Úr?! így beszélnek nálunk, ebben a tejjel, mézzel folyó Kanahaában. — Monsieur! — mondják mindenkinek Francziaországban. — Herr! — szólítják egymást Németországban. — Mister! — a czime Amerikában a honpolgárnak. Mindebből azt láthatjuk, hogy a világ legnagyobb urai Magyarországon élnek, vagy talán egyebet lát a sociologus mindezekből?! Talán azt, hogy nálunk az emberek nem arra fektetik a fősulyt, hogy. ki mennyit s mit produkál, hanem hogy azt a titulust a mi megilleti, esetleg meg sem illeti megkapja, s hogy mindenki annak nézze, a mi éppenséggel nem ő s legalább egy fokkal nagyobb czimmel illesse, mint a mi őt megilleti. A czim a fő. A királyi, az udvari tanácsosság, a cs. és kir. kamarásság, a- nemesség, a bíróság s az ezekhez hasonló kitüntetések, ezek izgatják a mi közéletünket s társadalmi életünket egyaránt. Mintha ebenmerülneki a jó hazafi, a hazájának hasznot hajtó polgári tevékenysége, mintha ebben kulminálna minden érdem s ez emelné a haza nagyságát, vinné előre kultúráját, szerezné meg gazdasági virágzását. A czimkorság, ez volt a hanyatló nemzetek' mindenkori átka. Itt rejtőzködik a méreg, mely az egész társadalmi életet megmételyezi, mely csirájában ki öli a nemesebb intentiókat s mely végeredményben egész országok sírját megássa, egész nemzetek sorsát megpecsételi. A czimkorság leküzdésére indított akcziónak első kövét, a parlament tanácskozása alapozta le. A mely azt kívánja, hogy senki kinek módjában van a czimkorság malmára vizet hajtani, aki azáltal, hogy közel van ahhoz a konyhához, a melyben a különféle czimeket, kitüntetéseket gyártják, hogy ezeknek ne szabadjon mindezekből semmit sem el- fogadniok. A képviselő ne legyen nemesítve, bárósitva, sem királyi sem udvari tanácsosi méltóság ne díszíthesse s egyéb kitüntetéseket sem szabadjon elfogadnia. Ez az indítvány azonban csak a kezdet kezdete. Mert nem csak a képviselők vágyakoznak gomblyukaik feldíszítésére, nem csak azok egyetlen vágya a közönséges emberek közül való kiválás, nemesítés bárósitás s egyéb által, nem csak az ő névjegyük nyer nagyobb fényességet, ha azon a királyi, vagy udvari - czim díszeleg. Óh nem! A polgári elem is utánozza azokat, kik a kiválóságot a czimekben s nem a tettekben, cselekedettben találják. A czimkorság, e veszélyes miazma kiirtására, az egyetlen helyes módszer, az összes czimek, kitüntetések eltörlése. Ne díszítse a kabátunk gomblyukát, az a barbár korra emlékeztető fényes gyermek játék, a melynek a különféle uralkodók szeszélye különféle neveket kölcsönzött. Ne adományozzunk a királyi udvari tanácsosi czimeket, mikor azok mindig csak czimek maradnak és soha egyetlen kitüntetett sem a királynak, sem az udvarnak tanácsot nem ád. Ne nemesítsünk, bárósitsunk, sőt ellenkezőleg tegyük egyformává külsőleg az embereket, hogy azután ők maguk jöjjenek arra az eszmére, hogy az egyesek klilömbségét belső kiválóságokban találják meg. Franczia országban az összes rendjelek s czimeket eltörültek. Cak a legújabb kor hibás rendszere teremtette meg az egyetlen becsületrendet, kiváló honpolgár! erények jutalmazására de ott is már mozgalom indult meg, az egyetlen s tényleg felesleges cziczoma megszüntetésére. hü feleségéhez. Épen úgy, mint millió sorsjegy közül egy üti meg a főnyereményt. A másik fajta hü marad: a májbetegek, a sava- nyuak, a tenperamedtum nélküliek, a kik télen gyapjú fehérneműt hordanak. Az ő szerelmük saját feleségüknek is terhes. Gyermekem, az életben mindent meg kell fizetni. A férfi csókját keserű könyekkel. És elvégre ez nincs is borsósán megfizetve. Irma. Mondjad, mama. A papa melyik fajta férfiakhoz tartozott? A mama. (büszkén) Az elsőhöz. És biztosinak, nem ő volt az a bizonyos ezredik, a ki hü marad. Rájöttem én is, miként te és úgy fogadtam ezt a felfedezésemet, mint a hogy te fogod fogadni az urad csapodárságát, ha reám halgatsz. Ez a Stucika, gyermekem, nem fontos, nem maradandó dolog Róbert életében. Egy minden gondolat nélküli, letépettmezei virág, amellyel darabig játszunk, aztán eldobjuk. Ha okos vagy, férjednek egy kis jelenetet csinálsz — ő egy kis lelkifurdalást fog érezni és ha vége lesz a házi zivatarnak, többre fogod öt becsülni, mint annakelötte. Győztesnek fogod magad érezni. És végül, egész biztosan, még valami szép ajándékot is kapsz férjedtől .... Irma. Nem kell az ajándéka. Nem engedem magam megvásárolni. A mama. Irmuskám ne makacskodj. Hiszen már kisírtad magad, kiveszekedtcd magad vélem, anyáddal is. Tapasztalódtál is, értésedre adtam, hogy egy nőnek milyen különös életet kell leélni férje oldalán. Aztán meg egy ajándék elfogadása nem azt jelenti, hogy megvásároltak. Erre van szebb kifejezés is. (A mama kihozza ékszerdobozát és kinyitja azt.) A mama. így, kiválaszthatsz magadnak belőle valamit. Itt van egy valódi török ékszer. Akarod ? Ezt a papa ajándékozta nekem, a mikor egy szentimentális nevelőnőt szeretett. Német leány volt az istenadta és három napig tartott az egész ügy. — Egy évvel később ezt a gyönyörű, rubinkövü fülbevalót kaptam a papától. Nagyszerű tüze van, mi? Egy spanyol táncosnő van a háttérben. — Ezt a koralgarniturát utána hat hónappal kaptam. Akkor viszonya volt a papának egy telefonos kisasszonynyal. — Nézd ezt a szép smaragd gyűrűt. Arra az ir grófnéra nagyon büszke volt a papa. Ezzel a hódításával dicsekedett legjobban. Irma. És ez a brilliáns bros, mama hisz azért minden barátnőd irigyelt? A mama. Egy különösen szerencsés esetnek köszönhetem ezt az ékszert. Egy nappal előbb érkeztem haza Rarlsbadból, mint gondoltam. A papa sem volt előkészülve jövetelemre, egy csöppet sem volt elkészülve. Tudod, édesem, ez eredményezte az ajándékot. Irma szakértelemmel birálgatta a szép ékszereket. Arczán gyerekes öröm látszott, ügy nézett ki, mint egy kis leány a kinek módjában van a bábus skatulyában kénye- kedve szerint válogatni. Végre meglát egy gyönyörű, valódi fekete gyöngylánczot és felkiált: — Istenkém, minő remek ékszer! Hiszen ezt még sohasem láttam nálad! Ajándékozd nekem ezt az ékszert, mamuskám. A mama ijedten kapja ki leánya kezéből a fekete gyöngyöt és gyorsan becsukja a kazettába. Nagyot sóhajt, majd igy szól: — Nem, édes Irmuskám, ezt az egyet nem adhatom ..........Különbenis .... ez az eg y ékszer nem a papától való.......... Ro da Roda. I '"~=1
