Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-10-14 / 3. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP gazdasági de fontos hadászati érdek is fűződik ahhoz, hogy e szabályozás megtörténjék s magasabb szempontokból bölcs előre látás folytán a hadügyi kormány is hozhatna áldozatott arra nézve, hogy a csekély állami támogatás amelyre később visszatérünk kiegészíttessék s a horribilis teher viselésétől gazdáink lényegesen s mindenesetre annyira megkiméltessenek, hogy ne legyen nekik komolyabb okuk e szabályozást ellenezni s annak költségeitől megijedni. Mert hisz az eddigi költségirányzatok szerint valóban gondolkozhatik az érdekelt gazdaközönségünk a felett, hogy a holdankinti hozzájárulási teher vájjon arányban álna-e a viszont szolgáltatással s igy gazdasági viszonyainkat vájjon kedvezőbbé a vagy mostohábbá tenné-e a Túr szabályozásának teherviselése? (folytatjuk:) Ellentétek és marakodások. A megélhetési viszonyok napról- napra nehezebbek, súlyosabbak lesznek és e miat a kereseti osztályok között az ellentétek mindjobban kiélesednek. Kétségtelen, hogy azt a diszharmóniát, a mely a különböző fontos kereseti, megélhetési ágak között előállott, nagyrészben ez az élettel való küzdelem okozta, a mely egyre több terheket ró a vállakra, ugyannyira, hogy ezek a terhek kezdenek már elviselhetetlenekké, tűrhetetlenekké lenni. S ez a kiéhezet és egymásra utazó ellentétesség nagy kárára van az országnak, a melyben a különböző kereseti osztályok egymásra vannak utalva. Pedig tudvalevő dolog, hogy csakis ezeknek együtes összmüködésétől várható a társaságbeli hölgyek milyen kritikus szemekkel ügyelik együtlétüket. És ez hozta zavarba. Pedig hát nem is volt oka rá. Hiszen améltóságos asszony úgyis mindig azt mondta, hogy Szabolcs ö miatta jár a házhoz. Két- három évvel fiatalabb ugyan, mint Anna, de azért igen boldogok lehetnek egymással. így mondta a méltóságos asszony. Anna odanyomta, égő homlokát a zongora hideg ébenfa oldalához és újra visszaeset álmodozásába. Alig-alig emlékszik vissza szavaira. Mintha csak álmában hallotta volna. — Megtaláltam végre célomat, a melyért dolgozni érdemes. Egy ‘.fényes csillag fog vezetni utamon a dicsőség felé és én haladni fogok lankadatlanul, hogy elérhessem, mert el kel érnem ..............Az enyém kell, hogy le gyen............... Ezek et mondta. Hát szabad-e neki ezekben hinni ? Ebben a boldogságban. Levetheti hát ezt az aranyos bilincset? És lesz egy kis szerény- otthona, nem kell majd örökre selyem ruhákba öltöztettet rabszolganőnek lennie. A legutolsó szavai voltak azonban a eredményes munkálkodás a gazdasági vagyonosodás és vele az államélet terén. A különböző kereseti osztályoknak legfőbb érdeke, hogy segítse egymást, mert csak egymás segitségével boldogulhatnak, mert csak igy bírják fentar- tani saját házukat, családjukat és a hazát. De ez a közös munka csak akkor lehet hasznothajtó, ha az ellentétek, a csúnya marakodások, a melyek most a legmagasabb fokra hágtak, elsimulnak és az osztályharcot mihamarabb az osztálybéke váltja fel. Az iparososztálynak éppen olyan nagy szüksége van a békés együttmun- kálkodásra, mint a kereskedőosztálynak, viszont ez a két osztály sem tud együtt érvényesülni a földmivesosztály nélkül. Mit dolgozzon az ipar, hogy viruljon a kereskedelem, ha a földmi- velés nem ád hozzá őstermelést? Viszont mit érne az ős termelés, ha az ipar nem dolgozná fel és a kereskedelem nem értékesítené a földből előállított anyagot? Látnivaló tehát, hogy csak jól meggondolt földmivelési és kereskedelmi irányelvek bírják a kereseti osztályok közös összmüködését egységes irányban vezetni. Érvényesülésében támogatni kell minden osztályt, mert egyik sem hátrábbvaló, mint a másik, egyik sem jogosult nagyobb előnyökre mint a másik. És a mikoParról van szó, hogy az ipar és a kereskedelem fejlődése szükséges, nem szabad feledni, hogy ugyanakkor éppen olyan elsőrangú szükség a mezőgazdaság fejlesztése is, tehát egyiket a másik rovására fejleszteni épugy aránytalan, mint céltalan munka. A mezőgazdaság csakis igy bir elegendő anyagot termelni az ipar részére és csak igy jut abba a helyzetbe, legkülönösebbek. Mikor a zene elhallgatott, e<rész tisztán hallotta. Hallotta, de meg nem értette. Azt mondta a fiatal művész: — Mikor a fény kialszik! Ez megtörténhetik, ha akarja. De csak úgy, ha ö akarja. A kulcsok nála vannak. Ha ő kinyitná az ajtót, vagy a kulcsokat odaadta volna. De Szabolcs nem kérte sem a kulcsokat, sem pedig............Hát varázsereje van annak a férfiúnak, hogy zárt ajtókon is eljut majd hozzá. Anna felállott, hogy az utolsó gyertyát is eloltsa. Mikor azonban a karját felemelte, a háta meget halkan kinyílt az ajtó. A leány ijedten fordult hátra és az ajtónyitáson a Margit szőke fejecskéje nevetett be. — Pszt .... Pszt! . . . A fiatal leány óvatosan bezárta maga után az ajtót és lábujhegyen ment Anna felé. Még mindég estélyöltözet volt rajta. — De MaVgit — szólt Anna meglepetéssel — te még mindig nem vagy ágyban? Éppen kiakartam oltani a gyertyákat. — Ne! .... Ne oltsd még ki Anna, mert jönni talál és beszélni akarok előbb veled. (folytatjuk:) hogy a maga czéljaira visszavásárolja az ipari készítményeket. A végcél tehát, hogy az iparosnak ne kelljen a feldolgozandó anyagért a külföldre menni és az általános fogyasztásnak ne kelljen a külföldi ipartermékekre szorulni. Rengeteg.iparcikk özönlik be a külföldről Magyarországba. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy nálunk az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság pang és azoknak sürgős fejlesztése országos érdek. Ezért életbevágóan kívánatos, hogy a nemzet kereső osztályai melyeken az államfentartás legnagyobb anyagi terhe nyugszik, ne egymás ellen, hanem együttesen dolgozzanak ügyeikért és javaikért mely egyszersmint az országnak is ügye és java. Elég a külellen- ségek ellen való védekezés, mer ha egymás között is háborúzik továbbra a magyar, úgy megérdemli pusztuló sorsát. HÍREK. Szatmárvármegye közgyűlése. Szat- márvármegye törvényhatósága folyó hó 7-én tartotta meg f. évi őszi közgyűlését, dr. Fa- lussy Árdád főispán elnöklete mellett. A főispán megnyitó beszéde után megható szavakkal emlékezett meg az elhunyt nagy kuruczról Thaly Kálmánról, kinek érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg. A közgyűlés az alispáni jelentést tudomásul vette, mely után a közigazgatási bizottságba Luby Géza, Luby Béla, Jékey Zsigmond, N. Szabó Antal és Böszörményi Zsígmond, a központi választmányba pedig Jékey Sándor választattak meg. Ezután névszerinti szavazással megszavazták a következő pótadókat és pedig 3|4 °|0-ot közművelődési czélokra, l’|2 °|0 -ot h. é. vasutak segélyezésére, 1* 2 °|o -ot kölcsön törlesztésre és végül 1>|4 °|0 -ot vármegyei nyugdíj alapra. Elhatározták, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítése tárgyában a belügyminiszterhez feliratot intéznek. Nagybánya városának a városi vízvezeték létesítése tárgyában és Nagykároly városának a Széchenyi-utca szabályozása tárgyában hozott határozatot jóváhagyták. Pártolólag terjesztették fel a belügyminiszterhez Csics Béla és Rábel Lajos gyógyszerészek azon kérelmét, hogy előbbinek Ököritón, utóbbinak Avasujvároson reáljogu gyógyszertár nyitása engedélyeztessék. Javaslatba hozták a belügyminiszternél, hogy a vámfalu „Máriavölgyi“ fürdő részére a gyógyfürdői jelleg magadassék. Megsemmisítették Fehérgyarmat község azon határozatát, hogy a nyári hónapok alatt a lófogat tulajdonosok naponta 2 fogatot — felváltva — a tűzoltóság rendelkezésére bocsássanak s újabb határozathozatalra utasították a képviselő testületet. Miután még kevésbbé fontos tárgyat elintéztek, a főispán a közgyűlést bezárta. Leégett gőzmalom. Folyó hó 5-én kedden este 7 óra tajban kigyuladt Frank Herman helybeli malomtulajdonos „Gizella“ nevű gőzmalma. A malom még üzemben volt, a midőn a kazánházban egy olajos hordó egy kazánból kipattanó-szikrától meggyuladt és fölrobbant. A tűz óriási gyorsasággal tér-
