Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-10-01 / 1. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP a megszerzett diploma daczára is csak nagy összeköttetések és protekciók révén lehet a szeretett gyermeket egy havonként 40 koronával díjazott állásba behozni, hogy manapság egy jó iparosnak — éppen a diplomás pályák aggasztóan túlzsúfolt volta miatt — ezerte jobb dolga van, mint egy diplomás urfinak: mindezt nem akarják a szülők belátni, ők rendületlenül lenézik továbbra is az iparos és kereskedői pályát, a mely pályák pedig biztosabb és nyu- godtabb megélhetést nyújtanak bármely diplomás pályánál. Szerte az országban beíratják a fiukat, rossz és jó tanulókat egyformán. Hiába magyarázzák maguk az igazgatók is a beiratásnál az izzadó szülőknek, hogy fiaikból ne törekedjenek annyira diplomás embereket faragni. A szülő az igazgatók részéről az illyen beszédet rosszakaratnak veszik és tehát minden ilyen beszéd falrahányt borsó. A modern külföldi államokban már régen tisztában • k a szülők, hogy nem*''''’ nem más pályák .-pest nevelik gyéreiül középiskolák nem- meg zsúfolásig, mint nálunk. Ott az iskolák annyi diplomás embert termelnek, a mennyire szükség van. Nálunk körülbelül szégyen és megaláztatásszámba megy az iparos pálya. Még el-el ábrándozott az akol tájékán furulyáján játszva s aztán lefeküdt. Elaludt. Néha nyugtalan álmok zavarták meg lelkét. ... A Maricát viszik, messze-messze földre, idegenek jöttek érte . . . Úgy fájt . a szive, talán sirt is; olyan kétségbeejtő volt ez az álom ... De csak álom volt. Simon fölébredt s boldog volt, hogy az álom nem valóság ... * * * Történt aztán, hogy a vén Kontrás parancsot kapott a gróftól egy pólyák fesner (erdész) utján, hogy a juhokból egy nagy falkát azonnal szállítson Polyákországba. Bosszús volt az öreg. Gond gyötörte, mely eddig soha nem jutott eszébe sem. — Kire hagyja ö itthon maradó nyáját? Ki fogja gondját viselni Marinának ? Ki ügyel fel mindenre? — Ej no, — tűnődött tovább az öreg — itt hagyom a Simont. Még fiatal ugyan, de ismeri már a juhok szokását, maradjon házőrzőnek. Hadd vigyázza Maricát is. Hiszen becsületes, jó fiú is, mintha csak saját fia volna. Hát csak maradjon. És elment az öreg. Simon, a jó Simon végtelen örömöt érzett a szivében, hogy már egyszer kibeszélheti magát kedvére Móricával. Hamarább jö haza, — gondolta, -— hisz nincs itt az öreg, — s a házban sem lesz ott, hogy kerékkötője legyen szavának. Úgrálni, tánczolni szeretett volna örömében, valami annyira magához ragadta lelkét. Megrészegült a boldogságtól, melyről most azt hitte, hogy minden kincsét csak neki adja. És furulyája sem szólott többé szomorún. A legvigabb változatokat csalta elő rajta, hadd hallja, hadd érezze Maricu is az ő lelkének boldog sejtését, hadd tudja meg az egész világ, hogy ő a szépséges Móricának maholnap boldog vőlegénye lesz. Iparosnak csak akkor adják a szülők gyermekeiket, hu minden iskolát végig próbáltattak velük, ha már feltétlen bizonyossággal leigazolást nyert, hogy a gyerek nem akar, vagy nem tud tanulni, tehát nein való egyébbnek, mint iparosnak. A legmodernebb államokban mindez máskép van, sőt nem is ritka jelenség, hogy némelyek csak azért szerzik meg diplomájukat, hogy igy, kellő tudománnyal felszerelve menjenek a nálunk lenézett iparos pályára. Ezekben az államokban van is virágzó ipar és kereskedelem. Vájjon mikor fog nálunk megváltozni a szülők helytelen gondolkodása? Mikor fogják belátni, hogy mennyire üdvösebb gyermekeiket ügyes, müveit, jólkereső iparosnak, mint küzködő, nyomorgó hivatalnoknak, kiképezni ? Ha ilyen irányban, modernül fognak gondolkodni, egy csapásra megszűnnek a mostani iskolai bajok, a melyekre más orvosságot, mint ezt, találni nem lehet. HÍREK. Szatmárvármegye őszi rendes közgyűlése alkalmából a következő értesítés küldetett a bizottsági tagokhoz: Az 1883. XV. t.-cz. 10. §-a értelmében értesítem a tekintetes Mert megbeszél vele most mindent: mikor mennek a paphoz kézfogéra, mikor lesz az esküvő és minden — minden egyebet . . . — Istenem, — fűzte tovább gondolatait, =— de széppé teremtetted az életet . . még a madárnak sem lehet boldogabb élete fészkében mint nekem . . . . . . Szegény Simon . . . Alig várta az esti szürkületet, beterelte az itt maradt juhot és sietett Marinához, aki szép és karcsú mint a fenyő . . — Maricám te — szólította meg némi elfogódottsággal — ma sokat, nagyon sokat akarok veled beszélni, tegnap is akartam de ... izé..... . nem volt időm. — Hallgatlak Simon — felelt a leány — hanem előbb ülj vacsorádhoz. — Ülj mellém Mark; talán jobban, szebben tudok majd hozzád szólani . . . — Nem ehetném — felelt Marica, — már utána vagyok, hanem te egyél, mert kihűl az étel, s azonkívül is még sok a dolgom. Simon letilt, miközben folytatta: — Már régen akartam mondani, hogy ha a madár itt a fenyvesek között olyan szépen boldogan él párjával, ha olyan melegséggel várja társát az otthon maradott, ha olyan kedves bugás között neveli fel kicsinyeit a vadgalamb, — miért nem lehetünk mi is igy Marica? Marica szórakozottan rakosgatta félre az edényeket s lesütötte szemét, mintha most ő nem tudna a Simon szemeibe tekinteni, az pedig folytatta: — Látod, talán tudod is, talán érezted is, hogy én nagyon szeretlek mint tégedett eddig senki, jobban mint gerlicze a párját, látod . . . légy az enyém Marica. — Megvigyázlak jobban mint öreg édes törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a folyó évi október hó 7-én tartandó őszi rendes közgyűlésen, a melynek első tárgya az 1910. évi költségvetés megállapítása lesz, a következő vm. pótadók kivetése szándékol- tatik: L 3I4 o|o közművelődési célokra. 2. l'|4 °|0 vm. tisztviselői nyugdij alapra. 3. 11[2 °|n a h. é. vasutakra eddig adott segélyek fedezésére felvett kölcsön törlesztésére. 4. 1,120)0 különböző czélokra felvett 700000 korona kölcsön törlesztésére. Nagykároly, 1909. szeptember hó 18. Hazafias tisztelettel 1LOSVAY ALADÁR alispán. Jogi viizsga. Jakab Lajos nagyszeke- resi ref. lelkész a kolozsvári tudomány- egyetemen a jogtudományi első alapvizsgát kitüntetéssel letette. A tehetséges és ambiciózus lelkész tisztán tml’ományos szempontból továbbra.is hallgatjamagán utón a jogot. Szép sikeréhez őszintén gratulálunk. Uj postakezelő. A,jánki postánál megüresedett postamesteri állomásra, a kereskedelemügyi ministerium Démus Erzsiké kisasszony, mátészalkai postakezelőt nevezte ki. Jogtudori vizsga. Széman András helybeli ügyvédjelölt a jogtudori tételes tárgyú szigorlatot a kolozsvári egyetemen sikeresen letette. Czimer kitétel. A vallás és közoktatás ügyi ministerium rendeletet adott ki, hogy Magyarország czímere az iskolákon kifüg- gesztessék, a helybeli iskolák mindenike kivétel nélkül eleget tett e rendeletnek. apád vigyázott read, gondozni foglak mint a naps vár a színes virágot, látod . . . légy az enyem.Marica. Larica zavarodottan kapta föl fejét, Simonra nézet, majd ismét földre szegezte tekintetét; remegett mint a tőrbe csalt madár. — Te jó vagy Simon, te szépet beszélsz, te jót akarsz nekem . . és én is . . . de Isten tudja ... én most olyan vagyok; apám sincs itthon, nélküle pedig nem tehetünk semmit . . . Azután meg most amngy is sok a dolgom; tudod, el is felejtettem neked mondani, vagy négy nap óta most itt mérik az erdőt az inzsellérek, ide küldik ételüket melegíteni . . olykor maguk is feljönnek, tejet, sajtot vesznek ... Most sok a dolgom Simon . . ; majd beszélünk . . . most eredj nézz a juhok után ... jó éjt Simon . . . Simonnak szivébe nyilallottak a szavak, iszonyú fájdalmat érzett egyszerű, őszinte lelkében, kitámolygott a házból s az akol melletti kalyibájába húzódott meg. Aludt volna, de háborgó szive nem hagyta nyugodni. — Hátha ez a leány, — gondolta, — már nem szeret ? Hátha eddig is csak játszott velem, mikor biztatott bársonyos tekintetével? Hátha már mást ölelt puha, fehér karja? Hátha ... de hiszen ... és nem merte tovább fűzni gondolatait, olyan borzasztó valamire gondolt, hogy szinta hideg borzongatta hátát. Másnap az álmatlanságtól fáradtan, korán hajtotta ki a nyájat. Nem is gondolkozott semmin sem, olyannak érezte magát mint a lábbadozó beteg, akit még nem rég iszonyú láz gyötört meg. Lassan-lassan rendbeszedte a tegnap eseményeit. Nagyon nagy fájdalmat érzett odabenn szivében és nehéz sejtések tették elíugódottá. Nem is törődött a njájával.
