Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)
1907-09-13 / 11. szám
2 FEHÉRGYARMAT ÉS VIDÉKE 1907 szeptember 13. csak ha módjában lenne az építkezéshez szükséges anyagokat könnyen megszereznie, a mi most igazán nehezen megy. S a téglagyár létesítéséhez szükséges hely is megvan. Alkalmas erre úgy a matolcsi utón, mint a Szenkeháton lévő homokos talaj és a mellett mindkét helyhez köves ut vezet, a mi a száll ittatás könnyűségét teszi lehetővé. — Különösen építőmestereinknek, a kőműves és az ács iparosoknak állana érdekükben, hogy ezen eszme megvalósításáért küzdjenek és ezt a kérdést a megvalósításáig napirenden tartsák. Azonban nem csak az ő érdekük, hanem a mindnyájunk közös érdeke is annak kiküzdése, hogy meglegyen az első ipartelepünk, a gőztéglagyár. Addig is tehát inig megvalósítanék a nagy iparvállalatot, mely hivatva lenne városunkat a járási forgalom centrumává tennie, téglagyárat kellene felállítanunk. Ha ez megvolna, ki lenne jelölve előttünk az ut, a hol haladnunk kell, a biztos siker bekövetkezése erőt adna a továbbiakra s ez csak kezdete lenne az iparvállalat alapításának Ki lenne jelölve ezáltal előttünk az az út, melyen haladnunk kell, megcsinálnék ezzel a létrának azon alsó fokát, melyre felhágva sikerülne elérnünk a legmagasabb fokot is, honnan virágzó, élénk forgalommal biró város tárul szemeink elé. A kölesei ág. hitv. ev. egyház iskolájának rövid története. (az új iskolataaitói lak alapkövébe letétetett 1907. augusztus 6-án.) Egyházunk hívei Sáros, Zemplén, BorHETI FURULYA. Olvastam az újságokat S szivem buba gurula, Közéig a tél: széninségről Szól a heti furulya. S ámbár még most meleget ád A vén asszonyok nyara, Kinyújtotta lólábát már Az ádáz szén-uzsora. Segény pesti, már is festi, Mily drága lesz majd a szén, S — izzadva a versirásban — Ah, de szánom őket én! No mert — tudják — én nem bánom, Bár mily drága lesz a szén, Van egy tervem, melylyel majd a Hideget kijátszom én. Én majd szépen, egész télen írok Heti furulyát, És ez nékem, egész héten Állandó meleget ád. Búr. sód és Szabolcs megyékből származtak ide betelepités útján. A betelepítést Kölesének nagy földesura Il-ik Kölcsey György eszközölte, aki — mivel elnéptelenedett a község a tatárjárás pusztításaitól — kénytelen volt jórészt jobbágy felvidéki lutherános családokat telepíteni a községbe. A józan, munkás, vallásos jobbágyokat nagyon megszerette ftildesuras viszont ezek földesurokat. A reformátusok által lakott vidéken teljes vallásszabadságot élveztek földesurok jogara alatt. Ezt felhasználva házi istentiszteletet tartottak s úgy tartották fenn őseik hitét s vallását, s erről nevezetes a Máté György háza, hol istentiszteletet tartottak, énekeltek, imádkoztak s bibliát olvastak vasárnaponként. De már 1808-ban Kölese, Sonkád és Mánd községekben lakozó ág. hitv. evang.-ok leányegyházzá szervezkedtek. A nagykárolyi anyaegyház fennhatósága alatt a leányegyház 54 évig zajtalan csendességben végezte magas missziói hivatását. A nagykárolyi pap kétszer: tavasszal és ősszel járt ki a hívek fogatján istentiszteletet tartani és úrvacsorát szolgáltatni, amiért a hívek 20 köböl vegyes életet fizettek. Ezen időközbe került községünkbe egy takácsmester, név- szerint Fábián Márton nyíregyházai születésű hithű egyháztag, népszerű vezető, munkás férfi s valóban vezető szellem. Ez a jó munkás, becsületes egyháztag nemcsak mint iparos a szövőszéken tűnt ki, hanem mint egyházat szervező szellem összetartotta a már már szétzüllő elemeket s megerősítette lángbuzgalmával a kicsiny leányegyházat s képessé tette, hogy az anyaegyházzá szervezkedjék. S igy történt, hogy az ő hatása alatt Mika András, a most élő özv. Balku Pálnénak az édes apja; idősb. Balku János, a most élő Balku Istvánnak dédapja küldöttségben elmentek Tályára a főespereshez, hogy tőle papot kérjenek. A tályai főesperesi, Nagy Mihály szívesen meghallgatta az egyszerű népnek kérő szavait; elvezette őket Mádai miskolezi püspökhöz, aki mielőtt véglegesen határozott volna megígérte, hogy előbb elmegy meglátogatni a kölesei leányrgyházat, sigy történt. 1862-ik évben Mádai j>őspök meglátogatta a kölesei leányegyházai s azt azonnal, látogatása alkalmával anya-egyházzá szervezte. KERTBEN. — A „Fehérgyarmat és Vidéke“ eredeti Tárcája — Édes ha itt járunk, állj ink meg egy szóra, Hadd jusson eszembe ejy édes-bus óra, Mikor tarka sását, őszi rózsát szedtem Úgy zokogott lelkem s mégis úgy nevettem. Borongós ősz vala. A napnak sugara Fáradtan tűzött le a haldokló tájra. Hervadt levelüket hullatták a lombok Úgy megszállták lelkem a gyötrelmek, gondok Mikor egy-egy rózsát száráról levettem Egy-egy édes érzést kelyhébe leheltem, Addig-addig téptem, addig adtam, Mint megszedett faág, végre úgy maradtam. Lelkem vágyaival tovább már nem bírtam, Lángzó szerelmemet elszántán kisírtam, Te hallgatva álltái, mint egy élő kétség, Veszve tehát minden Vagy van még reménység ?!.... Egyszer csak megszólalt: „Valamikor . . . . majd, majd, Ha az őszi rózsa itten ujja kihajt, Hervadt levelüket ha ejtik a lombok, Legelső papjuk Mikler Sámuel, jelenlegi besztefezebányai pap lett, aki 3 évig volt az egyháznak hű lelkésze s tanitója. Kicsiny fizetése miatt Nagykárolyba távozott. A második lelkész Philadelphi Manó lett, aki szintén 3 évi működés után jobb javadal- mazásu egyházba költözött; ő is lelkész és tanító volt. Eközben jött az egyháznak egy mentője, védangyala Kecskés Vince személyében, aki az egyházat szellemileg, erkölcsileg, anyagilag egyaránt gyarapította. De jött Nemes Pál 1868-ban, a hű lelkipásztor, az igazi Nehémiás próféta, aki fáradhatatlan buzgósággal templomot, paplakot épített, a népnek valódi lelki atyja volt; intett, tanított, dorgált, de mindezt nem magáért tette, hanem anyaszentegyháza felvirágoztatásáért. 15. évig működött itt; tanította a kicsinyeket, nagyokat egyaránt s mikor ifjúkorában elhunyt, hívei hálájával, az egyetemes evangélikus egyház elismerő szavával szállt csendes nyugvóhelyére. Legyenek áldottak porai! Legyen hű közöttünk emlékezete! Nemes Pál idejében működtek mint segédtanítók Pákán Lajos jelenleg gömör- megyei tanító és Gebe Endre jelenleg miskolezi igazgató tanító. 1883-ban Czékus László választatott meg lelkésznek, jelenleg abaújszántói lelkész, 4 és fél évig működött itt a nagytudásu s lángbuzgalmu szónok, felépítette a tornyot. 1888. május 20-án választatott lelkésznek a jelenlegi lelkész, Bortnyik György, miskolezi születésű, Zelenka Pál oldalán működő lelkész s gymnasiumi tanár, s azóta itt van. Működéséről s lelkipásztorságáról csak a jövő nyilatkozhat, de annyit fel kell említeni a törnéneti hűség okáért, hogy 12 éven át az elemi iskolát, mint okleveles tanító is, az ismétlő iskolát s a felnőtteket is egyaránt tanította, s ma is tanítja a berendezett népiskolában a vallástant és erkölcstant. Ezen idő alatt szerveztetett a rendes tanítói állomás, melyre Petőcz Dénes tanító hivatott meg, aki jelenleg Komárommegyé- nek Kócs községében működik, mint tanító. 3 évig működött egyházunkban. 1903. szeptember 1-től működik itt Szolár Pál megválasztott rendes kántortanitó; hogy működik ? arról tanúskodnak az Akkor ...............valamikor ... . . valamit ma jd . . . mondok.“ S én várok azóta. Elszáradt a rózsa, Tél is elmúlt s immár zöldellik a róna. Várom a borús őszt, hogy megmondja nekem Kálváriám e hely, vagy pedig Édenem?! Burger Dezső. Vidéki tanító urak figyelmébe! A tiszántúli ev. ref. egyház- kerületi tankönyvek, debreczeni protestáns irka, valamint minden féle Írószerek könyvkereskedésemben bolti árban kaphatók. Tisztelettel MÁTYÁS ADOLF. 1
