Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)
1907-09-13 / 11. szám
Fehérgyarmat, 1907. szeptember 13. il-ik szám. I-ső évfolyam. Lap-vezér: LUBY GÉZA országgyűlési képviselő. Lap-tulajdonos: Felelős-szerkesztő: JÁRMY BÉLA dr. MÁTYÁS ADOLF. ELŐFIZF'^SI-DIJ : Egész évre 6 kor. |j Negyedévre 1K.50L Fél évre . 3 kor. jj Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Létesítsünk ipartelepet! Nagyon sokszor fölhangzik előttünk amaz általános óhaj, hogy mért nem állítunk fel városunkban semmiféle ipartelepet ? Szinte panasznak tűnik elő azon kívánság, hogy mért nem igyekszünk azon, hogy egy gyárat alapítsunk magunknak. Különösnek tűnik ez elő, mert ismerve a körülményeket, városunk viszonyait, bizton állíthatjuk, hogy azon anyagi és szellemi erőknek teljes birtokába vagyunk, a melyek szükségesek a hoz, hogy egy gyár üzembe vétethessék. Nézzük minőének előtt átokét. Az alapításhoz szükséges tőke- befektetés föltétlenül meg lenne. Járásunk lakossága általában gazdagnak mondható s nem igen vonakodik attól, hogy felesleges s nélkülözhető tőkéjét iparvállatba fektesse be. Hiszen az általános drágaság, a mindinkább növekedő pónzinsóg közepette úgy városunk 4 pénzintézetében, mint a járásunk egyes községeiben lévő hitelszövetkezetekben a takarékbetét, illetve az üzletrészek vagy részjegyek száma folyton emelkedik. És a lakosságunk vágyódván azután hogy legyen egy gyártelepünk, igyekezne tőle telhetőleg azon, hogy a megalakításhoz szükséges tőke meglegyen. Azután minden vállalkozásunk, minden alapításunk iránt idegen helyről ma is érdeklődést tanúsítanak, miként ezt már tapasztaltuk is. A szükséges munkáskezekben sem mutatkozna hiány. Az a vidék, honnan a kivándorlás jó részben a miatt történik, mert a mezőgazdálkodás egyoldalúsága képtelen a szaporodó lakosságot foglalkoztatnia a honnan a ki- özönlés nagyobbára csak a miatt van, mert nem képes a lakosság növekvő szükségletét a földmive- lés kielégítenie, minden bizonynyal fog elegendő munkáskezet adni ahoz, hogy egy gyárnak a megindítása lehetővé váljon. A gyár üzembevételéhez szükséges nyerstermények megvannak azaz meglennének. Meglenne az az igényelhető földterület bármilyen gyár létesülj ün is, mely a gyári feldolgozásra kerülő nyerstermó- nyek előállítására szükségeltetnék. Járásunk földje mindennemű mezőgazdasági és ipari termények produkálására alkalmas. S a birtokosság biztosítaná is a feldolgozáshoz szükséges nyerstermények bizonyos quantumának előállítását. S mégis dacára ennek, hogy minden lehetősége meg van ahoz, hogy egy nagy, bármily anyag feldolgozására szolgáló gyárunk legyen, még sincs semmiféle gyártelepünk. Képtelenek vagyunk kivívni azt, hogy nemcsak egy nagy ipartelepünk, de még egy egyszerű gőztéglagyárunk is létesüljön amely pedig igazán nem kerülne nagy áldozatba és a mellett pedig szükséges volna nagyon reánk nézve. A közöny, a nemtörődömség, az agilitás hiánya, a vállalkozási szellem nem léte, egy vezető, egy alkalmas irányitó férfiú nélkülözése követketkeztében, gyáralapitás iránti óhajunk hiábavalónak bizonyult, a sokszor hangoztatott terv ezáltal hajótörést szenvedett. Pedig milyen nagy érdeke lenne ez városunknak. Kultúránk nagyobb, forgalmunk élénkebb lenne. Keresetforrásaink megszaporodnának, fejlődő kis iparaink megerősödnén ek, a szükségletek emelkednének, a fogyasztások nagyobbodnának. Egy szóval városunk úgy anyagilag, mint erkölcsileg és szellemileg gazdagabbá, erősebbé lenne. A járásnak akkor igazán gócpontja lenne városunk, hová behozná rendesen a vidéki lakosság nyersterményeit kidolgozás, becserélés és eladás végett. S egyúttal itten szerezné be mindennemű szükségleteit. Mily előny lenne az egész járásunk A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehér- gyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési dijak, valamint nyílttéri közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. lakosságára, hogyha lenne itten egy hely, a hol nyersterményeinket feldolgoztathatnánk és nem lennénk kénytelenek, hogy minden nyers áruinkat feldolgozatlanul adjuk el, illetve vigyük ki máshová. Lenne ekkor igazán virágzó iparunk, élénk kereskedelmünk. Sajnos ma a járásunk lakossága legnagyobbrészt csak akkor jön be hozzánk, ha hitelt akar szerezni vagy pedig a peres ügyek végett. De ekkor lenne valami, a mi az egész vidék lakosságát idecsalogatná, volna alapos indoka a járási nép bejövetelének. Mindenféle terményeit itten adhatná el s nem kellene Szatmárra avagy Beregszázba bemennie, hogy amottan vásárolja meg a szükséges dolgait. A forgalom ide összpontosulna, itten forogna a vidék pénze. De ha nem is tudunk mostan egy nagy vállalatot csinálni, kívánatos lenne egy gőztéglagyárnak a létesítése, a mely városunknak eminens érdeke. Építőiparunk, hogy teljesen ezidő szerint nincsen kifejlődve, az a gőztéglagyár hiányára vezethető vissza. Az építéshez a tégla lévén a főanyag, az befolyással bir az egész építőiparunkra. — Városunkban eladásra téglát senkisem égettet, módjában pedig nincsen mindenkinek, hogy még a téglavetésről is ő gondoskodhassál E miatt az építtetés iránti kedv csökken. És csak a legutolsó esetben szánja rá magát a lakosság arra, hogy téglából építsen házat melyhez az anyagot Szatmárról kell szállítania. S ha lehet, bizony ő a primitiv vályogból építteti fel házát. Láthatjuk ezt a városunkban történő építkezéseknél is. De ha volna itten egy telep a mely rendes ár mellett ellátná a várost és vidékét téglával, más volna a helyzet. Az építkezések nagyobb mérvet öltenének. S mindenki rajta volna, hogy egy erős s ha lehet egy modern épületet emelhessen. Természetesen
