Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)
1907-09-05 / 10. szám
10-ík szárri. yarmat, 1007. szeptember 3. Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap. C ELŐFIZETÉSI-DIJ : 'v £ész évre & -évre . 6 kor. 3 kor. Negyed évre 1 K. 50 f. Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-vezér: LUBY GÉZA országgyűlési képviselő. Felelős-szerkesztő: JARMY BÉLA dr. Lap-tulajdonos: MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési díjak, valamint nyílttéri közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. A kivándorlásról. Talán nincsen még egy olyan fontos közgazdasági kérdése az egész országnak, mely annyira reá szorulna az orvoslásra, mint a mindinkább veszélyesnek mutatkozó kivándorlás. A nemzetnek e súlyos vér- veszteségét mindenki gyógy itani kivánja, belátva mindenki ez állapotnak tarthatatlanságát. Az országgyűlés számtalan kivándorlásról szóló törvénynyel akarja e kérdést megoldani, a ministeriumokban mindig folyik e kérdésről a tanácskozás. A beliigy- ministerium egymásután hozza az idevonatkozó rendeleteket. Ankét tárgyalja a dolgot, a sajtó folyton napirenden tartja őzt a kérdést, s mégis mindezek dacára a kivándorlás nem szűnik meg. Nem pedik azért, mert nem magát a kivándorlást kellene szabályozni korlátozó intézkedések által, nem kellene a kormánynak üzletet csinálnia a kivándorlásból, hanem elsősorban a kivándorlás okait kellene megszüntetni, s társadalmi utón kellene az egész kérdést szabályozni, hogy a törvény- hozásra és a ministériumra csak successiv hatáskör háruljon. Erős akaratelhatározás, nagy áldozatkészség és férfias önuralom kell kétségkívül ahoz, mikor kezébe veszi az a kivándorló a vándor- botot, megválva az édes szülőföldjétől, melyben eddig élt, mely neki kenyeret, otthont adott. Ott kell hagyniaövéit, kikért ő küzd, kiket annyira szeret. Meg kell válnia mindentől, a mi őreá csak kedves volt, ami a küzedeleiateljes életében csak vigaszára és örömére szolgált. S egy életet koczkáztató utat kell neki megtennie, hogy elérje azt a másik fiazat, azt az idegent, hol reá nézve sivár minden csak azért, hogy kenyérhez jusson. Csak hogy elérje azt, ami után itten olyan sokan hiába küzdenek, hogy felesleges tőkét gyüjthessen magának. S mennyien tesznek igy! Nincsen egy nap, a melyen számtalanon ne mennének ki az országnak bármelyik vidékéről is. Mi is láthatjuk ezt és sajnosán tapasztalhatjuk, hogy járásunkból magyar véreink fáradhatatlanul menned - ' ___ .xába egy sz ebb jövő reményében. Pedig a kivándorlók sorsa Amerikában mindinkább rosszabodik. — Az amerikaiak a hazájukba bevándorló idegenekben az ellenségüket látják s azért mindinkább lehetetlenné teszik az idegenek beözön- lését. Mindenféle erőszakos intézkedést hoznak, hogy a bevándorlókat zaklassák, hogy azokat a mielőbbi visszatérésre rábírják. S a bevándorlók sorsát szomorúbbá teszik az ottani újjabban beállott közgazdasági viszonyokban történt nagy változások is. Nagyszabású sztrájkok, munkazárlatok fordulnak elő napról-napra nagyobb számmal és ezer meg ezer munkás lesz kenyérnélkülivé. S a kivándorlók egy jó része bánja is azt, hogy mily könnyelműen járt el akkor, mikor hazáját otthagyta. S jóllehet e szomorú állapotot tudjuk mindnyájan, mégsem tanulunk belőle, a kivándorlás bizony cseppet sem csökken. S mi oka lehet HETI FURULYA. Óraláncot csent a tolvaj, Most folyik az ülés. Az ügyvédnek homlokára A gond barázdát vés. Három órás védbeszédet Kanyarit végtére. Fel is mentik a vádlottat: Ez lett csak a bére. Hazafelé mennek immár Ügyvéd és védence, „Kérem szépen ügyvéd úrhoz. Egy kérdésem lenne: Nagyszerűen védett engem, Végén meg is látszott, Hanem most már — ugy-e kérem — Hordhatom a............láncot?” Bú r. Dal a szerelemről, a barna meg a szőke lányról. Költemények prózában. Irta: ALI: I. Leszáll az éj. Zugó, emelő áradat járja át a nagy Mindenséget. Forró álmok, lázas szenvedélyek kelnek szárnyra, belélopóznak az emberek szivébe. Valami vad vágyakozás gyötri a testet, a vérnek mámoritó ereje futja el az agyat. Villám cikázik át a nagy sötéten, a föld méhe mintha dübörögne. Lázongó morajjal közéig a vihar............ Fekhely én az embert soha nem érzett, fékevesztett erük zaklatják, lázas tűzben reszkető ajakkal, égő, csillogó szemekkel epedve néz az éj sejtelmes sötétjébe, attól várva kínjaira a gyógyító szert............ Ez a vér lázadása, forrongó vihara; vad hatalmaskodása, az életet betöltő szerelemnek ..... II. Egy álmot álraodók s félig volt csak álom. — Úgy éreztem egy bűvös hajnalon, mely harmat gyöngygyei szórta be a tájakat, hogy a szivemben izzó, olthatatlan vágy fakadt ............ . . . Kis méh valók. Zümmögve, gyönyörre vágyva szálltam szerteszét. Hatalmas, csillogó, százszinü virágok csábítottak csábos illatukkal, illatos testükkel. Lelkemben zúgott, forrongott a vágy s én a szenvedélytől zaklatva csak — repültem tovább . . . mesz- sze . . . napkelet honába, — hol az alkonysugárral könnyű álmok, édes ábrándok fakadnak, hol egy szőke kis lány ablakában szelíden ontja illatát, szinte el nem érhető magasban egy szál, csilingelő hófehér gyöngyvirág............ ni . Az ábrándok világát éltem. Lelkem tele tett erővel, viharra, — az élet viharára vágyódással a küzdelmet kereste. Álmodtam magamnak célt, magasat» fenségeset.
