Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1907-07-25 / 4. szám
Fehéro-yarmat, 1007. július 25, 4-ik szám. I-s6 évfolyatn. es Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap. ELŐFIZETÉSI-DIJ : Egész évre 6 kor. Negyedévre 1 K. 50 f. Fél évre . 3 kor. j Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-vezér: LUBY GÉZA országgyűlési képvlsd6. Lap-tulajdonos: Felelős-szerkesztő: jArmy Béla dr. MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a .Fehérgyarmat és Vlrféke“ szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési dijak, valamint nyílttéri közlemények a .Fehérgyarmat és Vidéke“ kiadóhivatalához ezimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a tegjutányosabb árban közöltéinek. Pályaválasztás. Nem lesz érdektelen, ha ép ilyen alkalmas időben mikor ifjúink az uj iskolai év előtt állanak a pályaválasztásról fogunk egyet mást elmondani. A pályaválasztást ma nálunk olyan egyoldalúan és talán nem jogtalanul mondhatnónk, olyan helytelenül fogják fel, hogy igen sok szülő, ha akaratán kivül is, de gyakran maga teszi szerencsétlenné saját gyermekét. A szülő dacára, hogy keserves keresménye árán neveli fel gyermekét, mindig egy cél lebeg előtte és ez a cél nem más, mint hogy gyermekéből urat neveljen. A gyermek természetesen, még nem tud gondolkozni, rendesen a szülők szuggeráló hatása alatt már jó előre, mintegy önön magának bebeszéli, hogy majd annak idején nekem erre, vagy arra a pályára kell mennem, azzal azonban senki sem gondol, hogy vájjon a gyermek értelmi foka megüti e azt a mértéket, amely feltétlen megkivántatik, h y ezen vagy azon a pályán csal /alahogyan is érvényesülni tudjon. Nálunk az úri pályák alatt diplomás pályákat és a hivatalokat értik. Egy kevósbbé jómódú szülő is szerencsétlennek erezné magát, ha például gyermekét valamely jól jövedelmező ipari pályára adná. Arra pedig, hogy előbb egy pár középiskolát végeztessen el gyermekével és úgy adja kereskedői vagy iparos pályára, azt a világ kincséért sem tenné meg. így lesz nálunk a sok diplomás ember, kibe az urhatnáinság már fiatal kora óta bele van oltva. Ha kilép aztán az életbe tele reményekkel, csak akkor látja be, hogy mennyire hibázta el pályáját, de természetesen «kkor már nagyon késő, hogy a hibát helyre hozza Hogy miért viseltetnek nálunk oly ellenszenvvel az iparos és kereskedői pályák iránt igazán megmagyarázhatatlan. A külföldi példák, ahol az iparosok és kereskedők intelligens, tanult emberek nem tudják szülőinket a helyes útra tériteni, hogy belássák végre, hogy nem egyedül a diplomás pálya az, ahol gyermekeink boldogulhatnak. Talán ép ez az oka, hogy iparunk és kereskedelmünk olyan kezdetleges nivón áll, mert képzett és tanult iparosaink és kereskedőink olyan kevés számban vannak nálunk Magyarországon, — hogy azt külföldi arányhoz képest még számításba sem lehet venni. A szülő előtt természetesen legkedvesebb a saját gyermeke és igy gyermekét mindig elfogultan bírálja meg. Minden szülő azt hiszi, hogy a világon csak egy szép, egy okos és egy kedves gyermek van és az nem lehet más mint az övé. Pedig a szülő igen gyakran téved. Lehet, hogy gyermeke igen kis tehetséggel bir és mondjuk például, hogy diplomái pályára ópenséggel nem alkalmas, de viszont a szülőt igen ambicionálja az, hogy gyermekéből ügyvédet nevelhessen, hát természetes, hogy nem gondolva semmivel, gyermekének jó előre beoeszéli, hogy neked kedves fiam ügyvédid ÉTI FURULYA. MINEK TÖBBÉ ... Falusi história. Rövid lesz a versem, Mert kevés a téma. Levegőből szedni, Igen bajos volna. Kunczly járásbirót, Mily nagy öröm érte, Főjárásbiró lett Az Isten éltesse! Küldöttség járt nála, Fel is köszöntötték És a kinevezést Nagyon helyeselték. * ♦ * Megmart sok gyermeket Panyolán egy kutya, Pestre viszik őket A íanár, hogy beoltsa. * * * Kóbor cigánysereg Járt Gyarmaton mostan, De kárt nem tehettek, Pedig voltak sokan. Minek többé titkolózni? Minek a szivet úgy kínozni ? Mért a sok szó hébe-hóba, Sugdosódni csak titokba’ ? Kis angyalom adsza kezed, Az én szivem téged szeret Senki mást. Miről eddig csak titokba’ Álmodoztam ébren-alva, Szívverésem, minden gondom Csak te voltál; im kimondom, Hadd tudja meg egész világ, Az én szivem téged imád Senki mást. Nem hallgatok senki másra; Csak a szived dobbanása Oh! csak azt mond, értem dobog; — A jegyző is bámulni fog, Midőn összead majd minket S beleírjuk neveinket A könyvbe. Slmonffy József. Nemes Tóth Bálint uram ép most került haza a mezőről és fáradtan leheveredik az ősi kurja verendáján. Előszedi a nagy tajtékpipát, melyet a szemefényénél is jobban őriz, meg a dohányzacskót, hogy most nyugodtan pipálhasson abból a jófajta muskotájból, a melyet fináncz szem nem látott. A termésen, meg a politikán jár az esze. — Gondolatába elmerülve, csak a pipájából felszálló füstöt nézi, mig egyszerre csendes álmodozásából a Bodri hangos ugatása fel nem zavarja. Nagy csendesen felkel és kinéz az udvarra, hogy fényes nappal kit is ugat meg az ő Bodrija. Ép a pitvar ajtóhoz ér, mikor egy olyan pesti ur félét lát közeledni, de aki a kutyától félve nem mer bejönni a kapun. Tóth uram lecsendesiti hát a kutyát és bátorítja azt az úri kinézésű vendéget, hogy csak kerüljön beljebb, nem bántja a kutya, csak természete, hogyha idegent lát, hát megugatja. A bátorító szóra csakugyan bejön az idegen és illedelmesen köszönti Nemes Tóth Bálint uramat. Mind a ketten aztán beljebb kerülnek a házba és Tóth uram magyar emberhez illő vendégszeretettel hellyel kinálja a vendégét. Beszélgetnek az időjárásról, a nagy adóról, meg azokról a kutya cucilistákról, akik csak arra valók, hogy a szegény embert bolonditsák. Tóth
