Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 10. szám
Fakutya 7. A KÖZLEKEDÉS PILLANATAI NÉHÁNY KÉPBEN NEM KÖNNYŰ A VEZETŐNEK! TÖRTÉNELMI NEVEK Most már elárulhatom a titkot. A párizsi rendőrök nem helyi utasításra Íratják le százszor a szabálytalanul közlekedő gyere| kekkel, hogy: „Többé nem megyek be a pirosba.” Sokkal na[ gyobbszabású kísérletről van szó. Az ENSZ, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Össznépi Ellenőrző Bizottság karöltve dolgozott ki egy új büntetési rendszert, amely arra hivatott, hogy az emberiséget elriassza a rossztól és az emberek valósággal sportot űzzenek a helyes cselekedetekből. Először próbaképpen a párizsi gyerekeken próbálták ki a módszert. A tapasztalat azt mutatta, hogy a gyerekek nem szeretnek valamit százszor leírni, unják, undorodnak tőle, s mire századszőr is lekörmölik a kiszabott szöveget, megfogadják, hogy többet nem mennek be a pirosba, mert az a néhány másodperc, amíg kigyullad a zöld lámpa, semmi ahhoz az időszakhoz képest, amíg valaki százszor le tud írni egy hat szóból álló mondatot, a végén ponttal. A fent említett három nemzetközi szervezet egyesített Pedagógiai, Megtorlási és Fogalmazási Albizottsága már ki is dolgozta azokat a mondatokat, amelyeket a világ rendje ellen vétő egyéneknek, vagy közösségeknek százszor le kell írniok. Ezeknek a mondatoknak egy részét már nyilvánosságra is hozták, s ezekből idézek néhányat, amint az alább olvasható. Többé nem indítok háborút. Jóviseletű tábornok nem követ el államcsínyt. Lincselni nem illik. Jó kis felnőtt nem ismeri a faji elfogultságot. Aki határincidenseket provokál, nem érdemel cukrot. Elképzelhető, hogy milyen sú- > lyos büntetés egy-egy ilyen mon datot egymásután százszor leírni., • Elmegy a kedve az illetőnek a rosszalkodástól! De hiszen éppen az a cél, hogy elriassza a köz- ésn magánéleti személyiségeket a vásott tettektől. A kellő időben h alkalmazott szigorú, de igazságos büntetés magának az illetőnek " is csak javára válik. Ha például annakidején Nanóleonnal százszor leíratták volna, hogy „Viláaot hódítani nem szabad”, a tehetséges tábornok talán nem került volna Szent Ilona szigetére, amelynek párás levegője oly rossz hatással volt az egészséeére. F.L. — Felesleges volt ilyen hirtelen fékeznie... meggondoltam magam, nem megyek át a túloldalra. MEGÉRKEZÉS A HOLDBA J-j ._, — Szabadna kérnem némi adományt az elaggott űrhajósok részére RENDNEK MUSZÁJ LENNI! — Hogy itt nem szabad parkírozni, biztos úr? Jaj Istenem, mindig csak szegény vezetőkre jár rá a rúd! UTCAI CSENDÉLET — HÖLGYVEZETÖKKEL
