Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1964 / 10. szám

4. Fakutya Az utóbbi időbe’ má’ öléggé untam az Ótvaros Jóska társa­ságát, mer miúta a huszadik szá­zad második felinek legnagyobb sírásója lőtt, azúta mindig szo­morú történetökkel gyütt elő. Hogy vót egy tecchalott, aki föl­­ébrett, amikó a Jóska koporsós­tul odakoccantotta az egyik fá­­hol. A veje majd csakhogy ször­nyet halt, amikó látta, hogy az anyósa fölült a szömfedővel. No mondok, ebbű ölég. Néz­zünk más társaság után. Van az oskolámba, ahun dó­­gozok, egy igön igön szömre va­ló fehér nép, aki takarít. Juliet vóna a böcsületös neve, de én csak Julcsának hívom. Végre is a faluba kiröhögnének, ha mög­­tunnák, hogy valami jött mönt idegönynek csapom a szelet. Ö.m.f. Mindig mosolyog, amikó rám níz, sőt mi több, ilyenkó izibe mögjelönik egy luk a bal képe kellős közepibe, amit én igön­­igön szeretők. Sőt, hogy tovább forszírozzam (észt a szót hogy „forsz“ is átvötték a helbeliek), az álla két részös, pont olyan, mint a póstáskisasszonyé a falu­ba, akit csak messzirű mertem szömügyre vonni. A lábait igön finuman lóbál­ja, amikó siet. (Szöröncsére min­dég siet.) Asztat erőszakkal se lőhet ráfogni, hogy sovány, de mög kő, hogy mondjam, sose szerettem a piszkafákat. Mögkérdöszte eccör, hogy mit jelent magyarul az, hogy „Jó es­tét“. Én világéletömbe agyafúrt legény vótam, ezér asztat mond­tam, hogy „Csókollak Gábor“. El-elhallgattam, ahogy naponta tanúta a lelköm. Egy hét mútán má hibátlanul köszöntött engöm. Van-e olyan oskolaszolga ezön a ződ szigetön, akinek ilyen szép jóestét kívánnak? Nagyon mög vótam elégödve önmagámmal, mindaddig, amíg a Julcsa hun, hun se, találko­zott egy másik magyarral, aki egy kicsit pontossabban fordít, mint én. Ö.m.f. Behívott a Julcsa egy osztályte­­römbe. Ott ízibe mögérdeklőtte, hogy mit is jelent a „gud ivnin“ magyarul. Montam ám szépen röndösen a saját hitelös fordítá­somat. Eddig asztat hittem, hogy az angolokba nincs lendület. De bö­zög vót a Julcsa bal kezibe, mer lekent egy akkora pofont, hogy asztat hittem, hogy mögszólalt az oskola csöngetyüje. Ott ha­gyott faképnél. — No mondok félvörös pofá­val — belűlem se lösz interpre­­tár ebbe a jószagú életbe. Ö.m.f. Ha az embör asztat gondúná, hogy a fehér nép más fábul van faragva itt a Golf áram árnyé­kába, mint az én szülőfalumba, akkó téved. Eccör éppen söprö­­getött a Julcsa az egyik osztály­ba’, bemöntem és kesztem mo­toszkálni az ablakon egy hara­pófogóval. Odaszót, hogy mit keresők. — Tégöd Julcsa — mondok, mer olyan szépen mögsímogat­­tad a minapába a jobb képö­­met, hogy a bal képöm is kíván­ja a símogatást. Erre mit vót mit tönni, elka­­carászta magát, oszt szent lőtt a béke kösztünk. Mögfenyögetött az újjával oszt mögkért, hogy ír­jam le, mit jelent a „haudujudu“ magyarul. Erre tisztösségössen leírtam, hogy „Hogy vagy?“ A kiejtést mög se érdeklőtte, csak jól mögtanúta s azúta is úgy kö­szön, hogy „Hogi vagi?“ — Egy szombat délután - mondok — elmöhetnénk sétáni valahova. — Arrú lőhet szó — válaszol­ta Julcsa. így asztán talákosz­­tunk a Pikadili Cirkusznál. Mön­tünk, möndögéltünk édös kettős­be, fejemön a Kossuth kalappal. — Mönnyünk be egy moziba — mondok. Be is möntünk. Ott a sötétbe’ mög is fogtam a ké­zit. Most nem vót harcias. Nem níztem én a kovbojokat, csak szép röndösen szorongattam a kézit. Mikó fölkeltünk a helyünk­ről, keresőm a kalapom, hát lá­tom, hogy olyan lapos formájú lőtt, mint egy diszkosz. Nyilván egész idő alatt a Julcsa hátsó fer­tálya alatt vót. Ölég az hozzá, hogy kézön­­fogva möntünk be egy bögre ká­véra, majd hazakísértem. Mo­solygott, amikó elváltunk. Nagy mellénnyel értem haza. Jóska sunyin érdeklődött, hogy hun kószáltam. — Kirakatot nízögettem mondok. — Egyedül kódorogtál? — fir­tatta Jóska. — Nem is a Makkmillannal - mondok. Amikó lefeküttem, éröztem, hogy most már embör lőttem, aki éröz és szeret. Jóska másnap mögkérdözte, hogy miér kajabáltam álmomba’ torkomszakattábul, hogy „Jul­csa“? Hogy ennek a Jóskának mi mindönre ki nem .terjed a figyel­me? Ö.m.f. MAGYAR BOROK ÉS PÁLINKÁK KARÁCSONYRA A RÉGI KEDVENC: CASINO RUM CASINO RUM, 70 ......................... 45/­CSÁSZÁRKÖRTE LIKÖR, 50 os .38/6 HUBERTUS GYOMORKESERŰ, 70-os 48/9 SZATMÁRI SZILVÓRIUM . . . 46/­KECSKEMÉTI BARACK PÁLINKA 46/­BARACK LIKÖR .........................41/6 Borok Üvegenkénti EGRI BIKAVÉR .... BALATONI RIZLING . . BALATONI FURMINT . MÓRI EZERJÓ .... TOKAY ASZÚ 3 puttonyos TOKAY ASZÚ 4 puttonyos TOKAY ASZÚ 5 puttonyos TOKAY SZAMORODNI, édes TOKAY SZAMORODNI, száraz NEMES KADAR ........................ BADACSONYI SZÜRKEBARÁT DEBRÖ HÁRSLEVELŰ . . . HUNGÁRIA PEZSGŐ . . . 10/9 9/6 10/6 10/9 18/3 20/9 24/6 15/9 14/6 16/- 16/- 16/6 . 17/­Idejében rendelje meg borkereskedőjénél, hogy karácsonykor biztosan ott legyen az asztalon a Casino rum, a császárkörte és a régi jó Hubertus és a többi kiváló magyar italkülön­legesség. Már most keresse fel Etorkereskedését és rendelje meg kedvenc magyar italát! Magyar borok és pálinkák kizárólagos behozatala Nagybritánniába: F. & E. May Ltd. 18, PIAZZA CHAMBERS, JAMES STREET, LONDON, W.C.2. Borkereskedőjénél hivatkozzon cégünkre Göre Gábor feljegyzéseiből Mög kö ismerni a szöbbik nemöt

Next

/
Oldalképek
Tartalom